.
Megemlékezés
Szeretnék megemlékezni Pál halála tízedik évfordulójának alkalmából, azokról a dolgokról, amik velem történtek kapcsolataink során. 1995-ben egy vizsgálat során megállapították, hogy rosszak a májfunkcióim. Állapotom rosszabb lett és 1996 januárjában máj biopsziát végeztek és megállapították, hogy 30 %-ban működik a májam és C vírus fertőzésem van. Unokabátyámmal, aki szívsebész és egyben a Pali apósa is volt, mindig is kételkedtünk a természettudományban. Palihoz elmenve, anélkül, hogy megmutattuk volna az eredményt, kértük, hogy az Ő tudásának megfelelően vizsgáljon meg. Kérte, hogy lazuljak el és adjam a kezem, végigtapogatva az ujjaimat elmondta az előző összes műtéteimet, sérüléseimet, majd az egyéb szerveimre vonatkozó dolgokat mondta el: így például, hogy bal oldalamon vesekő van, hogy szívemmel gyermekkoromban több problémám volt, és ez mind igaz. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor megállapította, hogy nagy baj van a májammal, körülbelül 30%-ban működik. Bátyámmal csodálkozva összenéztünk, és nem hittünk a fülünknek. Az eredmények után hat hónapon keresztül interferonos kezelést kaptam. Pali ezek után még többféle teakeveréket írt elő, majd az első két hónapban több alkalommal, amikor Szegeden tartózkodott, fényt adott a májamra. A kezét kb. 2-3 cm távolságra tartotta a testemtől 15-20 percig, és beszélgettünk. Minden fényadás után kevés idő múlva nagyon sötét, mondhatni fekete vizeletem volt, de Ő azt mondta, hogy ne ijedjek meg, mert így tisztul a májam.
A következő esetet csak azért mondom el, mert közben diétáznom is kellett, amit be is tartottam, de egy alkalommal egy kevés füstölt húst kóstoltam, amitől begörcsöltem, és annyira rosszul lettem, hogy a kezelő orvosomhoz kerültem, majd kevés időre rá megkívántam a füstölt szalonnát, és megkérdeztem Palit, hogy mit tegyek? - elővette az ingáját, megmérte, és azt mondta, nyugodtan megehetek belőle egy keveset. Nagyon félve ettem, de láss csodát, semmi bajom nem történt.
Palit egy sokoldalú, nagy emberi tudással és Isteni segítséggel rendelkező személyként lehet jellemezni. A felé nyújtott kérő kezeket megfogta, ha tudott, segített, ha mást nem, megnyugtatta az embereket, jó tanáccsal látta el őket. A szeretete végtelen volt minden embertársa iránt, mint megváltó Krisztus-tanítványé.
Soha el nem felejtünk, míg élünk, mindig megemlékezünk, és köszönöm.
Szeretettel: Fazakas Sándor János, Szeged, 2011. február 19.