.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Vázlatok a fényadásról
.
Pünkösd Katalin
.
Hátralapozás 2a Előrelapozás
.
A FÉNYADÓI KURZUSRÓL

1991-ben történt, hogy több hónapos kihagyás után újra megvettem az akkor még kialakulóban lévő Természetgyógyász Magazin márciusi számát, és ebben "Gondolatok az eszköztelen gyógyításról - 1. rész" címmel egy érdekes cikkre bukkantam. Ez volt a két leglényegesebb mondata: "A fény a Mindenség Szívének élete bennünk. A fényadás nem más, mint a Mindenség Szíve életének árasztása a másik ember felé." Biegelbauer Pál
Olvasás közben egyre jobban megtetszett ez az egyszerű módszer, és egyre erősebben éreztem, hogy ez az, ami kell nekem. Azon frissiben el is mentem a Ferencvárosi Művelődési Központba, hogy tovább érdeklődjem. Laci bácsi, a ház igazgatója ült az információs pultnál, és nagy lelkesedéssel mesélt nekem arról a nagyszerű élményről, amelynek ő is nemrégiben a részese lehetett. Rendkívül tetszett, hogy ez egy vallás-független, ugyanakkor mégis szent dolog. Azt mesélte, hogy a tanfolyam végén a hallgatókat a gyógyításra felkenik, és azok a szolgálat terhét egy fehér selyemszalaggal szimbolikusan a nyakukba veszik.
Azonnal jelentkeztem az április 13-14-i (hétvégi) kurzusra (csak 1.000,-Ft volt), és hogy mennyire nem bántam meg, hogy ez az életemnek meghatározó része lett, arról szeretnék írni nektek.
Gyönyörű tavaszi reggelen kezdődött a tanfolyam. Helyet foglaltam a tágas előadóteremben, és vártam. Egyszer csak bejött egy ősz hajú fiatalember, felült az asztalra és beszélni kezdett nekünk a csodáról. ...

Jó pár évvel ezelőtt, Pali halálát követően írtam már, de nem lett folytatása. Nem tudtam folytatni, mert ami ennyire fontos, ugyanakkor egyszerű, arról nagyon nehéz beszélni.

Biegelbauer Pál találta ki, hogy hogyan lehet a lehető legegyszerűbb formában és a legrövidebb idő alatt fényt adni. A Mahikari (Isten fénye) nevű sintoista rítus volt az, amelyet átdolgozott és jelentősen leegyszerűsített. Az eredeti egy komoly felkészülést, tisztító szertartást igénylő módszer volt, ahol a megtisztulás után, megfelelő öltözetben, a test meghatározott helyein (harmadik szem, koponya-pontok, nyak-pontok, vese-pontok) végighaladva adták a fényt az előttük fekvő személynek. Ez egy nagyon időigényes és macerás módszer volt, ami hatásában feltehetőleg nem különbözött a jelenlegi formában történő fényadástól.

A fényadói kurzusról nem sok emlékem maradt. Senkit sem ismertem, éppen ezért volt fantasztikusan nagy élmény a szolgálat lelkének átadása-átvétele. A kezdetektől eddig már egyszerűsödött a felavatás módja, mégis, így utólag visszagondolva rá, olyan volt, mint egy pappá szentelés. A Ferencvárosi Művelődési Központ színháztermében a fényadó tanfolyam záró aktusaként a színpad elé felsorakoztak a fényadók, élükön Biegelbauer Pállal, és mi is sorba álltunk előttük. Aki már megkapta a szolgálat lelkét, beállt a régebben végzett fényadók után és már ő is átadhatta a sorban következőknek. A fehér selyemszalaggal jelképesen a nyakunkba vettük, ahogy Pali mondta, "a szolgálat könnyű és édes terhét". Pali, azután a többiek is, sorban a fejünkre tették a kezüket, ezzel mintegy megáldva és fényadóvá fogadva minket. Szinte kézzel fogható volt a szeretet, itt akkor kb. 270 ember szerette egymást. Hát ez óriási csoda és élmény volt nekem. Később is sokszor meghatott az új fényadók felavatásának szeretetteli módja. Pali azt kérte, csak addig tartsuk a kezeinket a másik fején (vagy felette), amíg magunkban kimondjuk: szeretlek. Ezzel kimondjuk a másik igazi nevét, ahogy azt később egy tatai fényadó táborban, a körünkbe belépő új fényadókkal tettük. Meghatározó élmény maradt, és nem csak nekem.
A szolgálat lelkét máig bárki megkaphatja, bárkinek átadhatjuk, aki megtanulta a fényadást. Azonban nem volt törvényszerű velejárója ez a fénykurzusoknak, így sokan csak később, a nyári találkozók alkalmával vehették át.

