.
A világunk végtelen sok megvalósulásnak ad teret. Minden ember beleszületik a létező világba, ahol elsődleges a saját genetikai meghatározottsága, és igen jelentős a társadalmi és a kulturális közeg meghatározó szerepe is. Ezt a bonyolult közeget csak úgy tudjuk megérteni, ha a saját személyes világunkból, önmagunkból indulunk ki, és innen tágulunk a gondolataink szárnyán mindaddig, amíg képesek vagyunk megfogalmazni a tapasztalatainkat. A gondolataink virtuális terében lépésről lépésre tudatosítanunk kell mindent egyrészt önmagunkról, másrészt a külvilágról és a vele való kapcsolatunkról.
-
Az ember részben szellemi lény, így képes gondolatokat alkotni. A gondolataink tartalmukat tekintve jelentősen befolyásolják az életünket. Ha nem lennénk képesek a gondolkodásra, élnénk a pillanat adta varázsban, és annak sem a pozitív, sem a negatív hatását nem tudnánk felfogni. Amikor a megoldásainkat az ember önálló gondolkodási képességére építjük, jó ha tudjuk, a világunkról alkotott képünk segítheti vagy komolyan megnehezítheti, de olykor el is lehetetlenítheti az életünket. A sorsunkkal összefüggő problémák mindig belőlünk származnak, nem más (körülmény, személy) okozza. Nem vagyunk determinált lények!
-
Minden létpillanatban új és új gondolati és cselekvési lehetőségekkel rendelkezünk, és valóban ezek a pillanatok határozzák meg a sorsunkat. Amit ezideig megtettünk, azon már nem változtathatunk, de a következő pillanatban ismét szabadon dönthetünk. Viszont a lehetőségeinkből csak akkor választhatunk a saját kívánságunk szerint, ha a gondolataink koordinálását és a cselekvéseink végrehajtását a tudatos vezérlés hatókörébe vontuk. Mindent megkaptunk a szabad döntéseink meghozatalához, és annak a felelőssége is a mienk. Sajnos ma még kevesen vannak, akik az önfejlesztésre, a szellemi fejlődésre törekednek.
-
Általában bármilyen önbírálatot fogalmazunk is meg, titkon meg vagyunk győződve róla, hogy az életünket jól éljük, és talán csak ez a helyes út. Pedig az ember élete csak boldogságának függvényében értékelhető. Boldogsága látásmódjának függvénye, látásmódját pedig a gondolatai határozzák meg. Az egészséges ember szabadon rendelkezik a gondolataival, és azokat kizárólag önmaga felügyeli. Így egy új gondolatvilágot is alkothat. Ez a természetes adottság biztosítja, hogy a gondolkodás segítségével az elménk tudatos tartalmát teljes egészében átépíthetjük. Önmagunkat megváltoztathatjuk, és az új gondolati programjaink segítségével a komplex működésünket koordinálhatjuk.
-
A világunkban a megvalósulások száma végtelen, ezért a mindenkori megoldásra 'szó szerinti' képlet nem adható, de a kívánatos döntéseinket nagymértékben segíthetjük, ha egyetemes érvényű gondolati modelleket készítünk. A pillanat nemcsak a létezésünk valós ideje, hanem ebben a villanásnyi valóságban épül fel mindaz, ami minket meghatároz. Saját magunkkal soha ne legyünk annyira elfoglalva, hogy közben ne tudjunk odafigyelni a környezetünkre! Minden élő aktív potenciállal rendelkezik, és ezt az energiát mind a magánéletben, mind a társadalom szintjén elsődlegesen a nem kívánt helyzetek kialakulásának megelőzésre fordítsuk!
-
Problémáinkat két csoportba oszthatjuk: van, amit meg tudunk változtatni, és van, amit nem tudunk megváltoztatni. Amit meg tudunk változtatni, az számunkra megszüntethető probléma, de amit nem tudunk megváltoztatni, az csak akkor nem marad probléma, ha elfogadjuk. Egy közösség békéje akkor biztosított, ha tudjuk és elismerjük, az ember egy szabad létező. A másik ember megváltoztathatatlan, csak önnön akaratából változik. A szabadságunknak van természetes határa. A saját szabadságom addig terjedhet, amíg a másik ember határát nem lépem át!
-
Hogyan tegyük magunkat olyanná, hogy itt és most elérhetők legyenek a céljaink, és 'egy életen' belül megvalósíthassuk az álmainkat? Mik a változásunkhoz vezető út legfontosabb állomásai? A rövid válasz: értelmes szellemi tanítás, hit, tudás, bizalom, elfogadás, szerető magatartás, kitartás. A szellemi hozzáállásunk akkor megfelelő, ha biztosítja számunkra a következőket: képes a személységünket maximálisan figyelembe venni, tetteink következményeit előre jelezni, megelőzni a nem kívánt gyakorlatot, szükséges mértékben segíteni az egyensúlyunk helyreállítását.