.
Miről szóltak Pali előadásai? Sokszor feltett kérdés, amire ritkán kaptunk azonos válaszokat. Az előadott gondolatok emléke az akkori befogadás és az azóta megtett életút függvénye. Hogy mit tanított, mára csak a megértésünkön keresztül maradt meg bennünk, és ez azzal is együtt jár, hogy (a mester fizikai léte után) mindenki a maga módján értelmezi a szellemi örökséget.
-
Pali a boldogulás útján szerette volna segíteni az embereket, és már fiatalon érezte az elhivatottságát. Először az egyház keretein belül kívánt szolgálni, de hamar kiderült, a hagyományos kereteken belül nem közvetíthető minden pont úgy, ahogyan szeretné. Aki a hagyományos kereteken belül kíván működni, az nem fogalmazhat meg olyan gondolatokat, amik szembe mennek az egyházi közösség aktuális nézeteivel. Ezért, a hivatását megtartva, szabad emberként közvetített és szolgált tovább.
-
Aki ezt a döntést szeretné megérteni, az gondolja végig, hogy az embert milyen mértékben tölti el félelemmel, ha különféle büntetéssel fenyegetik, és egy nálánál hatalmasabb gonosz erőnek kiszolgáltatva kell a tudatára ébredőnek megküzdenie. Az emberek életében a hiedelmek és a tévképzetek lényegében megakasztották a szellemi fejlődést, és ebből következően a rossz történések sorozata ma is folytatódik. A félelemkeltés, a fenyegetés módszere alapvetően téves, és nem vezeti ki az embert ebből az állapotból.
-
Ezért van szükségünk a valósághoz egyre jobban közelítő tanításra, és ebből következően új nézőpontból kell értelmezni a hitbeli kérdésekre adott válaszainkat is. Aki valóban változást szeretne és segíteni kívánja a szellemi fejlődésünket, az inkább a teljes szeretetre, a kényszer nélküli elfogadásra alapoz, és a belátáson keresztül próbálja a szív és az értelem harmóniáját megteremteni. Pali az élete végéig ebben a szellemben tanított és szolgált. A valóság felismerésére, a szabadság lehetőségeire, az ember egész-ségére mutatott rá, és ezt minden előadásában a hitének erejével közvetítette.
-
Gyakran előfordul, hogy valaki az élete valóságában felmerülő gondokat saját maga nem tudja kezelni. Aki a boldogtalanságának és a kudarcainak okát nem önmagában keresi, az általában a helyzete megoldását mástól reméli. A fényadói felfogás többek között ezen a gyakorlaton kíván változtatni, és határozottan megfogalmazza, a létezésünkhöz minden megadatott, és most már csak rajtunk múlik, felismerjük-e, hogy minden problémám kizárólagos és egyetlen oka én vagyok.