.
Mit adott nekem Biegelbauer Pál?
Hát, bocsánat, hogy rendezetlenek lesznek kissé a gondolataim, de Palira emlékezve akár könyvet is írhatnék...
Félig-meddig gyerek voltam még, amikor megismertem. Hála és köszönet annak a két embernek, akik révén megismerhettem.
Végre valaki megfogalmazta azokat a dolgokat, amikről tudtam, hogy vannak. Egyszerűen, érthetően.
Szerelem volt ez, első "hallásra" a fényadás és köztem.
Azóta egy embert hallottam úgy beszélni erről a témáról, hogy azt éreztem, amit akkor, amikor Palit hallgattam.
Kimentünk - én persze titokban :) - elszívni egy cigit, és amíg beszélgettünk, össze tudta szedni egy kamasz épp szétesni készülő világát.
Két felnőtt volt abban az időszakban az életemben, aki mindvégig hiteles tudott maradni, akikkel szemben megmardt a mai napig a beléjük vetett ősbizalmam. Ő volt az egyik.
Amit tőle kaptam, az évek alatt vált bennem működőképes rendszerré, életformává.
Amikor sok-sok évvel később, már felnőttként azt mondta nekem valaki, hogy "köszönöm, hogy emberséget tanulhattam tőled", tudtam, hogy a dolog továbbadható, és nekem sikerült is továbbadnom belőle valamit.
Jó, hogy volt nekünk.
Barna Melinda, Budapest, 2011. február 17.