.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
A szeretetben nincs félelem
.
Részletek Biegelbauer Pál 1990-es előadásaiból

"Még néhány fontos megjegyzés. A bioenergia rendkívül érzékeny a külső hatásokra, mint például az egészségtelen étkezésre, az időjárásra, a stresszre, stb... Bioenergia adásánál vigyázni kell, hogy olyan állapotban legyek, hogy tudjak adni, hogy egészséges legyek, hogy ne legyek szorongó, hogy a másiknak nehogy nagyobb halmaza legyen... ugye, mert a másik beteg, én akarok neki bioenergiát adni, neki nagyobb a halmaza, márpedig az áramlás törvénye szerint ahol nagyobb a potenciál, átmegy a kissebbe, és egyből megkapom a nyavalyáját. A bioenergiánál tehát vigyázni kell, hogy jóra használjam, hogy a másik nyavalyáját ne kapjam el. Önmagam gyógyítására sem tudom alkalmazni, ez egy zárt energiarendszer (nem leszek attól gazdagabb, ha egyik zsebemből átteszem a másikba a pénzt). Ez nem a fény.
Parafenomének, a kézrátéttel gyógyítók 99 %-a bioenergiával dolgozik. Kiválasztottság kérdése. Csak az tud igazán bioenergiát adni, akinek sok van, s van olyan ember, akibe hálni jár a lélek.
A szellemi létsík energiája gyakorlatilag a végtelen, ezért föl lehet használni. A psziché révén, felismerve a törvényszerűségeit, a szellemi létsík energiájával befolyásolom az anyagi létsíkot, ez az, amit mágiának neveznek. Itt lehet piszkosul tréningezni, meg mit tudom én mi mindent csinálni, hogy az anyagi létsíkon felhasználhassam. Ez sem a fény.

Az esetleges létezés síkja mind teremtett létsík. A fény a teljesség, a Mindenség Szívének áradása. Megismerhetetlenség. Mi emberek ebbe vagyunk beágyazódva, testünkkel az anyagi létsíkba, pszichénkkel a szellemi létsíkba. A megismerés határán túl transzcendensbe, a végtelenbe vagyunk ágyazva. Ez a fény!

És itt nem kell ügyelni, mennyi van bennünk. Akibe tényleg hálni jár a bioenergia, az is nyugodtan adhat, nem kell ahhoz egészségesnek lenni, nem kell ahhoz jó lelki állapot. Szorongok istentelenül - tessék fényt adni, kifejezetten jót tesz. Teljesen mindegy, milyen kórságban szenved valaki, ha beteg, kifejezetten jót tesz, ha fényt ad. Nem mindegy, hogy mi áramlik rajtunk keresztül, mint közvetítő edényen. Ha a lét lényege, mint olyan, áramlik keresztül rajtunk, nem szokott ártani, irtózatos gyorsasággal gyógyulnak meg a pszichoszomatikus kórságok (gyomorfekély, asztma, allergia), mintha elfújták volna. Nagyon hamar gyógyulnak a fényadók. Itt semmi nem jön át, nem kapunk el semmit a másiktól.

Nagyon sok félelem van. Amit a félelemről ír János (öreg volt, írt egy levelet), ott definiálja vegytisztán az Isten-fogalmat. Szeretet az Isten. Aki szeretetben él, az Istenben él és Isten őbenne. A szeretetben nincs félelem. A félelem nem a zsigereknek a remegését, nem a testemnek való kiszolgáltatottságot jelenti - félni annyit jelent, hogy valami rossz ér engem. A félelem az a nem jelen lévőtől való reszketés.

Hölgyeim és Uraim! Gondoljunk bele, nekem csak jelen pillanatom van. A félelem az mindig a jövőtől való félelem. Mit tudom én, hogy megérem-e a következő másodpercet, mitől féljek most, amikor azt sem tudom, egyáltalán megérem-e? A félelem sohasem a jelentől való reszketés, a jelen pillanat az meg van, s azzal megbirkózom. Mindig a jövőtől félek, attól, ami nincs. Jövőm nincs, múltam sincs, csak a jelen pillanatom. Ez az egyik. A másik, hogy korlát.

Én a mindenség nem várományosa, hanem birtokosa lehetek abban a pillanatban, amikor tudomásul veszem a valóságot, azt, hogy semmi sem az enyém, és abban a pillanatban már minden az enyém.

Miért korlátozzam magam? Minden korlátozás sötétség. Fény-hiány. Soha ne higgyetek senkinek, aki a félelem korbácsát suhogtatja, mert az rossz. A félelem az, ami nincs. Nekünk bőven elég az, ami VAN.
A gonosz, ami nincs - hülyeség félni a gonosztól, mert nincs. A gonosz a jó hiánya. Ha nem félek - nincs. A sötétség a hiány - ami nincs. Attól félek, hogy mi lesz, ha... attól félek, ami nincs.
A fényben nincs sötétség. A szeretetben nincs félelem. A rossz az mindig hiány, az, ami nincs.

