.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
A fényadók válaszai
.
A FÉNYADÓK VÁLASZAI
.
Hátralapozás 1 Előrelapozás
.
Albertus István

AHOGYAN KEZDŐDÖTT

Hogyan jutott el hozzám a fényadás híre?

Egy előadás szünetében, a feleségemnek felajánlta egy fiú, hogy szívesen adna neki fényt. Utána én is kértem tőle.

Mi volt az első fénnyel kapcsolatos élményem?

Harmadik szemre kaptam először fényt, melegséget és nyomást éreztem a homlokomnál.

Mikor és hol ismerkedtem meg a fényadással?

1991-ben Budapesten egy fényadó tanfolyamon.

Mi a legmaradandóbb emlékem a fényadói kurzusról?

Hogy az összes számomra fontos, de addig megválaszolatlan kérdésre választ kaptam. (Ki vagyok én?, Mi az életem célja, értelme, hogyan találok kiutat a problémáimból?, Van e Isten?)

Mi változott meg bennem, amióta fényadó vagyok?

A problémáim okait, pontosabban felismerem (mindig magamban). Nyitottabb és megértőbb lettem a környezetemre. Kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, boldogabb lettem.

Miért vagyok éppen fényadó?

Mert a tanfolyam elvégzése után, úgy éreztem, hogy választ kaptam az életem fontos kérdéseire, és mert mindenki spontán fényadónak születik, amit egy tanfolyam elvégzése után tudatosan is megélhet.

Miért maradtam fényadó?

Mert fényadónak lenni és önmagamat megvalósítani, ugyan az. És nem találkoztam olyan módszerrel, ami helyettesíthetné, vagy többet adna számomra.

A FÉNYADÁS

Mi a fény?

A lényegi énünk. A születésünktől a halálunkig bennünk lévő állandó. A mindent és mindenkit elfogadó, elvárások nélküli szeretet. A mindenség felragyogása bennünk.

Mi a fényadás?

Egy tudatos döntés. Az elvárásaimból épült falaim lebontása utáni önárasztás, a másik feltételek nélküli elfogadása, szeretete. Ahol a TE, fontosabb, mint az én.

Ki lehet fényadó?

Bármelyik ember.

Mi kell a fényadáshoz?

Feltétel nélküli elfogadás és az ezzel együtt járó önátadás, odaadottság.

Hogyan adjuk a fényt?

Nincs szabály, "szeress és tégy amit akarsz". Bárhogy kifejezhetem a másiknak azt, hogy szeretem és elfogadom őt. Beteg embereknél, ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a beteg vagy fájó testrész fölé tesszük a kezünket. A fényadás ilyen kézrátételes módjánál legalább 7 percig adjunk fényt. Amúgy bárkinek és bármeddig adható, felső időkorlát nincs. Javasolt a vesékre, esetleg a csakrákra fényt adni. A beteg testrészre rátehetjük a kezünket, ha megengedik, de ha az fájdalmat okozna, akkor 20-30 cm-re a testrész fölé tegyük a kezünket.

Okozhatunk-e "kárt" a fény adásával?

Nem. Mivel a fényadó lemond minden erőről és a másik megváltoztatásáról, a fény adásával nem tudunk kárt okozni. Mégis van két tiltás, skizofréneknek és ivarérettség előtt lévő fiataloknak, homlokra tilos fényt adni, mert ha a fényadó esetleg bioenergiát adna fény helyett, így azzal sem árthat.

Mi a fényadás "gyógyító" mechanizmusa?

A feltételek nélküli szeretet, segít a fényt kapónak, hogy a benne felborult egyensúlyt helyreállítsa. Ha valaki lelkileg egyensúlyban van, akkor a saját immunrendszere meggyógyítja a betegségeit.

AHOGYAN MEGÉLJÜK

Elfogadás a hétköznapi életben

Az elfogadás megtanulása egy folyamat. Először általában ösztönösen támadom a másikat, ha nem értek vele egyet. De mivel ez szinte sosem vezet eredményre, lassan megpróbálom tudatosan változtatni magamat, megérteni és elfogadni a másikat. És felismerem, hogy ez csak rajtam múlik.

Fényadói attitűd a mindennapi kapcsolatokban

Személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélkül, megpróbálom elfogadni azokat az embereket, akikkel találkozom, és azokat az élethelyzeteket, amikbe kerülök. Kritikus szemmel figyelem magam, hogy mi zavar engem másokban, mit nem tudok elfogadni másokban, hisz ezek akadályozzák számomra a teljesség megélését. Lassan rájövünk, hogy az összes bennünket zavaró dolog virtuális, csak a felszín, és teljesen lényegtelen, és megpillantjuk a maszkok mögötti gyenge védetlen, és szeretetre váró embert, aki felé már nem tudunk máshogy fordulni, mint szeretettel, és teljes odaadottsággal.

