.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Vázlatok a fényadásról
.
Kecskés-Radványi
.
Hátralapozás 3c Előrelapozás
.
A FÉNYADÓI ATTITŰD ÉS A SZERETET

A fényadás egy olyan időtálló életelveken alapuló gondolkodást is jelent, ami képes bennünket megváltoztatni. Ha befogadjuk, meg tudja változtatni az évszázadok alatt továbbhagyományozott gondolkodásmódunkat és ezen keresztül a mindennapi életünk gyakorlatát.
-
A fényadók nézete szerint emberi mivoltunk középpontjában az élet lényegi eleme, a szeretet van. Nélküle az életünk értelmetlen, boldogságunk elérhetetlen. A fényadó életét is az határozza meg, miként viszonyul a szeretethez és hogyan gyakorolja azt.
-
Az ember anyagi és egyben szellemi lény is, ezért a szeretetünk is ebben a két szférában működik. A szellemi szférában működik a döntésen alapuló tudatos szeretet, az anyagi szférában pedig a változó szeretet. Ez utóbbi azt mutatja, hogy mit szeretnék, milyen elvárásaim vannak, milyen feltételeket szabok.
-
Az az ember, aki elhatározta, hogy szeretne valamit, az bármit választhat a szeretete tárgyául, mert az emberen kívül minden más létező szabadon (árasztja) adja magát. De ha valaki a szeretetéért cserében viszont-szeretetet is akar kapni, akkor számolnia kell azzal, hogy a másik, a szabadsága révén, csak annak adja magát, akinek akarja.
-
Mint minden másnak a világon, a szeretetnek is több arca van. Mi most a fényadói attitűddel kapcsolatban az igazi szeretetet, a tudatos szeretetet és a változó szeretetet vizsgáljuk meg.
.
AZ IGAZI SZERETET
.
Jelenlegi világunk nem csupán a véletlenek összjátékaként alakult ki, mert az olyan rendezettséget mutat, ami valószínűsíti egy létrehozó, teremtő forrás létét. A mi teremtő forrásunk neve: "a Mindenség Szíve". Belőle sugárzik az igazi szeretet, a teljes szeretet, ami feltétel nélkül táplál minden létezőt. A létezők nem kell, hogy bármilyen szempontból megfeleljenek ennek az igazi szeretetnek, mivel ennek nincs feltétele.
-
A teremtő teljesen odaadott a létező világnak. Teljes odaadottsága azt jelenti, hogy a lét törvényeivel együtt a létezésben mindent átruházott a teremtett világra. Ez a feltétel-nélküliség (a teljes odaadottság) a szabad döntés egyirányúsítása.
Ez a gondolat számunkra azt az alapvető üzenetet hordozza, hogy feltétel nélkül szeretve vagyunk, és cserében semmit sem kell tennünk, csak léteznünk. Az élethez és a boldogsághoz tehát alapvetően biztosított a szeretet. Ezt a feltétel nélküli szeretetet az ember akárhogyan fogadhatja, eldöntheti, hogy nem vesz róla tudomást, vagy ő is feltétel nélkül viszontszeret.
.
A TUDATOS SZERETET
.
Az ember, szemben a Teremtővel, nem egy feltételek nélküli létező, így a szeretete is feltételeken alapul. A fényadó számára a Teremtő és a világ kapcsolatának megfogalmazása azért fontos, mert ez, szabad döntési képességével összhangban, segíti őt egy olyan minta kialakításában, ami alapján az életét egyensúlyban és boldogan élheti.
-
Természetesen szabadságunknak a szeretetünk is alá van rendelve. Számunkra a tudatos szeretet mintája hasonlít a legjobban a teljes szeretethez. Aki eldöntötte, hogy akar szeretni, és van kitartása azt végre is hajtani, képessé válik egy olyan szerető hozzáállás kialakítására, amit saját szabad döntésén kívül semmi más nem befolyásol. A tudatos szeretet kizárólag az ember belső döntésétől függ, és nem érzelmi természetű. Nem azért szeretem a másik embert, mert ilyen vagy olyan, hanem azért, mert így döntöttem.
-
A tudatos szeretet érzelmileg tehát nem motivált. Az emberi kapcsolatokban ez a szeretet képezi a tartósság alapját, ez adja a kapcsolat értékét, és ez az érték mindaddig érték maradhat, amíg azt fenn kívánjuk és fenn tudjuk tartani. Azt szeretnénk, hogy olyannak fogadjanak el minket, amilyenek vagyunk. Alapvető szükségletünk, hogy szeretve legyünk, és ne az "értéktermelő képességünk", hanem a személyünk legyen elfogadott. A tudatos szeretet tehát a személyünkre koncentrál, és kizárólag mi (az emberek) vagyunk fontosak a számára. Egyedül a tudatos szeretet képes garantálni egy kapcsolaton belül a biztonságunkat, és csak ez adhatja meg, amire mindnyájan vágyunk, az elfogadottság érzését.
