.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Palira emlékezve
.
Hátralapozás 39 Előrelapozás
.
Ádám Judit

Aki felébresztett

Egyszer volt, hol nem volt... Valamikor a 90-es évek elején a százhalombattai Városi Könyvtárban (azóta Hamvas Béla Könyvtár) együtt voltam egy kis csoporttal "Bébi masszázs" tanfolyamon. Az ebédszünetben az egyik (Fényadó) társam említette, hogy Csillebércen lesz egy nyári tábor, ahova szeretne elmenni. Kérdeztem, hogy milyen tábor, és ki mehet oda. Az volt a válasz, hogy csak "Fényadók" mehetnek, előfeltétele egy tanfolyam, amit legközelebb Budapesten a IX. kerületi Ferencvárosi Művelődési Házban lehet elvégezni.
Barátnőmmel elindultunk Százhalombattáról, hogy elvégezzük a tanfolyamot. Rögtön az előtérben ülő szervező közölte, hogy telt ház van, de ha nem lesz itt mindenki, akkor bemehetünk. Így történt, hogy beléptünk a nagy színházterembe, ahol a színpadon egy széken ült egy EMBER, hanyagul keresztbe vetett lábbal, farmerban és csendben figyelte az érkezőket.
Aztán elkezdődött...
Az előadás végén kedvesen mosolyogva elköszönt tőlünk, megáldott minket (de ezt lehet, hogy utólag gondolom), és elment.
Döbbenten ültem, szótlanul még percekig az előadás után.
De hiszen amit hallottam, én mind tudom, ez mind ismerős és mégis...
Ott és akkor érintette meg a bennem az eddig rejtve élő ember arcát, és én lassan kinyitottam a szememet, hogy végre felébredjek "Csipke Rózsika" álmomból...
És azóta is ébren vagyok, és azóta már mindig tudom, hogy akkor vagyok "Aki vagyok", ha meg tudom teremteni a feltételnélküli, viszonzásvárás nélküli állapotot, egyszerűen szeretek.
És minden útban ez az üzenet.
Elvégeztem a tanfolyamot, és azóta többször is. Minden találkozásunk egyszeri és megismételhetetlen volt, és soha nem történt meg, hogy ne kaptam volna valamivel többet.
Amikor megláttam, hátrébb lépett bennem az élet, és tiszta gyermeki öröm töltött el, a találkozás öröme. Nem vagyok egy szótlan típus, de minden előre kitervelt kérdés a semmibe tűnt el, ha a közelébe értem, elég volt a csendben megszülető együttlét.

Azóta is próbálok olyan előadásokra elmenni, ami érdekel, de olyan teljes tudást és élményt azóta sem kaptam. Miért? Mert az ismeret akkor válik valóssággá, ha megéljük. Amit tanított, az élhető. Amióta ismerem, nem telik el nap, hogy ne gondolnék arra az életem bármilyen területén, amit tanított.
Tudni azt előadni úgy, hogy azt érezze, aki hallgatja, hogy csak neki szól, kivételes EMBERnek adatik meg. Még senkit nem hallottam Jézust ilyen mély és megrendítő szeretettel említeni. Ez egy olyan bensőséget feltételez, hogy most is könnyes lesz a szemem, ha rá gondolok.

Köszönöm azt, hogy találkozhattam Vele, ismerhettem, és néhány kivételes pillanatban a Mindenség Szívében egyek lehettünk.

Ádám Judit

________________________
.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_