.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolat-mozaikok
.
<<Lapozás 2.4 Lapozás>>
.
AZ INFORMÁCIÓ ÉS A RENDEZETTSÉG

2.4.1. Az információ nem anyag és nem energia, hanem szellemi természetű. Az információ kapcsolatba hozható a fizikából ismert entrópia nevű mennyiséggel, amely egy rendszer rendezetlenségének mértéke. Egy rendszer önmagától csak az entrópianövekedés irányában haladhat. Az entrópianövekedés energia-felszabadulással jár, tehát az entrópia energia. Mivel egy rendszer magától nem válik rendezettebbé, az entrópia-törvény kimondja, hogy egy külvilágtól elzárt rendszer rendezettsége soha nem csökkenhet, csak nőhet. Az entrópia minimalizálására irányuló törekvés azt is jelenti, hogy az élőlények igyekeznek önmaguk információ-tartalmát a maximumra növelni. E törekvés legmagasabb szintje az ember szellemi önfejlesztése a tapasztalás és tanulás útján.

A TUDAT

2.4.2. Az ember a tudatán keresztül felismerheti az élet és a lét forrásának közvetlen kapcsolatát. A tudatunk ezen a kapcsolaton (a lényegi énünkön) keresztül rendelkezik a számunkra szükséges minden információval. A tudatunk részét képezik a tudat alatti és a tudat feletti információk is. A tudat információi mind megismerhetők és tudatosíthatók. A tudatosított információk alkotják az öntudatot.

A FIGYELEM

2.4.3. Az öntudat számára csak egyetlen biztos mozzanat létezik, ez a figyelem állapota. Azt azonban nehéz megfogalmazni (a tudat eszközeivel), hogy tulajdonképpen ki is figyel bennem. Ráadásul a tudatunkban felmerülő információk egy részének forrása nem is azonosítható, csak körülírható. Hogy ki figyel bennünk, az tehát bizonytalan, mert aki figyel (a figyelő program), egyrészt a lényegi énünk része, másrészt a tudatunk teremtménye.

2.4.4. A megfigyelés eredménye bármi lehet, a tudatunk tartalma igaz és hamis képzeteket (programokat) egyaránt hordozhat. Ezért bizonytalanok a tudatunk tartalmával szorosan összefüggő tapasztalatok is, bizonytalan, hogy mit fogok fel, és az is, hogy hogyan értékelem az eredményt. Csak az biztos, ha figyelek, akkor talán felfoghatok valamit. A figyelem tehát a valóság egyetlen biztos kapuja.

AZ ISMERETEK

2.4.5. Amikor megfogantunk, a világ már létezett, beleszülettünk egy létező világba. Ez minden földi lénnyel ugyanígy történik, de az ember élete minden más élőlényétől különbözik. Életünket az teszi különlegessé, hogy az öntudatra ébredés képességével rendelkezünk. Életünk folyamán minden gondunk és egyben egyedülálló boldogság-lehetőségünk forrása is ez az adottságunk.

2.4.6. Számunkra csak azok a dolgok léteznek, amikről tudomásunk van. Létünk szorosan összekapcsolódik a minket körülölelő világgal, ezért a környezetünkről szerzett ismeretek nélkül nem valósítható meg életünk kiteljesítése sem. Ebben az értelemben életünk minősége annak a függvénye, hogy milyen felismerésekre és milyen ismeretekre tudunk szert tenni. A megismerés folyamatában a világról és az önmagunkról alkotott gondolatoknak meghatározó szerepük van, mert a boldogulásunkat és a boldogságunkat is alapvetően a látásmódunk határozza meg.

2.4.7. Az ember egyetlen feladata önmaga és a világ megismerése. Ezt a feladatot csak az életünk folyamán, kizárólag az emberi kapcsolataink által, a tudatunk, az öntudatunk irányításával végezhetjük el. Az "itt és most" világában kell megtalálni mindenünket!

AZ ÖNTUDAT

2.4.8. Az öntudat azt jelenti, hogy a tudat képes felfogni a saját létezését. A szabad létezők öntudatát munkaeszköznek tekintem, ahol az értelmezhetőség határa a mindenkor megfogalmazott gondolatok kerete. Alapvetően ezt a keretet bővítve, változtatva adhatunk lehetőséget arra, hogy önmagunkat és a világunkat megismerhessük.

