.
Pali szerintem is tiszteletre méltó különleges ember volt, nagy hatást gyakorolt mindenkire, aki találkozott Vele. Nagyon jó, hogy így egybegyűjtve is olvashatók az emlékező írások, mert a sokféle "vallomás" segíthet titkának feltárásában, emlékének megőrzésében.
Biegelbauer Pál - dolgozat
Én életemben csak egyszer találkoztam vele, András barátomnál tartott előadást, ahová valamilyen kalandos vagy nem kalandos úton, de odajutottam. A második előadásra is szerettem volna elmenni, meghívtak engem is, de az előadás Biegelbauer Pál halála miatt elmaradt.
András, aki maga is közeli kapcsolatban volt "mesterével", ezután az egyetemi dolgozatomhoz adott hanganyagot, így még továbbra is hallgathattam Pali szavait.
A fényadók
Biegelbauer Pál köré szerveződött egy közösség a 90-es évek elejétől. Nem tekinthető ez a közösség vallásos közösségnek, de a kereszténység filozófiájával rendkívül szoros volt a kapcsolata a tanításoknak, hiszen az alapító maga, Biegelbauer Pál is hivatásának a katolikus (jezsuita) papi pályát választotta. Később kilépett, családot alapított, de a fényadás és a tanítás által tulajdonképpen továbbra is egyfajta papi hivatásnak élt.
Biegelbauer Pál halála után tanító nélkül maradt a közösség. Fényadó klubok az országban több helyen is megtalálhatóak, és az interneten fellelhető az az oldal is, amely a megjelent könyvein kívül Biegelbauer Pál szellemi hagyatékát hivatott őrizni.
A tanítások középpontjában, kiindulópontként Szent Ferenc imája alapján, a megváltoztathatatlan elfogadása és a megváltoztatható megváltoztatásának lehetősége áll.
A szeretet és a félelem ellentétpár szintén sarkalatos pont, maga a fényadás tulajdonképpen a másik ember feltétel (félelem) nélküli elfogadása. A tanításokat Biegelbauer Pál kurzusok során adta át a hallgatóságnak. Művelődési házakban, de magánlakásokban is tartott az ország minden pontján ilyen kurzusokat.
Karizmatikus személyiség volt, aki köré csoport szerveződött, amely nem tekinthető ugyan vallásos csoportnak, (inkább a new age-hez sorolható), mégis a kereszténységhez áll a legközelebb. A tanítás tartalmazza az emmanáció tanát, tehát neoplatonikus filozófiát és sztoikus nézeteket is ötvöz a megváltozhatatlan elfogadása révén.
Ezek a gondolatok később a kereszténységben is megjelentek (a szentháromság gondolatában). Az érdekes az, hogy Biegelbauer Pál a fenti gondolatokat emelte ki, és használta eszközként tanítása filozófiai megjelenítéséhez. Ő maga ezeket fényadásnak vagy eszköztelen gyógyításnak nevezte. Megfigyelhető az is, hogy a tanítás nem merevedett dogmává, megmaradt lehetséges világnézetnek. A transzcendenssel való kapcsolat nem ima-kommunikácón és kényszeres rituálékon alapul. A transzcendens, a teremtő jelen van az emberben, és a szeretet által emmanálódik az interperszonális (ember-ember közötti) kapcsolatokban. Az áramlás, az emmanció akadálya a félelem és a másik el nem fogadása.
Vallásszociológiai megközelítésben a csoportok nem állnak szemben a társadalommal, nem kívánják megváltoztatni azt, nincsenek világmegváltó céljaik, és nem tartják a nézeteiket sem kizárólagos igazságoknak, hanem egy lehetséges módnak, útnak, amivel eljuthatnak Istenhez, a szeretethez.
.
Most következzék a fényadásról egy rövid interjú (alanyai R.A. és R.P.)
- Mit kell tennie egy fényadónak?
- A fényadónak a szeretetet kell megélnie, az emberben létező valóságos Istent. A szeretet gyógyít, a fényadó ezt a "gyógyító szeretetet" adja tovább.
- A szeretet az Isten?
- A szeretet a második lépcső, előbb el kell jutni hozzá.
- Ez lenne a mindent elfogadás? És mennyire tölti ki ez a fényadó napját? Vagyis szükséges-e állandóan gyakorolnia a szeretetet, az elfogadást?
- A mindent elfogadást, a teljes elfogadást a nap 24 órájában nem kell gyakorolnia, csak annyit, amennyire képes. Az embereket az Isten a "tenyerén hordja", de sokan nincsenek ennek tudatában. Ha gyakorlom az elfogadást, azt az ember egész lényével lereagálhatja, ez a reakció a "gyógyító erő".
- Az elfogadás lényege?
- A másik embert úgy fogadja el, amilyen, nem akarja megváltoztatni. Az elfogadás krisztusi, csak az képes rá, aki önmagát is el tudja fogadni. Amikor az ember "tanuló", akkor a szükséges út a minden létezés elfogadásán keresztül vezet. Csak az tud elfogadni, akinek öntudata van. Azok a létezők amelyek nem rendelkeznek szabadsággal, nem képesek rá (kő, növény). Az ember pedig csak akkor képes erre, ha odaadott, ha nem áll ellent. Az öntudat nélküli létezők nem rendelkezhetnek szabadsággal. Egy kő nem lehet vallásos. A létezésben minden árad, az öntudat nélküli létezőknek nincs is más lehetőségük. Az ember számára pedig létezik a szabadság, azt vagy elfogadja, vagy nem.
