.
Az ember szabadsága valójában a teremtés jelene, amiről csak egy elkötelezettség nélküli, értékítélettől mentes gondolkodásmóddal alkothatunk reális képet. Az ember tehát csak akkor van összhangban a világgal, ha az irányított tudata és cselekedetei harmonikusak a környezettel. Zavart tehát csak az ember értelme kelthet, mert aki ezzel a képességgel rendelkezik, az szabadon dönthet. Döntésével ellenállást fejthet ki a környezetével szemben, és ezáltal billen meg a harmónia.
-
Önmagunk megváltoztatásának alapfeltétele a nyitottság, az új információk befogadásának engedélyezése. Szükségünk van az információkra, ezért vagyunk könnyen befolyásolhatók. Ennek az állapotnak a nemkívánatos kockázatát csökkenti a virtuális tudati működés.
-
A változtatáshoz arra van szükségünk, hogy az információ eljuthasson a tudatunkba. Az embert bármi megérintheti, vagy tudatosan is nyithat. A pillanat csodájában való megnyílás az 'érintettség kapuja'. Aki rendelkezik nyitott kapuval (belépési ponttal), az könnyebben teremthet új tartalmat és ezáltal megújult életet magának.
-
Egy közösségben mindenki külső pontja a másiknak, ezért a társadalmi elvárás(ok) felülbírálása a legnehezebb. A társadalmi vakságot csak az egyénben, a szabadságunk révén megteremtett tisztasággal lehet felszámolni. Az értelemi működés a tudatos, logikus gondolkodás képessége, a tudati-rendszer programjainak komplex együttműködése. A nem tudatos létezők csak az életüket kockáztatva képesek a valóságról új információkhoz jutni. A tudattal (öntudattal) bíró lények viszont nem csak a valósággal közvetlen ütközések, hanem az értelmük révén (virtuális módszerekkel is) juthatnak új ismeretekhez.
-
A valósággal közvetlenül ütköztetett tanulási folyamattal szemben hatalmas ugrást jelentett a valósággal csak virtuálisan ütköztetett tanulási folyamat lehetősége. Csak a szabadon felépíthető és fejleszthető programok biztosítják, hogy bármilyen információ tudatosítható legyen. Az emberi tudat is egy szabadon fejleszthető 'programcsomag'. Míg a természetes programcsomagokban a hibajavító program az adott struktúra része, addig a tudati programcsomagokban ezt ki kell alakítani. A tiszta tudati tartalom megvalósítása tehát azért nehéz feladat, mert az ismeretanyag megszerzésén kívül a tudatos működés szabályait is nekünk kell kialakítanunk.
-
Az értelmünk segítségével eljuthatunk a felismerés legmagasabb fokára. Az értelem egyetlen feladata: önmagunk és környezetünk megértése, cselekvéseink irányítása, emberségünk kiteljesítése. A feladat tehát adott, és a nehézségek ellenére mindnyájunknak rá kell találni a valós kép megalkotásának módszerére. Gyakorlatunk közben mindig helyezzük figyelmünk fókuszába azt a tényt, hogy sem a társadalmainkban, sem a kultúráinkban nem léteznek végső igazságok, csak emberi léptékű és időtartamú részigazságok.
-
Az élet nem szenvedésre teremtetett, ezért dönthetünk, elfogadjuk-e a valótlanságot a következményeivel együtt és szenvedünk, vagy megkeressük a boldogító megoldást.
-
Gondoljuk át még egyszer: a boldogsághoz vezető utunkon az önmagunkkal és a külvilággal kapcsolatos problémáink kizárólag a tudatunkban jelenhetnek meg, mert amiről nincs tudomásunk, arról problémaként sem tudhatunk. Problémáinkat a világ valóságával ütköző gondolataink és azok gyakorlati következményei okozzák. Ezért az egyetlen megoldás a tudattartalmunk valóságnak megfelelő átformálása. Az ember minden gondolata valóságos, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a gondolatok azonosak a világ valóságával. A világ valósága csak az alap lét-meghatározottságok megismerése után tárható fel.