Persze ezt könnyű mondani! Egész biológiai létünk a félelem jegyében telik el, s kiszolgáltatottjai vagyunk a testünknek. Gondoljatok arra, hogy képtelenek vagytok úgy enni, hogy egy merev fix pontra figyeltek, mivel ösztönösen bennünk van, hogy minden falás után körülnézzünk, mint a galamb, amikor iszik a tócsánál. Benne van a zsigereinkben, sejtjeinkbe kódolt, és ez a zsigeri félelem a túlélés technikájának az egyik hajtóereje.

De még ezen is túl kell lépni. És amikor szutyongatnak, ne adja Isten, hogy ilyenben részetek legyen, csak úgy tudtok távolságot tartani, s akkor oldódik meg az egész problémakör, ha fényt adtok! Kihallgatáskor vagy egyebek idején, aki titeket szutyongat, az azt a jajkiáltást fogalmazza meg, hogy nem kap elég szeretetet. A saját szegénységét fogalmazza meg, és hozzátok fordul olyan kínos módon, hogy a veséteket rugdalja, vagy bármit. De ezzel hozzátok fordul. A reflexetek azt mondja, ha lehet, visszaadni! Adjatok fényt, s abban a pillanatban már túl vagytok rajta!

A fényadás ebben nagyon sokat segít. Mindenki, aki veletek igazságtalan, aljas, visszaél a szeretetetekkel, bármivel visszaél, az szeretetért könyörög. Adjatok neki fényt! S ne várjatok a fénytől csodát, hogy akkor szelíd bárány lesz a farkasból! Lehet, hogy az lesz, lehet, hogy nem. Itt csak egyet tehettek, hogy így fordultok hozzá, mert az ő szeméből is az Isten néz ránk. Ő is ugyanúgy végtelenbe ágyazott, mint mi.

Az alapállás - szeretettel nyitni a másik felé. Az alapállás nagyon, nagyon fontos, hogy a technikánkkal tudjunk hatni, igazán hatni. A technika lehetőséget ad arra, hogy hatékonyabban, jobban tudjam... És nincsenek fokozatok. Mihelyt túllépem a transzcendencia határait, nincs más lényegi mértékegységünk, mint a végtelen. Nincs, bármilyen sok is kevesebb nála. És mindenki, és végtelenül, és pontosan emiatt kiszolgáltatott.

Mert mihelyt méricskélünk, abban a pillanatban bebiztosítjuk magunkat - ha végtelenül vagyunk nyitottak, abban a pillanatban védtelenek is vagyunk és kiszolgáltatottak. Persze ebben van az iszonyatos nagy erő. A kiszolgáltatottság sohasem azt jelenti, hogy nem történik velünk bármi probléma és baj, hanem a kiszolgáltatottság annyit jelent, hogy mindenen úrrá tudunk lenni, éppen a gyengeségünknél fogva, mert ebben van a legnagyobb erő.

Lehet kérni a fény megindítását? Bennem van, végtelenbe vagyok ágyazva. Ha növénynek (citrom) adok fényt, az nem mágia. Alapállástól függ.

Minden létező a testvérem azáltal, hogy van. Ahogy a keletiek mondják, mindennel azonos vagyok. Mindennel az égadta világon. Nekem testvérem a porszem, a fadarab, a fa, az élő fa, a hús, minden, minden elemi részecske. Ritka dolog, ha élettelennek adok fényt, de ne felejtsük el, ezek az eszközök szolgálnak, és én is akkor vagyok igazán, ha szolgálok. Mihelyt több vagyok, akkor már megette a penész, de a dolgok mind eszközök, és nem többek.

És mindig minden létező felé, a létezés csodájában részesülő létező felé, tisztelettel kell közelítenem. Nagyon tisztelnem kell, szeretettel, teljes odafordulással. Ez a minden. A létezés értelme a szolgálat.

Milyen tragédiává növi ki magát egy tárgy, ha nem a szolgálat, hanem valami fétis számomra. Értéktévesztés! Ha számomra nagyon sokat jelent, csináljam meg a citrom-próbát (elszáradt citromfának adni vizet, és fényt). Az általam közvetített végtelen energia átalakul bioenergiává. Biológiai hatóerővé válik.
A tudatalattim veszi a másik tudatalattiját, ezáltal oda megy a fény, ahova kell. Például, ha fényt adok, mert valaki lázas, csökken a hőmérséklete. A fény tudja, mit kell csinálni!

A szeretet az 'itt és most' döntése. A fénynek van önálló entitása, egyetlen valós létezés. A fény tudja, mit csinál. Az egyetlen valós létezés nem más, mint a szeretet, a fényadás ennek a közvetítése.
Ezzel a gondolattal búcsúzom tőletek, remélem, még találkozunk! Isten áldjon benneteket."

.
A lap tetejére
.
Pali korai előadásaiból
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_