.
.
Biegelbauer Pál
.
TÚLVILÁG A LÉTEZÉS SZÍVÉBŐL
.
"Vizsgáljuk meg, hogy mi a létezés szíve, magát a létezést vizsgáljuk meg! Mi az, hogy létezni, mi az, hogy 'vanni'?
Hogy érkezik el hozzám a világ létezésének az üzenete? A nagyon szűk spektrumú érzékszerveinkkel felfogjuk a minket körülvevő világ üzenetét. Mit csinál a fa? Odaadja magát. Mit csinál a Nap? Odaadja magát nekünk. Mit csinál a virág, a bokor, a felhő? Odaadja magát nekünk. Mit tapasztalunk? Ők úgy léteznek, hogy odaadják magukat nekünk, és nekünk ezért semmit nem kell tennünk! Lenni, létezőnek lenni, létezni, odaadottnak lenni, folyamatosan odaadottnak lenni. Ezt jelenti ez. Ezért vagyunk végtelenül gazdagok! Most is minden nekünk adja magát, ami körülvesz bennünket. És bárhol legyünk, mindig minden odaadja magát. Sőt mi több, nem tudja nem odaadni magát. Létezni annyi, mint odaadottnak lenni.
.
Ebben a létezéscsodában ott vagyunk mi. Ott van a testünk, ami maradéktalanul anyagi, magában hordozza az anyagi létezés teljességét, az élettelen és élő anyagi létezés teljességét. A görögök mondták, hogy az emberi test mikrokozmosz. A testünk sem tud nem odaadott lenni. Szellemileg megnyilvánulok, valamilyen jelet adok a belső történéseimből, innen tudjuk, hogy van szellemi mivoltunk. Az sem tud nem odaadott lenni. Kimondok egy szót, az elhangzott szó nem válogat, az eljut mindenkihez, aki ott van.
.
De felmerül a kérdés, hogy én, akinek van teste, akinek van szellemi működése, én odaadott vagyok-e? Mert ami nem odaadott, az nincs. Odaadhatom a testemet anélkül, hogy magamat adnám. Megnyilvánulhatok szellemileg anélkül, hogy magamat adnám. A létezés üres járatai, ha nem vagyunk benne, akkor nem is vagyunk. Míg a minket körülvevő létezés minden résztvevője nem tud nem odaadott lenni (nem ő dönt arról, hogy odaadott-e vagy sem), addig mi, a létezés valóban szabad résztvevői, a mi döntésünktől függően lehetünk odaadottak vagy sem. Ez csak rajtunk múlik.
.
A létezés abszolút ingyenes, egyoldalú áradás, mert körülöttem minden létező azt mondja, hogy a tied vagyok. Miért? Mert a létezés szíve maga az odaadottság! Ha úgy tetszik, lévén, hogy monoteista kultúrában élünk, ezt az abszolút odaadottságot, ami minden odaadottság forrása, hívják Istennek. Létezni annyi, mint odaadottnak lenni. Isten az abszolút mértékig, teljesen odaadott, a folyamatosan odaadott, az áradó."