.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza a nyitó oldalhoz
.
Miért van ez a honlap?
.
Honlaptérkép
.
Ahol csodává lettem

Még nem volt a világ, de már léteztem. Egy voltam a csenddel, és szavak nélkül is mindent értettem. De az időtlenségből egyszer csak kibújt a világ, valamikor én is megszülettem, és a Csend másik oldalán megismételhetetlen csodává lettem. Ezután az életem gyorsan pergett. Érzések, majd gondolatok formálódtak bennem, és hamarosan megtanultam beszélni. Most már lett értelme a szónak. Beszéltem hát és beszéltem, szavaim betöltötték a teret, és visszhangozták a csendet. Megtapasztaltam a szeretet csodáját, átéltem az emberi élet változását, és ha egyszer visszatérek majd a nyugalomba, szavak nélkül is érteni fogok mindent újra.
-
Az ember még a harmadik évezredben is csak a szavaival (kultúrájával) tudja továbbadni azt, amit arra érdemesnek talál. Aki már elvégezte a fényadó kurzust, aki megtapasztalta, hogy milyen adni vagy kapni, aki már átélte a fényadás érintésének misztériumát, az sem tud arra a kérdésre könnyen válaszolni, hogy tulajdonképpen mi is az a fényadás. A lényege ugyanis nem a technikában van. Aki ezt már átélte, az egyedülálló élménynek, csodálatos érzésnek tartja, de hogy mi történik az emberben, amikor megérinti az igazi szeretet, azt nem könnyű kifejezni.
-
Amit nem tudunk direkt módon megosztani a másik emberrel, azt megpróbálhatjuk a szavainkkal közvetíteni. A szó számunkra megfelelő eszköz, amivel átadhatjuk a fényadók üzenetét. Minden lét mélyén ott van a csend, megtalálható a szeretet forrása. "Azért vagyok, mert a Szeretet folyamatosan árasztja önmagát. Én a Szeretet által vagyok, magam is a szeretet vagyok. Mivel a szeretet szabad, akkor vagyok, ha szeretek." (Biegelbauer)

.Barna Melinda: Nem volt még …

Nem volt még halál, mert nem volt még élet,
nem mondhattam volna, hogy "szeretlek téged",
mert te sem voltál, és én sem voltam,
együtt voltunk még a csendben feloldottan.

Mindent tudtunk akkor, nem hiányoztak még a szavak,
az sem volt baj, hogy nem láttunk az égen madarat.
Nem hiányzott a forma, a szín, a hűtlen szerető,
a csend mögött mindez nem igényelhető.

Mikor a világ megteremtetett, teret kapott benne az idő,
azóta a Te és Én nagyon jól megkülönböztethető.
Értelmet kapott a szó, összeállt a mondat,
és minden, amit még az ember hozzágondolhat.

Minden, amit mondok, ha kell, kőbe vésve is írható,
mégis, a szavak között a csend, igazán csak az hallható.
A csend marad akkor is, ha visszatérek oda, ahonnan indultam,
nem kellenek már többé a szavak, amit akartam, míg tehettem, elmondtam.
.
A lap tetejére
.
Tartalomjegyzék
.
Vissza
_