.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolat-mozaikok
.
<<Lapozás 2.8 Lapozás>>
.
Összefoglalás
.
Gondolataink igazságtartalmát csak
a saját életünk gyakorlatában tapasztalhatjuk meg

Az alábbiakat beszélgetőtársaink segítségével állítottuk össze a Gondolat-mozaikokból, és azon embertársainknak ajánljuk, akik a mondanivalónk lényegét a szívükön túl az értelmükkel is szeretnék megérteni.
Az itt közreadott összeállítás sem a kizárólagosság és a kinyilatkoztatás határozottságával született meg, mint ahogyan a fényadással kapcsolatos többi írás és vallomás is csupán egy a lehetséges értelmezések közül.

Mindennapi tapasztalat: rossz a világ, nehézségek, tragédiák, gondok terhelnek bennünket. Csődben és állandósult válságban vagyunk. Mindenhol megtört emberek sokasága látható. Valami nagy baj van! Mindig is nagy baj volt, amióta az emberiség felbukkant, amióta ismerjük történelmünket. Ugyanezt tapasztaljuk gyakran a magunk életében is, legtisztább törekvéseink futnak zátonyra. Látom a jót, teljesen világos előttem, mit kéne tennem, mégis a rosszat teszem. Érezzük az elhibázottságot, de nem tudunk mit kezdeni vele, csak azt mondogatjuk: ez van.

Az elhibázottság alapvető forrását egyrészt az ember külső és belső szabadságának (lehetőségeinek) összetévesztésében, másrészt a valóságismeret hiányában kell keresnünk. Ha nem ismerjük a saját magunkat meghatározó tényezőket, akkor a választás lehetőségének szabadsága csupán illúzió.

A fényadás az emberi problémák megoldására a világban jelenleg uralkodó általános szemlélethez képest alapvetően más megközelítést ajánl: az egyedül az én-t és a versenyt középpontba helyező gyakorlat helyett, a bennünk működő lét forrásával való legszorosabb közösség révén megvalósított eszköztelenséget, az elfogadásra alapozott gyakorlatot kínálja.
Szeretet nélkül, elfogadás nélkül nem lehet megvalósítani a boldog emberi életet. Ha ezt megértettük, a fény adásához a szerető szívünkön kívül semmi másra nincs szükségünk.

A boldogsághoz vezető utunkon az önmagunkkal és a külvilággal kapcsolatos problémáink kizárólag a tudatunkban jelenhetnek meg, mert amiről nincs tudomásunk, arról problémaként sem tudhatunk. Problémáinkat a világ valóságával ütköző gondolataink és azok gyakorlati következményei okozzák.

A fényadók nézetrendszerében alapvető fontosságúak a világ és az ember kapcsolatának értelmezései, és ezek a gondolatok az emberi tevékenység és az emberi állapot közötti szoros összefüggés tényére épülnek. Ennek a kölcsönhatásnak a felismerése ad lehetőséget a világ valóságának reális értelmezésére, a megfelelő értelmezés pedig biztosítja, hogy a fényadók nézetrendszerére épülő magatartás-minta ne ütközzön többet a valósággal. Ennek a gondolkodásmódnak a szeretetre épített gyakorlata teszi lehetővé a boldogságra alapozott élet-modell kialakítását.

Az ember által észlelhető világ határainál nem ér véget a létezés. Ezen az érzékelhető világon túl létezik egy másik világ is, ami érzékszerveinkkel közvetlenül nem tapasztalható meg. Az emberi tudat elől azonban ez a világ sincs teljesen elzárva, ez az érzék feletti világ is megismerhető az intuitív tudati kapcsolatainkon keresztül.

A mindenségről kialakított elképzelésünk és a világ keletkezéséről szerzett ismeretünk önmagunk megváltoztatásának is a kiindulópontja, ezért a problémák megoldásának eredményessége is ennek függvénye.

Minden létező csak egy másik létezőtől nyerheti a létét, tehát kell lennie egy olyan létezőnek is, aki azt már nem kaphatta mástól. A teremtésnek nevezett elképzelés logikailag azt feltételezi, hogy a világ nem önmagától való, nem önmaga okaként létezik. Ebből a gondolatból eljutunk egyrészt a forrás feltételezéséhez, másrészt a létezéshez szükséges információk tényének bizonyosságához.

