.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Fényt adni annyit jelent, mint szeretni
.
Részletek Biegelbauer Pál 1990-es előadásaiból

"Miben különbözik a fényadás az egyéb, úgymond szeretettől? Lényegét tekintve semmiben, formáját tekintve viszont igen. Megállok a másik emberrel szemben, egymás felé fordulunk, és nem csinálok mást, csak szeretem a másikat - ezeket a létpillanatokat értjük fényadás alatt.

Ez természetesen abszolút érzelem-független, mert ugyanazzal a teljes odafordulással szeretem a másikat, még akkor is, ha "hideglelést" kapok tőle. Hát, hogy kitől kapok hideglelést, és ki az, akiért a szívem dobog, teljesen odavagyok érte, azaz szeretem? Két ember, akinek a szíve dobog, akiért a szíve dobog, nem tehet róla, és ezt úgy hívják, hogy szerelem.

A szerelem egy nagy ajándék, egy csodálatos ajándék. És mint minden csodálatos ajándékot (vagy ami szörnyű ajándék, tehát, hogy rettenetesen taszító személyiség), nem tehetek semmi mást, minthogy elfogadom. Mert mihelyt elkezdek kapálózni ellene... Hát, hogyha valaki hót szerelmes lesz valakibe, fogadja el, és tekintse annak ami, nagy ajándéknak. Mert nagyon sokat segít az életben, s ha valakit roppantul utál az ember, tekintse az életben annak ami, nagy ajándéknak, mert ez a "vetület" a végén jutalom.

Hogy kinek adok fényt, kinek nem adok fényt, annak semmi köze nincs az érzelmi hozzáálláshoz, sőt, azt kell mondanom, nagyon nehéz szeretni, akit érzelmileg nagyon utál az ember (az ilyen antipatikus, ellenszenves), vagy aki nekem nagyon-nagyon rokonszenves, illetve mondhatnám úgy is, hogy akibe szerelmes vagyok.

Miért? Mert azonnal megmozdul bennem a birtoklási vágy, és abban a pillanatban kilépek az életből és a létből, és teljesen látszat-életet kezdek élni. Ugyanis amikor én birtokolni akarom a másikat, a szabadságában akarom korlátozni, és bennem hal meg a másik. Bennem hal meg, és önmagamon belül veszítem el a másikat.

Minden egészséges ember felveszi a nyúlcipőt, ha ki akarják sajátítani. De nem ez a lényeges, hogy a másik felveszi-e vagy sem, hanem az, hogy bennem hal meg a másik, mihelyt birtokolni akarom. Abban a pillanatban vesztem el, amikor meg akartam nyerni, s abban a pillanatban nyerem meg, amikor úgymond merem elveszíteni a másikat. Tehát egy embertársi kapcsolat csak akkor ad, hogy ha a valóságban ad. A valóság pedig az, hogy maradéktalanul szabadok vagyunk.

A másik tragikus valóság, hogy ezt a szabadságunkat egyetlen létező veszi komolyan, ez pedig az Isten. Rajta kívül senki, mert bizony a törzsfejlődést megismételjük, nekünk is van úgynevezett agytörzsünk, és nehezen tudjuk ettől függetleníteni magunkat. A megragadás, megszerzés (magamévá tétel) ezért van bennünk. Aztán a szürkeállomány...

De mi a végtelenbe is be vagyunk ágyazódva, mert nem ez a mi törvényünk. Az embereknek az a szó, hogy törvény analógia, hasonlat. Nekünk nincs semmiféle törvényünk, de mint anyagba ágyazott anyagi létezőkre, az anyagvilág összes törvénye is vonatkozik ránk. Gondoljunk arra, feldobok egy követ, aláállok, az bizony a fejemre fog esni. Mikor éles beretvámat elhúzom a nyakam előtt, az bizony el fogja vágni. Érvényesek ránk a szellemi létsík törvényei is, lényegi mivoltunknál fogva mondhatnám azt, hogy abszolút törvénymentesek vagyunk.
Ez a mi gyönyörűségünk, és ez a mi tragédiánk és nehézségünk, mert nekem mindig itt és most kell döntenem, hogy mi a jó és mi a rossz.