.
A VÁLTOZÓ SZERETET
.
Az ember életét, szabadságából és teremtő mivoltából adódóan, számtalan szeretet-elem is gazdagítja. Összefoglaló néven ez a változó szeretet, ami benyomásainkon, érzelmeinken alapszik. Szeretem, mert most így érzem, ezért vagy azért tetszik nekem. Amikor kapcsolatainkban szeretetteljesen kezdeményezünk, vagy ilyen módon reagálunk egy másik ember felénk irányuló kezdeményezésére, akkor természetes helye van az érzelmeken nyugvó szeretetnek. Az ember életében fontos a változó szeretet gyakorlása, ez is lényegi eleme az emberi fejlődésnek.
-
Csak egy szabad létező képes a szeretetre. A mi szeretetünket, teljességünket a tudatos szeretet és a változó szeretet együttese alkotja, egyidejű gyakorlása jelenti. A kérdés csak az, hogy az ember milyen arányban és milyen sorrendben éli meg a szeretetét (éli ki szerető vágyát). Az, hogy a tudatos szeretetet és/vagy a változó, érzelmi alapú szeretetet hol és mikor "használja", az a jelenlegi képességétől, a lelki és az érzelmi élete egyensúlyától és a pillanatnyi állapotától függ.
-
A változó szeretet alapján mondjuk meg, hogy a másik mit tegyen, hogyan feleljen meg az elvárásaimnak. Sokan azt gondolják, nemes és felemelő, ha szeretek valakit, ezért felháborító, ha ő erre közönyösséggel reagál. Szeress, és akkor én is szeretlek, tedd ezt vagy azt, vagy csak legyél jó hozzám.
-
Ezeket az elvárásokat azonban ne kifogásoljuk, mert ezek egy szabad létező kívánságai. Mindenki azt kíván, amit akar, de hogy mi valósul meg a kívánságaiból, az mindig csak a másik ember válaszának függvénye lehet. Mivel senkit sem lehet semmire rávenni, amit ő nem akar, hagyni kell mindenkit, kívánjon, amit akar, és mi (a másik ember), adjunk neki olyan választ, amilyent akarunk.
.
A FÉNYADÓI ATTITŰD
.
Ebben a szeretet-játékban csak az a fontos, hogy szeretetünket mindig őszintén kínáljuk, és a rá adott válaszokban hagyjuk meg a másik embernek a szabad döntés jogát. Amennyiben nem válaszol a szeretetünkre, ne erőszakoskodjunk, ne gyötörjük, amíg igent nem mond, de törekedjünk a kölcsönös elfogadásra, és fogadjuk el a visszautasítást is.
-
Ne törődjünk a másik tudatos irányultságával, érzelmeivel, adjunk őszinte választ neki, és mindig vállaljuk fel ezt a gyakorlatot. Ne támogassuk a másik ember hamis közeledését, de ha ehhez van kedvünk, vállaljuk fel azt, a következményeivel együtt!
-
A fényadói attitűd lényege tehát a másik szabadságának teljes tiszteletben tartása, ami az ő összes kívánságára is vonatkozik. Ahhoz, hogy mi is képesek legyünk a valóságos szeretet gyakorlására, először fel kell töltődnünk a feltétel nélküli, igazi szeretettel, aztán el kell dönteni magunkban, hogy mi is szerető emberek akarunk-e és tudunk-e lenni, majd egész életünkben őszintén és tisztán kell követnünk lényegi énünk útmutatásait.
-
Amikor az egyik ember képes a másik embert tudatosan szeretni, amikor képesek vagyunk minden élethelyzetben mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban túllépni az önzésen vagy egyéb emberi gyarlóságon, csak akkor beszélhetünk megvalósult fényadói attitűdről.
.
A SZERETET ÉS A BOLDOGSÁG
.
A mi életünkben az okozza a legtöbb problémát, hogy szeretetünk nem érték-alapú, valós döntésen nyugszik, hanem benyomásokon és érzelmi reakciókon. Érzelmi alapon szeretünk, legtöbbször így reagálunk egymásra, majd ezután próbáljuk azt különböző módokon racionalizálni. Pedig a megfelelő sorrend az lenne, hogy először döntünk (tudatosan szeretünk), és a döntésünket követik az érzelmeink. Miközben gyakoroljuk a szeretetet, egyéni felelősségünk az, hogy ragaszkodjunk a valósághoz következetesen és kitartóan. Csak a valóssággal összhangban lévő magatartás (gondolkodás) segíthet megteremteni a boldog emberi kapcsolatot.
