.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.

.
Biegelbauer Pál
.
TÚLVILÁG A LÉTEZÉS SZÍVÉBŐL
 
Mit jelent meghalni?

"Az életünkben abszolút bizonyossággal egyetlen dolog jelezhető előre. Semmi sem biztos az éltünkben, de egy biztos: Hölgyeim és Uraim, lehet, hogy elkeserítő, amit mondani fogok, de mindannyian meg fogunk halni!
Meg kell mondanom, hogy megkérdőjelezem a cím első szavát: túlvilág. Van-e túlvilág egyáltalán?
Az a rettegés, ami mindannyiunkat eltölt annak hallatán, hogy meg fogunk halni, teljesen természetes, hisz az élet élni akar, és minden élet egyszer véget ér. A mi élő mivoltunk retteg attól, hogy ez a tudomány számára még definiálatlan és szerintem definiálhatatlan fogalom, hogy mi az élet - igen, ez egyszer le fog zárulni. Egyszer mindenkinek megérinti a szívét az, hogy meg fog halni. Van, akit ez elkeseredéssel tölt el, de nem tudok biztosat mondani, csak azt, hogy egy biztos, aki nem számol ezzel a ténnyel, aki még nem vette a szívébe azt, hogy meg fog halni, az élni sem tud! Ahhoz, hogy élni tudjak, számot kell vetnem a halálommal.

Mit jelent meghalni? Elveszíteni mindent, ami lényegtelen, minden fontosat elveszíteni. Teljesen mindegy, hány diplomám, nyelvvizsgám van, milyen rangom van a hierarchiában, milyen erős vagyok, milyen kisportolt, milyen volt a külső megjelenésem - ezek nagyon fontos dolgok, de tökéletesen lényegtelenek! Ezért van, hogy aki nem vetett számot azzal, hogy meghal, nem tud élni, mert összetéveszti a lényegest a fontossal! Ha egyszer belegondolok a halálomba, akkor tudni fogom, hogy mi a lényeg, mert ott már csak a lényeg marad meg!

Mi történik a halálunkkor? Egy csodálatos pillanatban meglátjuk az egész életünket, és akkor fogjuk jól látni, meg fogjuk látni az életünk csodáját! Mert ha most visszatekintünk az életünkre, és azt mondjuk, hogy egy borzalom volt, még nem látjuk jól, még nem szeretjük magunkat, és nem szeretjük az életünket. Mindazt, amit elítéltünk, látni fogjuk, ezt az ítéletet a mi végzetes rövidlátásunk hozta. Elveszítünk mindent, és akkor fogunk rádöbbenni, hogy ezáltal nyerünk meg mindent.
Így válik érthetővé a létezés alap-paradoxona, amit Jézus így fogalmaz meg: 'Ha meg akarod nyerni, elveszíted. Ha elveszíted, megnyered.'
Ezt csak úgy tudom elveszíteni, ha odaadom magam, ekkor meghal a lehetőség, ott mindent elveszítünk, ezért nyerünk meg mindent! Amikor a szeretet izzásában egyszerűen megszűnünk, mikor sikerül odaadni magunkat, akkor ujjong a szívünk és a létezés: vagyunk!

Most is vagyunk, csak nem vesszük észre. Megvilágosodás az, amikor rádöbbenünk arra, hogy vagyunk, hogy az út, amelyet járunk, az bennünk van, és amíg keressük, addig csak távolodunk, mert nem vesszük észre, hogy ott vagyunk.
Amikor meghalunk, akkor fogunk rádöbbenni, hogy mindig ott voltunk, és mindig ott leszünk - és mivel se múlt se jövő nincs, csak jelen van, mindig ott vagyunk a létezés szívévben!

Mi van utána? Mert azt tudjuk, hogy megfoganunk édesanyánk szíve alatt, az egy csodálatos program, egy egysejtűből leszünk hatbillió sejtet meghaladó kis csupasz lénnyé, és egy másik anyaméhben a külső szülők mellett kész emberré válunk, hogy immár megszülessünk másodjára, és felnőttként éljük az életünket... és egyszer csak vége lesz. Mindannyian akkor halunk meg, ha megérünk rá, sem előbb sem később. Minden élet kerek és egész!"

.
A lap tetejére
.
Túlvilág a létezés szívéből
.
Hátralapozás 57 Előrelapozás
.
Pali munkáiból
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_