A tanfolyamon a legfontosabbak a felismerések voltak. Aha! Ezt én már tudtam, csak így még senki sem fogalmazta meg. Nem volt nehéz azonosulnom azokkal a gondolatokkal, amelyek a lelkem legmélyén kimondatlanul már megvoltak, amiket igaznak tartottam. A fényből akkor még nem éreztem semmit. Később egy táborozás alkalmával megpróbáltuk láthatóvá tenni. Alkonyatkor a szabadban kissé távol álltunk egymástól, úgy küldtük a fényt, ami a kezeink között, ívben, halványlilás derengésként volt látható. Az előadás vasárnap délutánján próbáltunk fényt adni a szomszédunknak, több-kevesebb sikerrel. Nagyon rövid idő volt szánva a gyakorlatra, mert a lényeg nem a mikéntben, hanem a miértben van. A hangsúly a fényadáson, mint az egyetlen érdemes létezési módon volt és van. A fényadás nem elsősorban, mint gyógyító gyakorlat fontos, bár ebből nőtte ki magát. Az egyetlen ajánlott fényadási módszer ez volt: "Szeress, és tégy, amit akarsz!"
Aurelius Augustinus

Az előadáson hangzott el az is, hogy ha a párok minden nap legalább hét percet szánnak egymásra, nem fog kiüresedni a kapcsolatuk. Azóta megismerkedtem azzal a fogalommal élőben is, hogy fénypár. Létezik, tehát megvalósítható. Ők a barátaim és példaképeim: Radványi Péter és Kecskés Vera.
Emlékszem, nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy fényadó lehettem, erről lelkesen meséltem, s meglepett, hogy ez sokakat hidegen hagyott. 21 napig minden nap kellett fényt adnunk, hogy jól begyakoroljuk, ezt Pali kérte. Azóta tudom, hogy egy bizonyos dolgot csak így tudunk elsajátítani igazán, 3x7 nap alatt íródik be az étertestünkbe. Megtehettem, hogy kolléganőmnek adtam, vagy családtagoknak, de néha állatoknak, növényeknek is, valamint a keddi gyógyító napokon a Ferencvárosi Művelődési Központba látogató érdeklődőknek. Nagyon szép emlékeket őrzök magamban ezekről a találkozásokról.
A tanfolyamon érdekes történetek hangzottak el arról, hogy mi mindent tehetünk meg a fénnyel. Pl. dieselmozdonyból kifogyott az üzemanyag és fénnyel ment el a következő töltőhelyig, vagy gépkocsi a következő benzinkútig. Mindig csak addig, ameddig feltétlenül szükség volt rá. A példákból az derült ki, hogy gyakorlatilag minden pótolható, mindent meg lehet oldani vele, ha nincs más.

Fényadóként a legnagyobb hatást Vőneki Nagy Judit tette rám. Úgy emlékszem, őt láttam először a Ferencvárosi Művelődési Központban, egy keddi gyógyító napon. Egy ízületi gyulladásban szenvedő nénivel foglalkozott. Ahogy ő rá tudott ragyogni arra az emberre és később másokra is, mindenkire, hát az utánozhatatlan volt. Ő lett a példaképem. A jelen pillanat teljes megélését tanította a baráti körünkben máig emlegetett, emlékezetes kurzusain (Eszméletlenül, a gyengeség erejével; Nullponton a Napban), melyek ugyancsak a fényről szóltak, a maga sajátosan gyönyörű módján. A hallgatói valósággal függtek rajta, és itták minden szavát.

