.
A korai élmények kitörölhetetlenül belevésődnek az ember lelkébe. És ez nem csak az élet első éveire, hanem a szellemi útkeresés első lépéseire is igaz. Akkor, amikor valaki először teszi fel magának a kérdést: Ki vagyok? Miért vagyok itt, ebben a világban? Mi az én utam, honnan jövök, hová tartok?
Pali az első tanítóm volt. Most már le merem ezt így írni. Tizenöt éves voltam, amikor először találkoztam vele, és körülbelül három-három és fél év volt az az időszak, amit "szellemi aurájában" töltöttem. Hatszor hallgattam meg a fényadó tanfolyam előadását, és ott voltam akkor is, amikor a mágiáról és a bioenergiáról beszélt, amikor megmutatta az inga használatát, amikor bevezetett a grafológia, valamint a tenyér és kézfej elemzésének titkaiba. "Ezek ketten nagyon figyelnek" - mondogatta rám és bátyámra. És így volt, nagyon figyeltük. Nem csak a szavait, hanem azt a megfoghatatlan többletet is, ami lényéből áradt. Bár az élet kanyargó útjai elsodortak mellőle, sokszor rádöbbenek, akár írásaimat olvasva, akár csupán gondolataimat leltározva, hogy milyen sok van bennem abból, amit ő adott, amire ő ihletett, amit először ő mutatott meg.
Pali kivételes műveltsége és tájékozottsága mellett bölcs is volt. Élt benne a tudás. És ez az eleven bölcsesség volt az ő legnagyobb kincse, mert Pali azon túl, hogy annyi sok tudást és ismeretet adott át az embereknek, elsősorban spirituális katalizátor volt, aki emberek százait és ezreit indította el a szellem útján, önmaguk felé, a belső világmindenség feltárásának fantasztikus utazásán. Ezek az emberek, akik az ő hatására léptek az útra, akiknek a lelkében évek múltán is ott éltek csendes szavai, jelentik az ő legnagyobb művét.
Emlékszem, egyszer odamentem hozzá, és a kamaszok merészségével közöltem vele, hogy ő a példaképem, és olyan ember akarok lenni mint ő. És azt is megkérdeztem tőle, hogy mit tehetnék én ezért, mi az ő titka. Azt felelte, hogy ő csak arra ügyel, hogy készen álljon. Nem törekszik erre vagy arra, csak arra, hogy ha hívják valahová vagy kérik valamire, akkor ő ott, abban a pillanatban erre készen álljon.
Tíz éve, hogy Pali elment, de tudnotok kell, hogy ő legyőzte a halált. Szegeden, a búcsúztatóján tudatosult bennem ez, amikor zárszóként megszólalt a hangszórókból az a zene, amire azt mondták, hogy ez Pali kedvence. Az egyik legszentebb védikus mantra volt, a Rigvédából Vaszistha Risi mantrája, a Mahá Mritjundzsaja Mantra, a Halált legyőző nagy mantra. (Ha rákerestek a youtube-on, Hein Braat előadásában megtaláljátok.)
Vele együtt ott zengett a lelkemben a felismerés, hogy Pali itt van - mert hol is lehetne másutt, mint az örök itt és mostban?
Álljon most itt ez a mantra, melyet az ind hagyomány úgy tisztel, mint az isteni Bölcsességszemben lakozó fény manifesztációját, amely minden spirituális tudatlanságot porrá éget:
Óm
Trjambakam jadzsámahé szugandhim pusti-vardhanam |
urvárukam iva bandhanán mritjór muksíja má 'mritát ||
"Óm! Magasztaljuk a Háromszeműt (Sivát, akinek nyitva van a harmadik, a Bölcsességszeme), a jó illatút, a gyarapodás előmozdítóját. Mint ahogyan egy érett gyümölcs leválik a száráról, oly könnyedén szabaduljak meg a haláltól, és ne essek el a halhatatlanságtól."
Pál Dániel