2.4.9. Az emberi testet felépítő és a tudatot működtető program több milliárd év léttapasztalatainak eredménye. A teremtés információi (a lét fő programja) biztosítják minden létező működését, ezek alkotják az alapprogramjukat. Az embernél erre az alapprogramra épül a tudatot alkotó programcsomag, amin keresztül (a tudat alatti és a tudat feletti információk révén) közvetlen kapcsolata van az egész létező világgal. A tudatosított információk az ember tudatán belül egy önálló szerveződést alkotnak, ezt értelmezem öntudatnak.

2.4.10. Az öntudatban zajlik minden, ami a belső és a külső világot visszatükrözheti. Az öntudatban minden kép valóságos, de a lehetséges, végtelen számú kép közül csak egy azonos a valósággal, ha az egyáltalán a képek között van. Az öntudatot alapvetően saját képei határozzák meg. Az ember számára az öntudat tartalma az egyetlen, amivel saját létkeretén belül szabadon rendelkezhet. Az embert az öntudata alapvetően meghatározza, ez az ő mindennapi szellemi irányítója.

A SZABADSÁG ÉS A DÖNTÉS

2.4.11. A szabad döntés lehetősége kizárólag az embernek adatott meg. Szabadsága csak a szabad létezőnek van, aki a döntés szabadsága révén választ a lehetőségekből. Választani csak tudatos döntés alapján lehet, tehát a szabadság előfeltétele a tudatosság. A törvények szabta lehetőségek közül csak a tudatos és szabad létező tud választani, csak a szabad létező tud szeretni. Az ember életének értelmét ez a választási lehetőség adja.

2.4.12. Szabadságunkat senki sem veheti el, viszont ezt a személyes döntési lehetőséget senkire sem ruházhatjuk át. Az elfogadás alapfeltétele is a szabadság, mert az elfogadás csak egy szabad döntés eredményeként valósulhat meg. "Létezésünk folyamatos döntéshozatal, a döntés a létezés egyetlen valóság-pillanatában, a jelen valóságában történik. Elfogadni azt, ami van, ami megváltoztathatatlan, annyi, mint felismerni, hogy amit eddig korlátoknak tekintettem, nem azok, hanem ellenkezőleg, szabadságom megélésének egyedüli eszközei."
(Biegelbauer)

2.4.13. Az ember valóságos szabadsága a cselekvés szabadsága. A képzelet szabadsága korlátlan, az akarat szabadsága csak az elképzeltekből meríthet, de a cselekvéseink már csak a világ valóságban is lehetséges módon kivitelezhetők, és valóságos következményekkel járnak. Gondolataink, cselekvéseink életünk lényegi építőelemei, sorsunk alapvető meghatározói.

2.4.14. A fényadók életében szintén alapvető fontosságú a valós tények feltárása. "Szenvedésünk egyik alapvető oka az, hogy olyan dolgok megváltozásában is reménykedünk vagy olyan dolgokat is meg akarunk változtatni, amik általunk nem megváltoztathatók.
Cselekvéseink céljának meghatározásában és önmagunk megváltoztatásának folyamatában elengedhetetlen annak felismerése, hogy melyek a megváltoztatható és melyek a megváltoztathatatlan dolgok." (Biegelbauer)

2.4.15. Az ember szabadságának csak egy természetes korlátja van, ez a másik ember szabadsága. Ezt a határt azonban csak akkor tudjuk figyelembe venni, ha azt önmagunk elé állított korlátként fogjuk fel. Ehhez szükséges a szeretet gyakorlata, csak így vagyunk képesek a másik ember szabadságát tiszteletben tartani.

AZ EGYEDISÉG

2.4.16. Minden teremtettség az önmagával azonosságot jelenti, amikor valami azzá válik, ami. Minden létező lényege az egyszeri és megismételhetetlen egyediség. Az ember személyisége igazi értékforrás, az egymástól való különbözőségünk világunk alapvető értéke. Az egyediségünket és mindent, ami bennünk van, szükséges ápolni és megőrizni. "Az ember osztatlan egy - egész. Nincs külön teste, nincs külön szellemi működése, nincs külön lényegi Énje. Individuum, azaz osztatlanul egy."
(Biegelbauer)

2.4.17. Lényünk feltárásával eljuthatunk a lét egészének legmélyére, megtalálhatjuk magunkban a maradandót, az időtlent. Amikor tudatosul az időtlenségünk, akkor rádöbbenhetünk, hogy az egységet az időben leélt rövid életünkben kell megtalálnunk, és a jelenben, a pillanatban kell megragadni a teljességet. Itt és most vagy megtaláljuk, vagy örökre elmulasztjuk ezt a csodálatos lehetőséget.

