.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolat-mozaikok
.
<<Lapozás 1.1 Lapozás>>
.
A FÉNYADÓK ÖRÖKSÉGE

1.1.1. Az élő hagyomány őrzőinek, akik ismerik és gyakorolhatják a fényadást, nincs szükségük a nyelvi újrafogalmazásra, mert már mindent a szívükben őriznek. A szeretetet megélők és az azt sugárzók alapvetően a világhoz való viszonyukkal, alapállásuk révén teszik vonzóvá mások számára is a fényadást.

1.1.2. A "boldog földi élet" gondolatának, a fényadás hagyományának megőrzése azonban csak akkor lehetséges, ha azt tovább is tudjuk adni. Ezért szükséges a szív szeretetét az értelem fényénél, a tudatosság szintjén is újraértelmezni és továbbadható formában megfogalmazni.

1.1.3. A boldogsághoz vezető utunkon az önmagunkkal és a külvilággal kapcsolatos problémáink kizárólag a tudatunkban jelenhetnek meg, mert amiről nincs tudomásunk, arról problémaként sem tudhatunk.

1.1.4. A problémáinkat a világ valóságával ütköző gondolataink és azok gyakorlati következményei okozzák. Ezért a fényadók nézetrendszerében alapvető fontosságúak a világ és az ember kapcsolatának értelmezései. Ezek a nézetek az emberi tevékenység és az emberi állapot közötti szoros összefüggés tényére épülnek.

1.1.5. Ennek a kölcsönhatásnak a felismerése ad lehetőséget a világ valóságának reális értelmezésére, a megfelelő értelmezés pedig biztosítja, hogy a fényadók nézetrendszerére épülő "magatartás-minta" ne ütközzön többet a valósággal. Ennek a gondolkodásmódnak a szeretetre épített gyakorlata teszi lehetővé a boldogságra alapozott élet-modell kialakítását. "Mindent tudunk ahhoz, hogy maradéktalanul boldogok legyünk. Csak le kell merülnünk szívünk időtlen csendjébe, hogy a tudat felszínére hozzuk azt, ami életünk illúzióépítő szakaszában szívünk biztos őrzőhelyére menekült."
(Biegelbauer)

1.1.6. A túlvilági boldogságot bárki elérheti, csak el kell képzelni, és hinni kell a bekövetkeztében. Ehhez semmit sem kell tenni, csak várni a földi élet elmúlását. A fényadás azonban az evilági boldogság megvalósításáról, az élet boldogságáról szól, amit csak az öntudatunk irányításával, a szeretet gyakorlatában érhetünk el.

1.1.7. Az ember a tudatán keresztül ismerheti fel a lét forrását. Ebből a kapcsolatból táplálkozik az ember élete, boldogságának és autonóm gondolkodásának lehetősége és gyakorlati tevékenységének szabadsága. Ez a szabadság a fényadói alapállás egyik alappillére.

1.1.8. Összejöveteleinken (Pali halála után) gyakran felteszik az alapvető kérdéseket: mi az a fényadás és tulajdonképpen mi is az a fény? A fénnyel, a fényadással kapcsolatos gondolatainkat nemcsak a tanítás továbbadásának érdekében kéne ismét értelmeznünk, hanem azért is, hogy megtudjuk, miért gondolják a fényadók között többen, hogy a fényadás, mint életviteli program, gyakorlatilag megvalósíthatatlan, gondolatai idealisztikusak, és nem egyeztethetők össze az élet valóságával. Ezek alapvető kérdések, amikre a válaszokat csak közösen adhatjuk meg, csak azokkal a fényadókkal együtt tisztázhatjuk, akik az eredeti előadások világos megfogalmazásait valamilyen okból másképpen értelmezték, esetleg félreértették. Nem véletlenül mondta Pali: "…azzal nem törődhetek, hogy ki érti, és ki nem érti azt, amit mondok. Csak egyet tehetek, hogy a tőlem telhető egyértelműséggel fogalmazok. A többi a befogadó belső ügye. A félreértés is lehet kegyelem, lehet útjelző."
(Biegelbauer)

1.1.9. Mivel a fényadás alapítója, Biegelbauer Pál maga is felszentelt katolikus pap volt, így könnyen feltételezhető az a téves elképzelés, hogy a fényadásnak és a keresztény vallásnak szoros a kapcsolata. A fényadásnak azonban nincs köze a valláshoz, a fényadók közössége nem vallási közösség, nem alkotnak szektát, és nézeteik is alapvetően eltérnek a keresztény vallások hitrendszerétől. A fényadók több lényegi ponton is eltérő értelmezésben fogalmazzák meg nézetrendszerük alapjait. A fényadók nézetrendszere és a vallások hitrendszere között az alapvető különbség az Isten és az ember kapcsolatának felfogásában van.