Amióta fényadó vagyok megváltozott az emberekhez való viszonyom. Nagyon érzékeny voltam és vagyok mások hozzám való viszonyulására is. Sokkal közelebb kerültem az emberekhez. Régebben távolságtartó voltam. Ma könnyebben elfogadom a megváltoztathatatlan valóságot, így kevesebbet idegeskedem. A legjobb mégis az, hogy nem érzem tehetetlennek magam a velem kapcsolatba kerülők baját, szenvedését látva, mert tehetek értük valamit. Az is nagy előnye a fényadásnak, hogy nem kell hozzá semmi, abszolút eszköztelen. Nem kell levédenem magam és a helyiséget sem. Szinte azonnal hozzákezdhetek, és rövid időt vesz igénybe.
Nagyon élénken emlékszem mindarra, amit Biegelbauer Pál tanított, vagy mesélt nekünk. Ezek a mondatok legtöbbször szerencsére eszembe jutnak, amikor szükségem van rájuk és élni segítenek. Hálával és köszönettel gondolok rá ezért is. Sokáig szükségem volt a fénytáborokra, hogy feltöltsem azt a bizonyos raktárat, melyből utána egy évig jut mindenkinek szeretet. Aztán már nem kellett újra tölteni, és addigra vége is lett a találkozóknak. Ma már ritkán adok fényt, de ez csak azért van, mert nem jut eszembe, vagy nem kérnek meg rá.

Van egy medálunk, melyben együtt van az alfa és az ómega, tehát a kezdet és a vég, vagyis a Mindenség, középen a pont a Mindenség Szíve, ahonnan a fény árad. Mert ponttá, semmivé kell válnunk ahhoz, hogy minden lehessünk, hogy fényt adhassunk.

Akin ilyen medál van (ezüst vagy arany) attól lehet fényt kérni.

A Ferencvárosi Művelődési Központban, az ott tevékenykedő Pál Endréné, Ágnes közreműködésével szerveződött egy fényadókból álló gyógyítói kör, a Pont-kör. Akik vállalták, azoknak nyilván volt tartva az elérhetőségük, hogy szükség esetén kiküldhessék őket a bejönni nem tudó betegekhez. Biegelbauer Pál is tagja volt a körnek, ő is kijárt a betegekhez, de a művelődési házban is megkereshette bárki a problémájával, kérdésével, szívesen segített. Havonta egy alkalommal a végzett fényadókkal foglalkozott, ingyenes előadást tartott nekünk különféle témákban. Ezen kívül kézfej analízisről, illóolajokról, az inga használatról, valamint bibliai témákról (Pl. Jézus és az egészség címmel) tartott tanfolyamokat, hogy csak néhányat említsek. Mindig meglep, hogy másokban is mennyire élő a fényadás, hogy ez nekik milyen természetes és magától értetődő, s hogy bennük is milyen mélyen él a Palival való találkozás és kapcsolat emléke.

1997-ben, ugyanott, a Ferencvárosi Művelődési Központban meghallgattam Váradi Tibor előadását, és ettől kezdve kb. 10 éven át rendszeresen őt hallgattam és még ma is szívesen, bár ritkábban. Ő is fényadó, Palihoz járt be beszélgetni és tanulni és gyakorta visszaköszönnek az ismerős fogalmak az előadásaiban, mint például: Az igazi szeretet ismérve, hogy személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélküli. Bizony!

Palit továbbra is szívesen hallgattam, nem egészen a 2001-ben bekövetkezett haláláig. Az utolsó és számomra felejthetetlen fénytábora 1998-ban, Százhalombattán volt. Az 1991. évi csillebérci Fényadó Találkozótól kezdve, valamennyin részt vettem. Az emléktáborok legtöbbjén szintén. Nagyon sokat köszönhetek neki. Kapcsolatunkat a kölcsönös nagyrabecsülés jellemezte.
Sok verset írtam ezek alatt az évek alatt, és szinte mindegyikben felfedezhető valami a fénykurzuson vagy a fénytáborban hallottakból, tanultakból.
A mindennapjainkat és a kapcsolatainkat nagyban megkönnyítené, ha mindenki fényadóként élne.

Pünkösd Katalin, 2010. január 24.

________________________
.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_