.
.
Biegelbauer Pál
.
GYÓGYÍTÓ ILLATOK
.
"Mibenlétük: az illóolaj egyes növényekből különböző eljárásokkal előállított, jellegzetes illatú és ízű, szobahőmérsékleten - ellentétben a zsíros olajokkal - maradék nélkül elillanó folyadék. A több, mint százezer növényfajta közül mindössze másfélezerből készítenek illóolajat. Az alsóbbrendű növények közül csak a páfrány tartalmaz illóolajat. A magasabbrendű, virágos növények közül különösen gazdagok illóolajban az ajakosvirágúak, az ernyősvirágzatúak, a fészkesvirágzatúak, a keresztesvirágúak, a rutafélék családjába tartozó növények.
.
Az illóolajok a növényi szervezet működésének melléktermékei, amelyek a növény legkülönbözőbb részeiben halmozódnak fel. Így a gyökérben, a fás részekben, a kéregben, az ágcsúcsokban, a levelekben, a virágokban, az éretlen és érett termésben, a magokban stb. Az illóolajokat a növény fajtaspecifikusan a keletkezés helyén, vagy annak közelében raktározza el. Ez lehet a sejt protoplazmájában - erősen fénytörő cseppek formájában, a szövetközi járatokban, az erre a célra szolgáló illóolajtartó üregekben, mirigyszőrökben, mirigypikkelyekben.
.
Ugyanannak a növénynek a különböző részeiben található illóolajok azonban mind fizikai, mind vegyi tulajdonságaikat (és hatásukat) tekintve jelentősen eltérnek egymástól (például a narancsfa virágának, leveleinek és termése héjának illóolaja). E minőségüket és összetételüket lényegesen befolyásolja a talaj, az éghajlat, a növény életkora, a szedés ideje. Ezért lehetséges az, hogy ugyanaz az illóolajféleség más és más minőségű, még azonos gondosságú feldolgozás esetén is.
.
Az illóolajok nem egységes anyagok, hanem számos ismert (terpének, sesquiterpének, aldehidek, alkoholok, észterek, ketonok, laktonok, oxidok stb.) és még részben ismeretlen vegyületek elegyei. Kémiai összetevőik száma ötven és ötszáz között mozog. A zsíros olajokhoz csak állagukban hasonlóak, kémiai összetételük teljesen más. Tőlük legkönnyebben a legjellemzőbb tulajdonságuk révén különböztethetjük meg őket. Az illóolajok ugyanis magas forráspontjuk ellenére szobahőmérsékleten is állandóan párolognak, és ha szövetre, vagy papírra cseppentjük őket, maradéktalanul elillannak, míg a zsíros olajok foltot hagynak.
.
Ez az úgynevezett 'foltpróba' egyben a laikus számára - laboratórium híján - az egyetlen 'minőségellenőrzési' lehetőség is. Illatuk rendkívül intenzív. Laboratóriumi kísérletek bizonyítják, hogy milliós nagyságrendű hígításban is érezhetők. Például a borsmenta illóolaja szagpróba során másfél milliószoros hígításban, ízpróba során négymilliószoros hígításban is egyértelműen felismerhető és megkülönböztethető."