.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.

.
Biegelbauer Pál
.
PÁRKAPCSOLAT ÉS EGÉSZSÉG

"Az anyaszív alatt egysejtűből válunk több-billiós sejtű kis csodalénnyé - teljes egységben a mindenséggel. Születéskor parányi embertestünkkel kilépünk a világba, kiszakadunk az anyaölből, ki a testi egység-ből, 'csupasz majomként' öntudatlan, 'én'-tudatlan.
Még mindig egységben a mindenséggel. Paradicsomi állapot.

Első megkülönböztetésünk, első meg- és felismerésünk, első és legvégzetesebb emberi tettünk az 'én vagyok' felvillanása. Én én vagyok, édesanyám más, nem én. Az első harapás a tudás fájának gyümölcséből.
Az 'én' különváltságában, az egységből az 'én és a világ' kettészakadtságában, megrendült kétségbeesettségében kegyelmi ajándékul hordozza a testét. A testet, az univerzum legnagyobb csodáját, amely egyszerre mohó száj és étel, egyszerre tikkadt torok és ital.

Az első pillanatban születő rokon- vagy ellenszenv testi mivoltunk csodálatos válogató mechanizmusának eredménye: megmutatja, jelzi az emberi kapcsolat megélésének útját.

A vonzás-taszítás törvényének alávetett élő a számára vonzót magáévá akarja tenni, lett légyen az hely, táplálék, másnemű fajtárs. Ha akadályba ütközik, lét- és fajfenntartási ösztönétől vezérelve harcol is érte. Csak akkor 'mond le' vonzalmának tárgyáról, ha vesztesévé válik a küzdelemnek.
Mi, emberek, testünk révén, ugyanennek a törvénynek vagyunk alávetve. Testi késztetéseink mozgatórugói az élet négymilliárd éves történetének homályába vesznek. Sokszor értetlenül állunk önmagunk lelket kavaró, heves indulatai előtt. Érezzük ellenállhatatlan, sodró erejüket, és azt is érezzük, hogy ezeknek maradéktalanul eleget téve embermivoltunk lényege szenvedne csorbát.
Ami a növény és állatvilágban maga a rend érvényesülése, bennünk emberekben maga a rendetlenség. Miért? Mert szemben valamennyi élővel, mi szabadok vagyunk.

A vonzót magunkévá tétel törvénye a másik ember szabadságánál véget ér. Szabadságunkban dönthetünk úgy, hogy magunkévá teszünk minden vonzót - ha futja az erőnkből - akár a másik testét is, de egyet soha: a másik embert. Szabadságunkra roppant érzékeny embermivoltunk a legkisebb magáévá tevő, azaz kisajátítási kísérletre mindennél hevesebben reagál. 'Elvehetsz' mindent tőlem, engem soha nem kaphatsz meg! Önmagamat csak én adhatom, senki más. Ami emberi, az csak önkéntes, szabad és kényszer nélküli lehet. Szabadságunk előtt tehetetlenül áll a Világmindenség.

A birtoklás lehetősége az ember szabadságánál véget ér. Minden erőkifejtés, minden, a másikon való felülkerekedési szándék, minden erőszak eleve kudarcra van ítélve, ha a másik ember megszerzésére irányul. Sőt, eredménye a vártnak ellenkezője: a birtoklás közelsége helyett - az elérhetetlen távolság. A szabad létezők viszonyrendszerében lehetetlenség a kisajátító birtoklás. Itt csak egy birtokviszony létesítése lehetséges: 'Én a Tied vagyok.'

Az, hogy 'Te az enyém' - kimondhatatlan. A másik 'én a Tied'-je szülheti csak a párkapcsolatot, feleletül önmagam odaadottságára. A párkapcsolat két ember maradéktalanul szabad, önkéntes és kölcsönös, teljes odaadottsága. Ám abból eredően, hogy ehhez én csak a magam odaajándékozásával járulhatok hozzá, a másik viszont-odaadottságáért semmit sem tehetek, tesz minket minden párkapcsolat a másik szabadságának ajtaja előtt várakozó szeretetkoldussá.

Párkapcsolat rokonszenv híján nincs. Szeretet van: odaadottságunk nem rokon-vagy ellenszenv kérdése, hanem szabad döntésünk következménye. A szeretet nem érzelemfüggő cselekvés, hanem szabad tett. A párkapcsolat szeretet híján csak testápoló, éhség- és szomjoltó, teljesedés helyett hiányszülő.

A párkapcsolat az odaadás teljes emberi mivoltomat átfogó örömteli megélése. Az egyetlen út, amelyben hézagtalanul az egész ember vesz részt. Nemcsak a létezésem legmélyén, a teljesség csendjében ragyogó lényegi énemnek az odaadottsága, hanem a mélység ragyogásától izzó testem és szellemi mivoltom csoda-ajándéka is.

A szeretet, az odaadottság izzása felemészti teljes önmagunkat, hogy a másikkal a kölcsönös, szent megsemmisülésben a létezés új minőségét teremtsük. Az 'én'-nek a mindenségből kiszakadt kétségbeesettsége szűnik meg az egységben, a létezés valóságában. Ilyenkor éljük meg a valóságos létezés minden képzeletet meghaladó örömét. Ha sem előtte, sem utána, de akkor igazán vagyunk.
EGÉSZségesek.

Időbe ágyazott emberlétünk tragédiája, hogy a párkapcsolat egységszentségéből visszazuhanunk a kétségbeesettség hiányállapotába. A válás és eggyéválás, a megváltás-előttiség és a megváltás polaritása életünk."

.
A lap tetejére
.
A párkapcsolatokról
.
Hátralapozás 23 Előrelapozás
.
Pali munkáiból
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_