-
Alapvető felismerés: minden problémám kizárólagos és egyetlen oka én vagyok, gondjaim megoldásáért is egyedül és kizárólagosan én tehetek valamit. Ebben a gondolatban meghatározott a kiindulópont, aki én vagyok, és egyértelmű a cél is: a boldogság elérésének lehetősége. Egyedül én változtathatom meg magamat. Ha valaki ezt megérti és eljutott önmaga tudatos irányításához, akkor a tudattartalmát tetszése szerint megváltoztathatja és a célnak megfelelően bővítheti.
-
A mindenségben létezők minden formája, minden állapotuk és minden pillanatuk valóságosan támogatott. Ezért a Teremtő és az ember kapcsolatában a támogatásról kapott információ is az értelemben megvalósuló tisztaság függvénye. A kereső ember akkor számíthat a legobjektívebb eredményre, ha nem akkor indul a titok keresésére, amikor éppen bajban van. A titok igazi arcáról akkor alakíthatjuk ki a legtisztább képet, ha mi, a keresők is a legtisztább állapotunkban keressük a kapcsolódást.
-
Az ember alapvetően befogadó: az ember tudata csak az életében, közvetlen módon fejlődhet, és mint szabad létezőt alapvetően a tudatának állapota határozza meg. A tudatállapotunk akkor megfelelő, ha megvalósul a cselekvéseink felügyelete, a gondolatok, érzelmek, ösztönök feletti önellenőrzés.
-
A szabad döntés lehetősége kizárólag az embernek adatott meg. Szabadsága csak a szabad létezőnek van, aki a döntés szabadsága révén választ a lehetőségekből. Választani csak tudatos döntés alapján lehet, tehát a szabadság előfeltétele a tudatosság. A törvények szabta lehetőségek közül csak a tudatos és szabad létező tud választani, csak a szabad létező tud szeretni. Az ember életének értelmét ez a választási lehetőség adja.
-
Az ember szabadságának csak egy természetes korlátja van, és ez a másik ember szabadsága. Ezt a határt azonban csak akkor tudjuk figyelembe venni, ha azt önmagunk elé állított korlátként fogjuk fel. Ehhez szükséges a szeretet gyakorlata, mert csak így vagyunk képesek a másik ember szabadságát tiszteletben tartani.
-
Sajnos e felismerés sok embertársunkban eddig még nem történt meg, ezért boldogtalanul élik az életüket. A boldogság gyakorlata az önmagunk megváltoztatására irányuló szándék nélkül csak utópia marad. A fényadók gondolatainak célját, megfogalmazásait, a világról alkotott elképzeléseit akkor érthetjük meg igazán, amikor önmagunk megváltoztatásához kezdünk.
-
Az önismereti folyamat megértését és megvalósítását nagymértékben segítheti az az információ-alapú szemlélet, amivel a Gondolat-mozaikok leírásaiban megismerkedhettünk. Az információ, a program és tudatosság fogalmainak univerzális alkalmazása lehetővé teszi, hogy a bennünk lévő nem gondolati eseményeket is könnyebben tudjuk értelmezni. Amint fogalmakká kódoljuk, azaz tudatos információvá alakítjuk őket, ezek az események is egységesen kezelhetők lesznek a számunkra. Így válik lehetségessé, hogy az életünket tudatosan és biztosan irányítsuk, az EGÉSZ-ünket egy komplex rendszerként éljük meg. Ezután könnyebben tudjuk értelmezni a körülöttünk létező világot, és olyan életet élhetünk, ami boldoggá is tesz bennünket.
-
A társadalomban mindaddig nem következhet be számottevő változás, a környezetünket sem reformálhatjuk meg, amíg nem értjük meg önmagunkat, és nem rendezzük az egymás közti kapcsolatainkat. Az új kapcsolati formák kialakítása a változások alapfeltétele. Amíg nem alakítjuk át radikálisan önmagunkat, nem változhat meg a társadalom alapvető működése sem.
-
A létezést felépítő információk, a Teremtő odaadottsága révén, minden embernek a rendelkezésére állnak, ezért csak hit és ismeret kérdése, hogy ezek alapján mit tud és mit akar az ember megteremteni. Az ember, szabadsága révén, a Teremtővel azonos jogosultsággal, korlátozás nélkül vehet részt a folyamatos teremtésben, és megteremtheti önnön világát, a saját valóságát.