-
Gondolkodásunk és érzelmeink együttműködése akkor válik kezelhetetlenné és gyakran kórossá is, amikor megkerüljük a másik tiszteletben tartásának alaptörvényét és korlátozzuk a szabadságát. Ebben az esetben ugyanis a magunkban pozitívnak elkönyvelt, de a másikat nem figyelembe vevő szeretetre építünk. Ekkor a magunk elképzelése szerint a másik segítését célzó pozitív irányultságunk, a másikra erőltetett gondoskodó szeretetünk a valóságban elveszíti eredeti értelmét. Kapcsolatainkban az egymás szeretetén alapuló gyakorlat helyett így jöhetnek létre az akár egy életen át is tartó, az egymást csak gyötrő élethelyzetek. Ezekre mindenki számtalan példát találhat a maga környezetében is.
-
Amennyiben mégis belekerülünk valahogy ebbe a helyzetbe, feloldásukra csak akkor van esélyünk, ha magunkban tisztázzuk a másik emberrel fennálló viszonyunkat. Megvizsgáljuk, hogy az adott kapcsolatban számunkra mi az igazi érték, és ennek megfelelően megkísérelünk kilépni ebből az érzelmi csapdából. Ebben az esetben soha ne törődjünk a másik ember érzéseivel és állapotával! Ha mégis megtesszük, akkor vállaljuk fel az adott kapcsolatot! Igaz, a szeretet mindent elvisel, de csak abban az esetben válhat kölcsönös boldogság-forrássá, ha elkerüljük ezt a nem kívánatos gyakorlatot.
-
Az érzelmi csapdából való kilépést, az elhatározást követő cselekvés végrehajtását számtalan érzelmi kötöttségünk és illúziót kergető gondolatunk próbálja megakadályozni. Ekkor forduljunk az igazi szeretetet és erőt adó forrás felé, erősítsük meg magunkat, és ne engedjünk se szerelemi, se házassági, se családi kapcsolatainkban a tiszta szeretet gyakorlatából. Hogy mi az a tiszta szeret? Az, ami számunkra a boldogságot biztosítja.
.
FÉNYADÓ A KÖZÉLETBEN
.
A személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélküli hozzáállás tehát a másik emberhez való tiszta, őszinte viszonyulást jelenti. Ez a hozzáállás a fényadó szabad döntésének eredménye, ami által a szeretetre váró ember valóságosan is megkaphatja tőlünk a legtöbb támogatást, vagy az odaadó törődést.
-
Másoknak csak az tud adni, akinek van miből adnia. A hozzáállásunkat, hogy képesek legyünk másoknak szeretetet adni, segítséget nyújtani, csak akkor tudjuk megőrizni, ha fenntartjuk ezt az állapotunkat. Önmagunk értelmetlen kiszolgáltatottsága, életünk felesleges veszélyeztetése, saját élethelyzetünk ellehetetlenítése nem célja a fényadásnak.
-
Akik magukon nem akarnak segíteni, azokon mi sem tudunk. A társadalmi élet gyakorlatában az egyirányú, teljesen odaadó attitűd nem tanácsolható, mert ott a kapcsolataink csak a kölcsönösség alapján működhetnek. Az elfogadásra alapozott hozzáállás ezen a szinten megkívánja a folyamatos, tudatos döntést.
.
A FÉNYADÓ NEM HÜLYE
.
Ahogyan Pali sokszor mondta: "a fényadó nem hülye". Ez mindig akkor hangzott el, amikor a "túlbuzgó fényadók" valamelyike az eszköztelen "gyógyítás" keretében megfogalmazott fényadói hozzáállást meggondolás nélkül, egy az egyben akarta átvinni a mindennapi élet gyakorlatába. Példaként az hangzott el, hogy egy főnök, aki fényadóként éli az életét, hogyan alakítja kapcsolatát egy olyan beosztottal, aki nap mint nap nem teljesíti a feladatát. Meddig alkalmazza "az úgy fogadlak el, amilyen vagy" fényadói alapvetést, meddig tanúsítson megértést és elfogadást a munkahelyén. A válasz röviden: "úgy rúgom ki, hogy a lába sem éri a földet".
-
Ez a példa jól mutatja, milyen könnyen félreérthető a legvalóságosabb megfogalmazás is. A mindennapi gyakorlatban az ehhez hasonló megnyilatkozások tették akaratlanul is irracionálissá a fényadás igazi üzenetét.

________________________
.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_