.
Schmidt Ildikó vagyok Bajáról, aki szinte napra pontosan két évvel ezelőtt kezdtem el az internetet használni és az iwiw-en jelöltelek örömmel. Nem tudtad, ki is vagyok, ami persze természetes volt, mert Pali idejében csak kétszer találkoztunk a Szivárvány utcában nálad, és inkább Te hagytál bennem nyomot, mint én benned. / SUNRIDER kapcsán voltunk együtt /
Marcsin keresztül eljutott hozzám is a kérésed, és ha úgy gondolod, hozzáadok PALI emlékéhez néhány gondolatot.
Az előadások a Városi Könyvtárban, az egykori Zsinagógában voltak.
Mindig nagyon vártuk...
Nem tudom, hogy ez érdekesség-e, de minden alkalommal Pali előadása közben is és a végére, majd megfagytam, szinte remegtem. Ez onnan jutott eszembe, hogy most is... pedig melegben vagyok. (?)
Nagyon sokat tanultunk, mondhatni a LÉNYEGET tanultuk tőle!
Vajon megtanultuk-e?
Akkor is és utólag is néhány tanítását megkérdőjeleztük. De erre is jön a válasz Palitól... !
"Mindig, mindennek az ellenkezője is igaz, helyes, mert helye van a létben".
/Ez az én üzenetem is mindannyiunknak./
Bajáról hárman voltunk Lourdes-ban, ami szintén felejthetetlen...
Ott úgy emlékezett ránk, hogy a három fehér fény a "sorokból".
A lourdes-i utazás után személyes kapcsolatba kerültünk, és előadások után egy közeli helyre mentünk unicumozni és persze tovább folytatni a beszélgetést. Záróra után még nem volt elég, és folytattuk nálam csapatostól.
Úgy alakult, hogy a legutolsó bajai előadására hármunk közül csak én tudtam elmenni, és gondoltam, a végén intek és eljövök, hiszen olyan sokan körbevették, nem tudott szabadulni. Ő viszont hozzám fordult és kérte, eljöhessen hozzám elköszönni.
Így is volt. Ez volt az utolsó találkozásom vele... - a homlokomra keresztet rajzolt, mielőtt elment.
Dehogyis gondoltam, hogy soha többet nem látom!
Valahogy szóba került a névnapom. Azt mondta, egyedül az Ildikó-napot tudja, mikor van, mert akkor van az Ő születésnapja.
Na... legközelebb együtt megünnepeljük, - mondta.
Ezt én el is felejtettem.
Aztán februárban jött a hír...
Március 10-én magamba roskadva ültem otthon azon a helyen, ahol Ő ült utoljára, és kijött belőlem ez a kis írás.
Azt hiszem, ezzel búcsúztam Paltól, aki úgy ment el, hogy "maradt velünk".
Március 10.
Azt ígérted utoljára, együtt ünnepelünk nemsokára.
Akkor még nem tudtam, elmarad a buli.
A jelen pillanat: in memoriam Pali.
Úgy volt, a Korsót Te töltöd meg, és nem úgy,
"Veled" töltik meg...
Mint akkor, esténként (a szerinted három fehér fénynek )
poharainkat unicummal töltetted és szomjunkat oltottad.
Hová lett az Unicum?
Égi lenyomatú, földi katalizátor vitte el?
Azon a márciusi napon nem ünnepeltem.
Később értettem meg, miért is ünnep nekem.
Megkaptad a jelet.
Azt ígérted utoljára, együtt ünnepelünk nemsokára.
Vajon mire gondoltál?
Hűvös márciusi reggelen, a reményteli, zöld párás réten
egy fűszálon, mint két harmatcsepp,
fénytől részegülve táncot jár?...
a lenyugvó nap aranysárgája: így láttál akkor engem.
Most milyennek látsz onnan a FÉNY szívéből?
Műved gyümölcse: a jelen pillanat megélése...
Nélküled, mégis Veled ünnepelek, mindörökre!
// Éva , nagyon restellem de nem tudok szövegszerkeszteni és szörnyen görbe így :(((( // Bocsánat! //
És ezt pedig a Tíz éves évfordulóra írtam... gondoltam... / Tudni kell rólam én nem szoktam írni... /Egyedül Pali hozta ki ezt belőlem most./
In Memoriam
Nevem emlékezetében gondoltok ma rám.
Egykori nevem: Biegelbauer Pál.
Elszívott cigarettáim füstködében már láttam...
In memoriam szép emlékeim.
Múlandó illatok, színek, formák, felkapott napok, percek, órák...
Könnyedén szálltam tova, gyökértelen célok nem tartottak vissza.
In memoriam nappali fény sugarai...
... mint azon az úton (Lourdes) fényt iddogálva...
... teli szájjal, ránk kacagott a Hold.
In memoriam szépségeim, minden ami volt.
Testem templomából tűzmadárral repültem.
Értsétek meg!
Nem tudtam volna csömörig alkudozni kegyért.
A sorsomat én írtam.
Hahó kedveseim! Én már a FÉNY útját járom...
Kedves Éva, sokáig gondolkodtam, mivel gépelni sem tudok rendesen, merjem-e így elküldeni, és az írás is foghíjas kissé, mert annyi minden kimaradt belőle. De nagyon akartam én is...!
Nem túlzás, de Pali válaszai szinte mindennap velem vannak azóta is...
Szeretettel köszöntelek: Ildi