1.1.10. A fényadás nem természetfölötti meggyőződésre alapoz, a létező világot nem tekinti kiszolgáltatottnak "személyes vagy személytelen transzcendens erőknek", és nem kapcsolja össze velük sem az ember erkölcsi meggyőződését, sem az igazság keresését, sem az ember magatartásának igazságos megítélését. A "tökéletesség legmagasabb fokára való eljutás" célját és lehetőségét is csak ebben a világban tartja megalapozottnak. Természetesen ez a felfogás nem cáfolja a fényadó vallásának hitrendszerét, hitbeli meggyőződését.

1.1.11. A fényadás az embert helyezi a gondolatok fókuszába, és a fejlődő és változni akaró ember valóságos helyének megtalálását szolgálja. A fény adása a mindent és mindenkit elfogadás gyakorlata. A fény adására minden ember képes. A fényadás nemtől, vallási, szellemi és emberi hovatartozástól teljesen független. Akárki lehet fényadó, aki fényadóként áll a másik emberhez.

ALKOSSUNK EGY ÉLHETŐBB VILÁGOT

1.1.12. Világunkban minden elnyomó rendszer, fizikai és szellemi téren egyaránt, természetes szabadságában korlátozza az embert. Történelmünk legutolsó időszakában két világbirodalmi törekvési kísérlet is kudarccal végződött, és a világháborúkban sok embernek oltották ki az életét. Napjainkban pedig ezeket a "hagyományokat" folytatva, ismét újabb és újabb szörnyeteget hívunk életre. Ezek közül az egyik legéletidegenebb az egész Földet fenyegető globalizáció. Ennek az új háborúnak az eredményeképpen talán sikerül majd végképp összeomlasztani a jelenlegi földi civilizációt.

1.1.13. Mindennapi életünkben ezért ne fogadjuk el tényként a globalizációs folyamatok elkerülhetetlenségét, és helyette inkább a lokalizáció megvalósítását támogassuk minden rendelkezésre álló eszközzel. A fogyasztói társadalmat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, de fogyasztási szokásainkat át tudjuk hangolni, azt lokális alapokra tudjuk helyezni. A társadalmi széthúzás helyett az emberek közötti összefogást erősítsük, erre a gyakorlatra készítsük fel magunkat. Így talán képesek leszünk ellenállni a globalizmus térhódításának is.

ÖSSZEOMLÁS, ÚJJÁSZÜLETÉS

1.1.14. A mai magyar nemzedék legutóbbi évtizedek történelmi időszakában élhette át a testet és lelket sorvasztó elnyomást. A rendszert irányítók szűklátókörűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a korlátok felállításával és az információ szabad áramlásának akadályoztatásával a saját maguk által működtetett rendszer biztos összeomlását kódolták, mert megsértették a lét alapvető törvényeit.

1.1.15. Egészséges társadalom pedig csak egészséges egyedekkel építhető. Akik megsértik az elemi (szellemi, természeti) törvényeket, azok elkerülhetetlenül elbuknak. Ez egyaránt igaz a társadalmakra és az egyének életére is. Súlyosbító körülmény, hogy a szellemi értékek áramlásának korlátozása, tetézve a tudatos hazugságokkal, igen mélyreható következményekkel jár.

1.1.16. Ez az erkölcsi állapot a jövő nemzedékek életét is alapvetően veszélyezteti, mert generációról generációra rontott az ember tudatállapotán. Ez azért következhetett be, mert az ember alapvetően befogadó: az ember tudata csak az életében, közvetlen módon fejlődhet, és mint szabad létezőt alapvetően a tudatának állapota határozza meg. A tudatállapotunk pedig akkor megfelelő, ha megvalósul a gondolatok és a cselekedetek feletti önellenőrzés és felügyelet.

1.1.17. Ezen történések megvalósulását a hagyományos szellemi irányzatok sem tudták lényegében befolyásolni, gyakorlatilag megakadályozni. Ezért ajánlatos a kultúrák szellemi hagyományait is alapos elemzésnek alávetni, azokat felülvizsgálva új alapokra helyezni, hogy ne kapjon gyakorlati támogatást többé olyan "szellemi ajánlat", ami az emberek sokaságát sodorhatja ismét idő előtti halálba.

1.1.18. Amikor Magyarország is felszabadult a szocializmusnak nevezett kommunista elnyomó rendszer alól, akkor ismét megindulhatott a "szellem felszabadítása", megkezdődhetett a tudati átalakulás folyamata. Ennek a helyzetnek megfelelően kelt életre az elfogadásra alapozott "fényadás" is.

1.1.19. Az ember életében csak egy elkerülhetetlen esemény van, mégpedig az, hogy biztosan meg fog halni. Ahhoz, hogy éljünk, előbb meg kell születnünk, és ahhoz, hogy újjászülessünk, előbb meg kell halnunk. A tudati átalakulás útja sem más, mint ennek a folyamatnak a szellemi gyakorlata, tehát az új életünk megszületésének feltétele a régi gondolkodásmódunk halála.

.
A lap tetejére
.
<<Lapozás 1.1 Lapozás>>
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_