Ebben nagyon sok segítséget adnak a különböző elvek, ideológiák, vallások, bármik, mert mondhatnám azt is, hogy egy kresz szabálykönyvet adnak a kezünkbe, hogy éljünk. De annál nagyobb tragédia nincs, ha valaki egy ilyen kresz szabálykönyv szerint akarja berendezni az életét maradéktalanul. Mert gondoljunk arra, hogy a záróvonalat átlépni nem lehet, és jön szembe velem egy kamion, frontálisan ütközöm, ha nem lépem át. Ennyire használhatók általában az ideológiák, vallások, és minden, úgymond elvek. Egy irányt mutatnak nekünk, segítenek nekünk eligazodni, de nem mentesítenek az alól, hogy nekem mindig itt és most kell döntést hoznom, és bizony nagyon hibás döntés, hogyha az elv alapján döntök, mert bizony a kamionnal ütközöm frontálisan.

Nekem és mindannyiunknak ott van a szívében az a törvény, ami nem igazságosságon alapul, hanem a szeretet törvénye - és ha lehet így mondani, minden létező a maga szabta törvények szerint van. Egy bolygó nem mondhatja magának azt, hogy meguntam 4 milliárd éve itt keringeni, majd egy másik pályán keringek. Mi vagyunk az egyedüliek, akik szabad akaratuk révén, s valóban szabadok vagyunk, mondhatjuk azt, hogy "nem keringek".

A világ, az univerzum egészen addig egyensúlyban van, amíg valaki, aki szabad akarattal rendelkezik, azt nem mondja, hogy NEM. És megbomlik az egész univerzum egyensúlya. Ez az, amit világmítoszok, mitológiák (a proton pszeudosz-t) az első hazugságként fogalmaznak meg. Mi leginkább a héber mitológiát ismerjük, ahol Ádám és Éva, az ősszülők proton pszeudosz-át, első hazugságát írja meg a biblia, amit a teológia később eredeti bűnnek nevez.

Hölgyeim és Uraim! Paradicsomi állapot alatt értjük a teljes kiegyensúlyozottság állapotát, amit csak szabad akaratú létező boríthat fel. Mert minden megy a törvények szerint, de az ember teheti azt, amit akar, mert szabad, s Ő, a nagy gyönyörűséges azt mondja, hogy nem, s akkor borul az egyensúly.

De ugyanilyen súlyú minden egyes nem, mint Ádám és Éva nem-je. Ugyanúgy borít egyensúlyt, mint az első hazugság, és ennek az univerzumnak a törvénye, hogy mindig egyensúlyi állapotra törekszik. Emiatt vannak a nagy tragédiák, emiatt van az a megérthetetlen borzalom, hogy beteg gyerekek jönnek a világra, ebből ered az a borzalom, hogy megmozdul a hegy, és eltemet falvakat és egyebeket. A megborult egyensúlyt állítja helyre, és ami tragédia, ezt egyedül csak a szenvedés tudja helyreállítani. Miért? Mert a szenvedés által válik nyitottá az ember. Minden ember, aki szenved, mindenki, és kivétel nélkül mindenki, ennek a felborult univerzumnak az egyensúlyát állítja éppen helyre. És amikor én a másik felé fordulok szeretettel, ebben az egyensúlyt helyreállító munkában veszek részt. Ha valaki netán keresztény, annak talán mond valamit, hogy gyakorlatilag a megváltás munkatársává lesz az ember.

Azzal segítem a másikat, hogy szeretettel fordulok felé. Ezért van az, hogy van, aki meggyógyul, van, aki nem. Én egyet tehetek, semmi mást, hogy vagyok, és szeretettel fordulok a másik felé. Ez az, amit megtehetek. Ez nem semmi, ez a minden. Az Istent, (és ez merőben más, mint eddig volt a világtörténelemben) nem mint uralkodót, nem mint jutalmazót és büntetőt, hanem hatalmas szeretetként definiálja a "kedves ácsmester".

Ebből a szemszögből megfogalmazva fényt adni annyit jelent, mint Isten életét élni. (A Bibliában a világosság görög eredeti jelentése fény.) Amikor "kedves barátom" fölment a hegyre, leült és elkezdett hegyi beszédet mondani: Ezt mindannyiótoknak mondom! Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem veszhet. A lámpást sem azért gyújtják, hogy véka alá rejtsék, hanem hogy világítson a ház népének.
Ez annyit jelent, legyünk, s merjük ne véka alá rejteni fényünket!"

.
A lap tetejére
.
Pali korai előadásaiból
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_