.
Volt egy betegségem, aminek nem találták az okát. Az egész testemen olyan bevérzések voltak, mintha megvertek volna (pedig nem).
Már mindenféle orvosnál voltam, és egyre elkeseredettebb lettem, mert senki sem segített.
Szorongás és halálfélelem gyötört.
Emlékszem, hogy a bőrgyógyászaton ajánlottak egy orvost, aki valakinek az ismerőse volt.
Miközben mással beszélgetett, odavetette nekem, hogy vetkőzzek le.
Ott álltam pucéran, kiszolgáltatottan. Rám nézett az orvos, és oldalba bökte a kollégáját: "Te, láttál már ilyet?"
Ezek után elegem lett a hagyományos orvoslásból, és egy kollégám javaslatára mentem el egy természetgyógyászhoz.
Addig én materialista voltam és nem is hittem az ilyen kuruzslásokban, de már nem maradt más.
Pali nem csinált velem semmit, csak 5 percig beszélgettünk és aznap egész éjjel nem aludtam, mert valami olyasmi érintett meg, amivel addig nem találkoztam.
Elkezdtem fényadásra járni, meggyógyultam és elmúltak a szorongásaim, és minden megváltozott az életemben.
Talán már később kicsit megszoktuk és természetessé vált ez a kisugárzás, és hasonló emberekkel is találkoztam, de a Paliból áradó szeretnek az erejét én akkor éreztem meg legerősebben, ott az első találkozásnál, talán mert akkor volt rá legnagyobb szükségem.
Mindig szeretettel gondolok rá és sajnálom, hogy ilyen fiatalon elment.
HCs