.
1.8.22. "A tökéletesség birtoklása számunkra csak a felé való törekvésben lehetséges. De ez azt is jelenti, hogy ha törekszem felé, már birtoklom is. A tökéletesség felé vezető út pedig nem hosszú, nem fokozatos, hanem egylépésű. Ha léptem, már ott is vagyok." (Biegelbauer)
-
1.8.23. A fényadás a másik emberhez (és a létezéshez) való szeretetteljes hozzáállás. A fényadás gyakorlata mindvégig analógia. A következőkben megfogalmazottak csak ajánlások arra nézve, hogyan tudom kifejezni a másik ember számára, hogy most felé nyitok teljes szívemből, és a következő üzenetet közvetítem: szeretlek, elfogadlak Téged annak, aki vagy és olyannak, amilyen vagy. Ennek az attitűdnek még számtalan kifejezési formája lehet.
.
A BELSŐ CSEND
.
1.8.24. A másik ember felé fordulás (a teljes odafordulás) könnyebben megvalósítható a fényadó számára, ha összeszedett állapotban van. A belső út közege a belső csend. Ennek az állapotnak az elérését segíti a belső csendhez vezető testhelyzet felvétele. Először lezárjuk a spontán energia-kilépő pontokat, majd elindulunk a nyugalom állapota felé: kényelmesen elhelyezkedünk, lábainkat keresztbe tesszük, gerincünket kiegyenesítjük, és a két tenyerünket összetéve, kezeinket a szívgödör elé tesszük. A szimbolikus belső látás szervét, a "harmadik szemet" nem zárjuk le, de a szemünket becsukjuk, és csak a lélegzetünkre figyelünk. Ezt a gyakorlatot, amikor szükségesnek tartjuk, akár több percig is végezhetjük.
.
FÉNY ADÁSA BÁRKINEK ÉS BÁRHOVÁ
.
1.8.25. A fény adásához szükséges felkészültség némi gyakorlás után már néhány másodperc alatt is könnyedén elérhető. Amikor létrejön a "belső összeszedettség" állapota, kinyitjuk a szemünket és megkezdjük a fényadást. A fény adása a másik ember felé irányuló gesztus. A fényt ezért általában kézzel adjuk, mert így az érzékelhetőbb a másik ember számára. A fény adása tehát akkor a legkönnyebb, amikor az összeszedettség állapotában vagyunk. Ennek az állapotnak az elérését segíti a belső csend, ilyenkor az énünk lassan a háttérbe húzódik, és így csupán a "tiszta fény" marad.
-
1.8.26. A fényt a testünkből bárhonnan "kiléptethetjük". Fényt mindenkinek lehet adni a test bármely részére. Fényt még magamnak is adhatok. Ha a fény adásakor a körülmény megkívánja, akkor azt ne kézzel adjuk, hanem léptessük ki bárhonnan a testünkből. Emlékezzünk rá, a fényadó nem energiát közvetít, nem energiát ad. A fény a szeretet áradása. A fény a Mindenség Szíve és az ember közötti közvetlen kapcsolat, végtelen és kimeríthetetlen a forrása, ezért közvetíthetem ezt az üzenetet korlátozás nélkül. A fényadó ezért adhat akár órákon keresztül is fényt. Fontos megjegyezni, fényadásakor a másik embernek nem feltétlenül kell éreznie bármit is!
.
FÉNY ADÁSA A "HARMADIK SZEMRE"
.
1.8.27. A "harmadik szem" nem kötődik semmilyen anatómiai szervhez, az csupán egy szimbolikus szerv, a "belső látás" szerve. Helye a koponyacsont mögött kb. 9 cm mélyen, annak geometriai középpontjában van. Amikor harmadik szemre adunk fényt, azt ide adjuk, a karunkat előre nyújtva, tenyerünkből kiléptetve. Ha elfárad az egyik karunk, akkor azt a másikkal felválthatjuk. Amikor a harmadik szemre adjuk a fényt, akkor, aki kapja, annak a szeme legyen csukva, a mi szemünk pedig maradjon nyitva. Amikor készen állunk a fény adására, akkor a másik homlokához finoman hozzáérintve az ujjunkat, jelezzük, hogy most kezdjük a fényadást.
-
1.8.28. Ha valakihez eljut az igazi szeret üzenete, akkor számtalan esemény következhet be. Amint valaki először tapasztalja meg, hogy Őt teljesen elfogadják, korlátozás nélkül szeretik, gyakran megindul a benne lévő feszültségek "oldódása". Ezért kell a fény adójának feltétlenül nyitott szemmel maradnia, hogy bármilyen nem várt esemény észlelésekor azonnal segíteni tudjon.
-
1.8.29. A harmadik szemre való fényadásnak sincs korlátja, de biztonsági okokból célszerű a következőket betartani: harmadik szemre nem adunk fényt gyermeknek, epilepsziásnak, nyilvánvaló elmebetegnek és magunknak. A harmadik szemre napi egyszer, 7 és 10 perc közötti időtartamban adhatunk fényt. Amikor letelik a hét perc, a másikat a következőképpen vezessük vissza a normál állapotba: finoman támasszuk meg a két kezünket a halántékánál, majd a hüvelykujjunkkal a szemöldökívet simítsuk végig középtől kifelé háromszor (vagy ameddig szükséges), és közben szólítsuk fel, hogy lassan nyissa ki a szemét.
.
A FÉNYADÓ IMÁJA
.
1.8.30. "Köszönöm, hogy vagy, hogy találkoztunk. Szeretlek. Elfogadlak - akárki vagy, akármilyen vagy. Nem várok Tőled semmit. Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad. Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.
Az imát úgy értelmezzük, mint az Isten és az ember közötti párbeszédet. A fényadók imája nem az általunk mennyekbe gondolt Istenhez szól, hanem ahhoz az Istenhez szól, aki valóban van, és mindannyian a szívünkben hordunk. A másik emberhez szól (amit a belső csendben kimondatlan szavakkal mondunk a másik embernek a fényadást megelőző belső csendben)." (Biegelbauer)
-
A fényadó imája az egyik legszebb és legegyértelműbb megfogalmazás, ami tökéletesen visszatükrözi a fényadás lényegét. Amikor ezt megértettük, "gondolatok nélkül" is tudunk fényt adni.