MIT GONDOLOK A KÖVETKEZŐKRŐL?

Birtoklás / Valóságos birtok viszony

Semmim sincs, minden csak nálam van. Valóságosan csak egyfajta birtokviszonyt létesíthetek, ha én valakinek odaadom, odaajándékozom magam, ha ki mondom, hogy én a Tied vagyok.

Boldogság

Felismerése annak, hogy Benned és bennem jelen van a mindenség és hogy a mindenség szívében egyek vagyunk.

Csalódás

A másik emberben sohasem csalódhatok, hisz Ő olyan amilyen. Csalódni annyi, mint szembesülni azzal, hogy a másik nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Amikor csalódunk, lehetőségünk nyílik az elvárásaink elengedésére és a másik szerepek nélküli elfogadására.

Determináció

Csak részleges. Az életünk a sorsunk az adottságaink, részben adottak, részben választási lehetőségünk van.

Egészség

Teljesség, törekedhetünk rá, a betegség az egész-ség hiánya.

Életreform

Életünk újra formálása, alakítása, a lényegtelen elhagyása, lényegesre cserélése.

Énkép

Az EGO azon képek összege, amiket a mások rólunk alkotott véleményéből alakítunk ki. Nem rólunk szól és nem belőlünk ered.

Erkölcsi normák

Az adott társadalomra jellemző, közmegegyezésen alapuló szabályok a közösség zavartalan működése érdekében.

Hiány

Ami nincs. De mi azt gondoljuk, hogy kéne, hogy legyen.

Illúzió

A valóságban nem megvalósítható elképzeléseink, vágyaink.

Itt és most

A valóságos tér és idő, ahol vagyunk és ahol cselekedhetünk. Folyamatos jelenben élünk.

Jó és rossz

A jó és rossz csak minősítés, önálló léte nincs. Mindig szubjektív és a nézőponttól függő

Nyitottság

Odafigyelés másokra, a másik nézőpontjának véleményének megértésére, megismerésére.

Odaadottság

Önmagam, a lényegi énem odaajándékozása valakinek. Amikor Ő fontosabb lesz számomra mint én. A szeretet állapota. Gyengévé és kiszolgáltatottá válok.

Örömhír

A Jézus életrajzok közös címe. Lényege, hogy szeretet az Isten, nem bánt, nem büntet, mert a szeretet egy egyirányú áradás, odaadottság, ami független a másik viselkedésétől. A szeretet túllép az igazságosságon és nem alkalmaz erőszakot. "Ha megütik a bal orcádat, tartsd oda a jobb orcádat"

Őszinteség

Az őszinteség lényege, hogy azt mondjuk, amit gondolunk. Ha valaki nem őszinte hozzánk, azt jelzi, hogy elvárásaink vannak felé. És ha ő megakar felelni az elvárásaimnak, őszintétlenségre, hazugságra, szerepjátékra kényszerül. Ha nincs elvárásom, ha elfogadom őt annak aki és olyannak amilyen, ezzel mindent megtettem azért, hogy a másik fél őszinte lehessen hozzám.

Pozitív gondolkodás

A pozitív gondolkodás ugyan úgy a dolgoknak csak az egyik felét nézi, mint a negatív gondolkodás. Nem igaz, hogy minden pozitív és nem igaz, hogy minden negatív. A pozitív gondolkodás egy magasabb szintje, ha azt mondjuk, hogy: minden ami van az pozitív és minden ami nincs, az negatív.

Problémáim

Minden problémám egyedüli és kizárólagos oka én vagyok. A problémáink oka mindig valaminek a hiánya. Nem tudom elfogadni a valóságot, úgy gondolom, hogy valami hiányzik belőle, ami nekem kéne.

Szabad akarat

Szabadon dönthetek bármilyen helyzetben. Elfogadhatom ami velem történik, vagy elutasíthatom, harcolhatok ellene.

Szerelem

A szeretet iskolája. Üzenete: aki szeret az boldog. Ajándékba kapjuk a másik teljes elfogadásának a képességét. És odaajándékozzuk maradéktalan önmagunkat a másiknak. Az én akaratomtól, döntésemtől független, hogy mikor, kibe és hogy meddig leszek szerelmes.

Szeretet

Egy tudatos döntés eredménye, amikor el fogadom a másikat annak aki és olyannak amilyen. Nem akarok változtatni rajta, mert a személye fontosabb számomra mint a tulajdonságai.

Szocializáció

Társadalmiasítás: a gyerekek nevelése, megtanítása a környezete elvárásaira.

Valóság

Ami van.

Válság

Amikor az általunk felépített értékrend összeomlik. Tovább már nem folytathatjuk amit eddig tettünk. Újrakezdésre kényszerít. Szembesít az illúzióinkkal.