2.4.18. Egymástól való különbözőségünk természetes. Nem harcolnunk kell egymás ellen, hanem a létünk valós feltételeinek felismerése révén létrehozni az új közösségünket, és eljutnunk az egységhez. Minden ember egy olyan közösséghez szeretne tartozni, aminek keretein belül átélheti a valahová tartozás élményét. Az ember életében az egységélmény átélése adja a teljességet.

A VIRTUÁLIS GONDOLATOK

2.4.19. A világ valóságának megismerése csak a virtuális gondolatok keretében képzelhető el. A létezők alaptulajdonsága, hogy az őket meghatározó nagyobb lét-egység (mint például a naprendszer) keretén belül valóságosan épülnek a létük alapjait meghatározó programokra, és azokat evolúciójukban természetes módon, kizárólagosan használják. Ha rendelkezésre áll a végtelennek tűnő napenergia, akkor lények sokasága kizárólag erre az energiaforrásra kapcsolódik, és nem takarékoskodik. A tudat virtuális eszköze viszont lehetőséget ad a létező számára az alapvető létfeltételek felismerésére és az annak megfelelő tevékenység kialakítására. A valóságos működés megértése is a virtuális gondolatok szintjén lehetséges.

A MEGÚJULÁS KAPUJA

2.4.20. Alapvetően meghatározottak vagyunk a létünket biztosító anyagi és szellemi, ösztöni és érzelmi adottságainkban, és mire föleszmélünk, már tudatilag is felprogramozódtunk. Minden gondunk forrása az, hogy az emberek többsége úgy éli le egész életét, hogy világképét nem saját maga alakítja ki, hanem azt szolgaian átveszi, ahogyan a környezete és az adott történelmi kor diktálja.

2.4.21. A szabad létezés csak előre meg nem határozott program-lehetőséggel realizálható, ezért az ember természetes állapotában csak az öntudatra ébredés képességével rendelkezik, de annak a tartalmát meghatározó információkkal nem.

2.4.22. Az ember testi működését biztosító és lelki életét szabályzó természetes programok az idők folyamán olyan tökéletesen megszerveződtek, hogy a társadalomban élő egyes ember számára akkor is több évtizedig biztosíthatják az életben maradást, ha azok öntudata a későbbiekben a világ valóságáról nagyobbrészt valótlan információkat fog tartalmazni.

2.4.23. Ez esetben csupán, mint ösztön-vezérelt lények vagyunk képesek a világ valóságban funkcionálni, így sem a szellemi, sem a társadalmi kihívásoknak nem tudunk megfelelni. Ebből következően a személyes életünk igen gyorsan összeomlik, és emberi közösségek sokasága, az egész emberi társadalom is halálos katasztrófába sodródik.

2.4.24. Ebből a nehéz helyzetből csak akkor van esélyünk kilépni, ha az egész emberre nézve rendelkezünk végre egy egyensúlyt biztosító programmal. Ezt a programot pedig csak akkor van esélyünk megfelelően kialakítani, ha a tudatosság adottságát nem a valótlan gondolatok "gyártására" és "megőrzésére" használjuk.

2.4.25. Figyelemmel kísérhetjük tudattartalmunk programozottságát. Ha szerencsénk van, kiindulási alapnak megfelel számunkra a "spontán" kialakult állapotunk, és képesek vagyunk azt megelégedésünkre továbbfejleszteni, ha nem, újra kell építeni teljes önmagunkat. Ezzel a problémával már évezredek óta küszködünk, de arra még ma sem jöttünk rá, hogy a megoldást illetően senkire és semmire sem számíthatunk önmagunkon kívül.

2.4.26. Az "újraprogramozás" előfeltétele, hogy rendelkezzünk egy kapuval, ami megindít minket a tudatosodás útján, másképpen nincs esélyünk kilépni a spontán állapotból, és elvégezni ezt az igazán nehéz emberi feladatot.

2.4.27. Sajnálatos, hogy ez a kapu igen kevés ember életében nyílik meg magától. A szükséges indíték általában egy különleges pillanat, a "megérintettség" következtében jön létre, és csak igen kivételes esetben történik meg gondolati késztetésre, tudatos nyitás eredményeképpen. Az itt megfogalmazott gondolatok is ennek a pillanatnak a tudatos megragadására szeretnék késztetni mindazokat, akik megérzik és megértik az ember igazi csodáját.

.
A lap tetejére
.
<<Lapozás 2.4 Lapozás>>
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_