.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.

.
Biegelbauer Pál
.
ESZKÖZTELENÜL A GYENGESÉG EREJÉVEL

"Kiszolgáltatottságunk reménytelenségében úgy tűnik, csak a küzdelem hoz megoldást. Erősnek kell lennünk, sőt erősebbnek, hogy felülkerekedjünk boldogságkereső utunk akadályain. Sebződünk és sebeket osztunk. Győzünk és alulmaradunk. Mint az élővilág, amely - úgy tanultuk - a létért való küzdelem során alakul és fejlődik. Ám amíg az élővilágban a győzelemmel megoldódik a feszültséget kiváltó helyzet, helyreáll a rend, addig emberlétünk küzdelmei győzelmeink esetén sem ajándékoznak meg a létegyensúly boldog megélésével. Nem érezzük magunkat biztonságban. Ismert vagy ismeretlen erők fenyegetettségében félve és féltve őrizzük keserves győzelmeink során szerzett anyagi, szellemi, erkölcsi javainkat. Bármikor földönfutóvá válhatunk egy rajtunk kívül eső gazdasági fordulat nyomán, az öregedés vagy egy betegség során a felejtés megfoszt ismereteinktől, és elég egy rosszindulatú rágalom, hogy a becsületünk is odavesszen. Az értelmünkkel felismert egyetlen megoldási képlet: felülkerekedni, győzni a harcban, 'Ember küzdj és bízva bízzál!' - nem old meg semmit.

Mert a megszerzendő jóért való küzdelem gyötrelemmel teli; a győzelemmel megszerzett jó birtoklását megkeseríti az elvesztésétől való örökös félelem, és a birtokolt jó elvesztése maga a fájdalom, hisz mindent elvesztünk, ha előbb nem, a halálunkkor biztosan.

A keserves szerzés, a félelemteli birtoklás és a fájdalmas vesztés küzdelemhármassága maga a létreménytelenség. A harc éppen attól távolít, amit elérni reméltünk általa: nyugalom helyett feszültség, biztonság helyett bizonytalanság, önmagam élete helyett állandó igazodás. Nem kiút, hanem kiúttalanság.

Létzaklatottságban sebzett, veszteségeinkben csupaszodó szívünkben lassan érik a felismerés: a harc végzetes létvakságunk tragikus következménye. Nem látjuk, hogy mindenünk megvan, hogy a létezés ingyenes, gyönyörű ajándék, hisz minden, amivel valaha is találkozunk, odaadja magát nekünk, a találkozás jelenében maradéktalanul a miénk. Ez az egyetlen valóságos birtoklás, hisz az 'itt és most' egyetlen létvalóságában van nekem. És ezért egy lépést sem kell tennem. Nem kell érte harcolnom, hisz van. A harc, amely mindig a nem-jelen-valóért, a nincsért folyik, azt akadályozza meg, hogy felismerjem a jelen csodáját, hogy igazán 'vanjak', arra kényszerít, hogy a ninccsel foglalkozva elszalasszam azt, ami van. A harc által csak a birtoklás illúzióját tehetjük magunkévá, és veszíteni is csak a birtoklás illúzióját veszíthetjük. A valóságban nincs veszteség, mert ami 'itt és most' van, az van, ami nincs, az pedig el nem veszthető, mert nincs. Létezésem teljességében soha semmi sem hiányzik, mert a jelenben mindig minden megvan a boldogságunkhoz.

Ezt csak a vállalt gyengeség, azaz a harcról való lemondás teszi felismerhetővé. Akkor válunk erőssé, ha lemondunk az erőről. Mert a 'mindig mindenem megvan' felismerésében megvilágosodott szív a létezés legszilárdabb pontjában, a lét teljességében dobog. Megingathatatlan, mert a van édességét nem adja oda a nincs keserűségéért.

Ha lemondtunk minden erőről és merjük vállalni a védetlenség és kiszolgáltatottság kockázatát - akkor válunk eszköztelenné, hisz immár semmink sincs. És ekkor ragyog fel bennünk a Fény, a Teljesség áradása."

.
A lap tetejére
.
Betegítő félelem
.
Hátralapozás 12 Előrelapozás
.
Pali munkáiból
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_