.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza a nyitó oldalhoz
.
Miért van ez a honlap?
.
Honlaptérkép
.
Ahol csodává lettem

Még nem volt a világ, de már léteztem. Egy voltam a csenddel, és szavak nélkül is mindent értettem. De az időtlenségből egyszer csak kibújt a világ, valamikor én is megszülettem, és a Csend másik oldalán megismételhetetlen csodává lettem. Ezután az életem gyorsan pergett. Érzések, majd gondolatok formálódtak bennem, és hamarosan megtanultam beszélni. Most már lett értelme a szónak. Beszéltem hát és beszéltem, szavaim betöltötték a teret, és visszhangozták a csendet. Megtapasztaltam a szeretet csodáját, átéltem az emberi élet változását, és ha egyszer visszatérek majd a nyugalomba, szavak nélkül is érteni fogok mindent újra.

Az ember még a harmadik évezredben is csak a szavaival (kultúrájával) tudja továbbadni azt, amit arra érdemesnek talál. Aki már elvégezte a fényadó kurzust, aki megtapasztalta, hogy milyen adni vagy kapni, aki már átélte a fényadás érintésének misztériumát, az sem tud arra a kérdésre könnyen válaszolni, hogy tulajdonképpen mi is az a fényadás. A lényege ugyanis nem a technikában van. Aki ezt már átélte, az egyedülálló élménynek, csodálatos érzésnek tartja, de hogy mi történik az emberben, amikor megérinti az igazi szeretet, azt nem könnyű kifejezni.
Amit nem tudunk direkt módon megosztani a másik emberrel, azt megpróbálhatjuk a szavainkkal közvetíteni. A szó számunkra megfelelő eszköz, amivel átadhatjuk a fényadók üzenetét.
Minden lét mélyén ott van a csend, megtalálható a szeretet forrása. "Azért vagyok, mert a Szeretet folyamatosan árasztja önmagát. Én a Szeretet által vagyok, magam is a szeretet vagyok. Mivel a szeretet szabad, akkor vagyok, ha szeretek."
(Biegelbauer)

.Barna Melinda: Nem volt még …

Nem volt még halál, mert nem volt még élet,
nem mondhattam volna, hogy "szeretlek téged",
mert te sem voltál, és én sem voltam,
együtt voltunk még a csendben feloldottan.

Mindent tudtunk akkor, nem hiányoztak még a szavak,
az sem volt baj, hogy nem láttunk az égen madarat.
Nem hiányzott a forma, a szín, a hűtlen szerető,
a csend mögött mindez nem igényelhető.

Mikor a világ megteremtetett, teret kapott benne az idő,
azóta a Te és Én nagyon jól megkülönböztethető.
Értelmet kapott a szó, összeállt a mondat,
és minden, amit még az ember hozzágondolhat.

Minden, amit mondok, ha kell, kőbe vésve is írható,
mégis, a szavak között a csend, igazán csak az hallható.
A csend marad akkor is, ha visszatérek oda, ahonnan indultam,
nem kellenek már többé a szavak, amit akartam, míg tehettem, elmondtam.
.
A lap tetejére
.
Tartalomjegyzék
.
Vissza
_