- Mi az ami árad?
- Az áradás a teremtésre vonatkozik, a teremtő maga a kiáramló lét (emmanáció?). Az Isteni lét kiárad. Az egyetlen "hitvita" a teremtett világra és a teremtő létezésére vonatkozik. Az egyik álláspont szerint a teremtő is része a teremtett világnak, a másik álláspont szerint nincs teremtő, a világ önmagától való, tehát az igazi kérdés az, hogy honnan származik a világ.
- Mi a keresztényi és mi a fényadói álláspont a kiáradással kapcsolatban?
- Az Atya áradása a Fiú felé, a Fiú viszont-áradása az Atya felé a Szentlélek által: ez a keresztény álláspont. A fényben benne van az egy, ami kettővé válik, a kettő nincs az egy nélkül, a kettő az eggyel három, a három az egység. A kiinduló pont a teremtő, aki mindenben és mindenkiben ott van.
- Mit jelent a hit a fényadó számára? Vallásos jellegű a hit?
- Az elfogadás nem hit kérdése, nem hit-alapú. A másik embert nem azért fogadjuk el, mert abban hisz, amiben mi. Aki gyakorolja, annak szélesebb alapokat nyit a szabadsága megéléséhez. A fényadóknál nincs hierarchia, a teremtő után Te következel. Az Isten a másik létezésében tükröződik vissza.
- Dogma?
- Nincs szó dogmatikáról, tudatos magatartás, dialógus van. A dogma monológ. Lenni, vanni annyi, mint szeretetben lenni.
- Ha tudom, hogy nem tudom elfogadni?
- Ha valamit nem tudok elfogadni a másban, az azért van, mert magamban sem tudom elfogadni. A tudat választ el minket az igazi valóság pillanatától, feladata az önmegismerés. Minden ember akit megismersz, abban segít, hogy önmagadat megismerd. A másik ember is te vagy. Az élet ajándék, én döntök a "felhasználásáról".
- Létezik-e valamiféle rituálé?
- A belső csend megtartása az egyetlen. Ahhoz hogy könnyebben elfogadó legyél, megfelelő "állapotban" kell lenned. Az önkontroll rám van bízva, nálunk nincsenek mesterfokozatok, mint a reikiben.
- Mi az amiért ez az út megfogott?
- Az tetszett, hogy egy-lépéses az út. Ha ráléptél, azzal már meg is valósítottad. Az ember számára ez a maximum. A fényadásban a gyógyulás az az egyensúlyba kerülés.
- Történtek gyógyulások?
- Ha elfogadják az embert, akkor az sok terhétől megszabadul, ekkor benne nem csak lelki, hanem fizikai változás is történik. Fényadóként a szeretetet valósítod meg. A félelem az, ami távol tart a másiktól.
- Miért jelent többet számodra a fényadás, mint mondjuk a vallásos hit?
- A fényadás jobban kötődik a hagyományhoz. Nincs átideológizálva. A hit gyökereit használja. Minden hit sajátmagunk megismerését jelenti mások által.
A régi egyházak, más szekták nem az önmegismerésre építenek, hanem a közösségi szertartások átélésére. Így a hitnek kisebb a szerepe, a dogma és a valahová való tartozás lett fontosabb a számukra.
- Ez a hit hihetőbb, hitelesebb?
- Csak egy hit van, inkább egy Isten-hit, a hozzá vezető utak viszont eltérőek. A kizárólagosság nem vezethet valóságos Isten-hithez.
- Mit jelent a nyelv a fényadónak?
- A nyelv a csend hangja.
- Mi lehet a közösség jövője, szerepe?
- Sem a társadalmat, sem az embert nem lehet megváltoztatni. Az ember csak önmagát tudja megváltoztatni.
- A hit jelent-e valamiféle többletet?
- Ad egy erkölcsi tartást, irányelveket.
- Milyen pozitívumai vannak?
- A tolerancia értékítélet a dogmával szemben. A dogma nem nagyon toleráns, a dogma az dogma, és azért dogma, mert nincs benne tolerancia.
- Mit gondolsz, van-e jelentős különbség a szekta vagy vallási csoport és a fényadók között?
A Szekta a hit kiragadott része, amit abszolút helyzetbe, állapotba hoznak. A kereszténység is szektaként indult. Hitről van szó, a hit köré szerveződő csoport nem vallás. A szektában a hit lerakta a dogmáit, vagyis meg van alapozva, miben lehet hinni, és miben nem. Ezzel biztosítja a saját merev állapotát, így képtelen a fejlődésre, konzerválódik.
.
Végezetül egy rövid idézet a Beszélgetések Biegelbauer Pállal c. könyvből. (Budapest, 2002. CERTAMEN 80.o.)
"E.N: Hogyan jutottál szellemileg-lelkileg arra a döntésre, hogy a papi hivatást kell választanod?
Biegelbauer Pál: Igazán nem tudom. Egyszerűen semmi, de semmi más nem vonzott ezen kívül...
E.N: Aztán hogyan, és miért döntöttél úgy, hogy ott hagyod az aktív szolgálatot?
Biegelbauer Pál: Mert az örömhírt sokkal fontosabbnak tartottam annál, hogy csak az egyház keretein belül, megkötöttségekkel adjam tovább. Nem missziós hevület mozgott bennem, most sem ez munkál a lelkemben, hanem annyira jónak tartom a lényegét, hogy szeretném megosztani másokkal."
Roland