Az ember a tudatán keresztül ismerheti fel a lét forrását. Ebből a kapcsolatból táplálkozik az ember élete, boldogságának és autonóm gondolkodásának lehetősége és gyakorlati tevékenységének szabadsága. Ez a szabadság a fényadói alapállás egyik alappillére.

Az elfogadásra alapozott fényadás az embert állítja a létezés középpontjába, mert az ember csak olyan mértékben képes a szeretet gyakorlására, amilyen mértékben képessé válik a másik ember elfogadására.

A teremtett világ tökéletes. Tökéletes, mint maga a teremtője. A mi modellünkben a Teremtő, tiszta szeretete révén, minden tulajdonságát átadta a létező világnak, így információit közvetlenül tartalmazza minden létforma.

A fényadás kizárólag pozitív gondolatokra épül. Alapja a Teremtő teljes odaadottságának gondolata. Amikor a Teremtő a teremtéssel átadja az információit, az a pillanat az egyetlen és egyben az utolsó direkt beavatkozás a létezésbe. A teremtés pillanatától a Teremtő információi és a világ már együtt alkotnak egy egészet, elválaszthatatlanok. Ez az elválaszthatatlanság minden létpillanatunkra és mindenre, ami a létező világban történik, érvényes.

Számunkra az elválaszthatatlanságunknak és ezzel együtt a megadatott teljes szabadságunknak a felismerése a legnehezebb feladat, felismerni és feltárni a magunk EGÉSZ-ségét, valamint megérteni azt, hogy a Teremtő ezután már semmilyen követelményt nem támaszt a létezőkkel szemben.

A teremtés törvényei alapján csak egyféle megvalósulás lehetséges: a valóságos létezés. Minden, ami van, minden létezés csak valóságos lehet. A Teremtő információi és a teremtett világ is a valóságban léteznek. Csak egyetlen valóság van és minden létezés a jelenlét(é)ben valóságos.

A létezés valósága nem más, mint egy olyan hierarchizált struktúra, amely a lét alapinformációitól a végtelen számú megvalósulásig teret ad minden lehetséges létforma komplex működésének.

A teremtés törvényei alapján bármi kialakulhat, minden megtörténhet. A teremtés törvényei szerint minden létező a maga útját járhatja. A létezés szabadságfoka olyan nagy, hogy benne minden megvalósítható, minden lehetséges és korlátok nélkül megengedett, bármi legyen is a következménye. Minden, ami megtörténik, a létezés törvényei alapján történik.

Minden létező csak az, és olyan tud lenni, ahogyan önmaga felépítettsége révén megvalósult. Ez jelenti minden létező egyediségét mind szellemi, mind fizikai szinten. Ez az egyediség (a létezést biztosító teremtő erő által) a létező szentsége.

Minden ember a fogantatás pillanatától a legszentebb szabadsággal rendelkezik. Ez a szabadság köti össze az embert az élet forrásával. A kapcsolat tökéletesen tiszta, ebből nyerjük a létezésünkhöz szükséges életerőt, és ezen szabadság révén válhatunk azzá, akik vagyunk.

Egyedi és megismételhetetlen csoda minden ember. Az ember születése pillanatától érinthetetlen, kizárólag önmagában hordozza saját létváltozásának kulcsát, beleegyezése nélkül benne nem történhet semmilyen változás. Ez az érinthetetlenség az, ami teljesen függetleníti az egyik embert a másiktól, ezért nem változtatható meg egyik ember sem a másik által.

A szabadságunk egyben azt is jelenti, hogy a tudatunk tartalmát mi határozhatjuk meg, mi dönthetünk, mit fogadunk el vagy utasítunk vissza. A kapcsolatainkban jelenlévő problémák tehát a szellemi állapotunk következményei. Ezért gondjaink megoldását is csak tudatosságunk segítségével, az értékrendünk átváltoztatása révén, életünk teljes megreformálásával érhetjük el.

Az ember számára a szeretet annak a teremtő erőnek a jelenléte, amiért mi magunk is teremtők lehetünk. Ez a jelenlét szellemi és anyagi síkon olyankor ébred bennünk, amikor egy másik létező életével (annak létezésével) kerülünk szoros kapcsolatba. Ez történik az ember és a Teremtő kapcsolatában, és ez valósul meg az ember és ember közötti kapcsolatokban is.

.
A lap tetejére
.
<<Lapozás 2.8 Lapozás>>
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_