Véletlen

Véletlen nincs. A világban rend van. Ami történik, az törvényszerűen történik. Amit mi véletlennek hívunk, az csak az általunk fel nem ismert törvényszerűség.

SZEMÉLYES ÜZENETEM AZ OLVASÓMNAK



Köszönet az őszinteségért!

Volt egy fiú, aki senkinek nem kellett.
Volt egy fiú, aki senkit nem szeretett.
Volt nekem egy bűnöm, megbocsájthatatlan,
Szeretetre vágytam s szeretni akartam.

Láttam, hogy ez nem megy, ez senkinek nem kell,
Az, hogy én ki vagyok, senkit nem érdekel.
Csalódnak énbennem, ha önmagam vagyok,
Magányba születtem, s magányos maradok.

Volt néhány szerelmem, néhány illúzió,
Úgy tűnt, hogy szeretnek, és hogy szeretni jó,
Aztán rádöbbentem, mert megjött az eszem,
Nem szeretek senkit s nem szerettek sosem.

Míg önmagam voltam, eltaszítottatok.
Lemondtam hát rólam, s rabszolgátok vagyok.
Teszem amit kértek, és jól viselkedem,
Ti pedig cserébe szeressetek engem.

Nem baj hogy hazudunk, nem baj hogy nem kellek,
Én eljátszom a jót, ti meg, hogy szerettek.
De ti nem játszotok, ti igazak vagytok,
Én magam nem kellek, ha hazudok, eldobtok.

Egyedül maradtam, és magányos vagyok,
Nincs mit elveszítsek, hisz semmit sem kapok.
Érdekes, hogy mégis nektek köszönhetem,
Ha majd boldog leszek, s magamat meglelem.

Szeressük az embereket!

Szeressük az embereket, hisz egyformának születtünk,
S nem tudjuk, hogy mi az oka, ha elromlik az életünk.
Veszekszünk az emberekkel, az elveinkért harcolunk,
S lassan pont olyanok leszünk, mint akiktől borzadunk.

A rosszra rosszal válaszolni soha-soha nem szabad,
Ne eltanuljuk a rosszat, mi mutassunk jó utat.
Mutass példát életeddel annak, aki megbántott,
S fogja ő még szégyellni, hogy rólad rosszat állított.

Harcolni csak azzal lehet, ki visszaüt, s ellenáll,
Azzal soha, aki kedves, aki mindent megbocsát.
A megértést, szeretetet viszonozza, aki jó,
S aki nem, annak barátságunk egész biztos nem való.

Ne vádoljunk csak azért, hogy elismerjék igazunk,
Vádoljunk, ha szándékunk jó és segíteni akarunk.
És ha segítségünk így is visszautasítanák,
Vigasztaljon az a tudat, hogy nem haragszanak ránk.

Szeresd azt, ki megérdemli, sajnáld, akit nem lehet,
Harag és gyűlölet ne legyen szívedben.
Ne homályosítsa semmi szerelmünket,
Hogyha mások rosszak, legyünk mi különbek.

Fejlődnünk és változnunk kell!

Vannak sokan, kik szeretnek iskolákba elmenni,
s azt hiszik, ha befejezték, újat nem mondhat senki.
Mért gondolja azt mindenki, hogy Ő különb másoknál,
hogy amit tud, aranyszabály, nem afféle másolmány?

Nem sejtik, hogy amit tudnak, mindent mástól tanultak,
és hogy az nem egyéniség, amit annak gondoltak.
Amit tudunk, mástól tudjuk, s őseink is hibáztak,
ne hurcoljuk, javítsuk ki az örökölt hibákat.

Minden mozog és változik, örök semmi nem marad,
miért épp a mi tudásunk lenne az a nap alatt.
Hallgassunk meg minden újat, más is mondhat igazat,
ismerjük el tévedésünk, ne védj hamis tanokat.

Amit tudunk, elmélettel igazoljuk magunknak,
s higgyünk benne, ha gyakorlat is igazolja azokat.
Fejlődnünk és változnunk kell, ugyanúgy mint a világ,
mert különben elpusztulunk, mint víz nélkül a virág.

István

* * *
Szabó Lőrinc: LÓCI ÓRIÁS LESZ

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszut állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyülöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

1933

Szabó Lőrinc: AZ EGY ÁLMAI

Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más
s az igazság csak idegállapot vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem született:
ideje volna végre már megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él, annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek, hol maradok én?

Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik,
de magára festi gondosan a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt sértetlenül?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderül!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger,
emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba vissza! Csak ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok!
A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!

1931


.
A következő hangfelvételt 1995-ben készítettem a fényadásról (45'11") Szeretettel osztom meg Veletek ezt is.


.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_