.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.

.
Biegelbauer Pál
.
ÉLETREFORM
 
A gyógyulás - életreform

"Reformálni, latin eredetű szó, annyit jelent, mint újra formát adni valaminek, ami elromlott. De mindannyian érezzük, e szó jelentéstartalma sokkal több. Nemcsak a formáról, a külső alakról van szó. Az új, a születőben lévő, a csődöt mondott múlt romjain, a csömörrel teli jelen igényelte igazabb tartalom az, ami reformért kiált. Lett légyen egy emberi közösség (csoport, réteg, nép, nemzet) vagy az egyén, ha reformtörekvése csak a részekre vonatkozik, az igényelt új rend helyett csak zavart, káoszt kap cserébe. A reform mindig az egész ügye.

A reform folyamat.
Mint minden nagy és lényegi dolog az életünkben, észrevétlenül kezdődik. Az elégedetlenségből fakadó változtatásigény mint búvópatak a mélyben, csendben, a víz sziklát emésztő erejével működik bennünk, míg egyszer csak egy megrendítő létpillanatban forrásként a felszínre tör. A felismerés pillanata ez.

Keresni kezdjük az eszközöket reformunk megvalósítására. Az eszköztár oly gazdag, mint maga az emberi élet. Bárhol elkezdhetjük. Leginkább az addigi hibás életmód az, ami kezdeti változtatásaink tárgya. Életünk külsőleg megragadható szférájában a testi egészségre ártalmas szokások: egészségtelen táplálkozás, mozgásszegénység, éjszakázás stb. elhagyása, új ételek, sportosabb élet, feszültségcsökkentő technikák alkalmazása révén valóban jobb közérzetre tehetünk szert. Egyidejűleg szellemi egészségünkkel is törődni kezdünk. Felhagyunk a figyelemterelő, kábulatba zsongító szellemi szemét fogyasztásával, az értékes felé fordulunk. Életmódmegújító technikákat sajátítunk el különböző tréningeken. A testkontrollt követi az agykontroll, meditálni kezdünk, olykor 'transzcendentálisan' is.

Módivá, divattá vált hál' Istennek a reforméletmód. Reform életmódi butikok tucatjai kínálják az egészséges és sikeres életre vezető irodalmat, étkeket, gyógyeszközöket, az eddig elérhetetlen, kellemes borzongást keltő okkult és titokzatos, mágikus erejű tárgyakat, könyveket olvasgatunk, megtesszük lehetőségeink szerint, ami megtehető. Jobban érezzük magunkat, sikeresebbek leszünk a munkahelyen, a közéletben, a társaságban. Minden jól megy, és mégsem vagyunk elégedettek. Valami, valami hiányzik. Újabb reformmódszerekkel kísérletezünk... és a hiány megmarad.

A reformot elindító elégtelenségérzet csak részben kapott kielégítést. Már minden forma megújítva, úgy tűnik, a tartalom is, és mégse. A reform, amely testi, szellemi mivoltunkat hatotta át, elégtelen lenne?
Igen. Mert mindannyian tudjuk: lehetünk makkegészségesek, szellemi táplálékunk az emberiség kultúrkincsének legnemesebbike, ezek mind-mind nagyon fontos dolgok, de nem biztosítják azt, ami felé reformált és nem reformált életünk során törekszünk, a boldogságot.

Korrumpálódott emberlétünk vaksága, hogy problémáink, nehézségeink okát a minket körülvevő világban látjuk, önmagunkon kívül; a körülmények azok, amelyek boldogtalanságunk forrásai. Úgy tűnik, hogy testi és szellemi adottságaink és az adott körülmények eleve megszabják: boldog leszek-e vagy boldogtalan. Hisz rozoga testi adottságokkal és/vagy gyengécske szellemi képességekkel, ráadásul sanyarú körülmények közepette igazán semmi esélyem a boldogságra. Bezzeg, akinek szép és egészséges a teste, akinek vág az agya, tetejébe még anyagi gondjai sincsenek, annak könnyű, az boldog.

Bár tudjuk, sőt nap mint nap tapasztaljuk, hogy számtalan jó képességű, egészséges, jó körülmények közt élő ember boldogtalan vagy boldog, és sokan betegségtől gyötörten, szerény képességekkel, rossz körülmények közt élve boldogok vagy boldogtalanok, mégis - fittyet hányva a ténynek, hogy a boldogság független a testi, szellemi jóléttől és a körülményektől - boldogságunk útját a testi, szellemi kondíciók és a körülmények javításában látjuk, keressük, és értetlenül állunk boldogságdélibábunk romjain."

.
A lap tetejére
.
Életreform
.
Hátralapozás 33 Előrelapozás
.
Pali munkáiból
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_