.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
A beteg mindig kiszolgáltatott!
.
Biegelbauer Pál: A diagnózis felelőssége

"A diagnózis a gyógyítás szerves részét képezi. Önmagában... semmi. Meddő ismeret, amelynek csak akkor van értelme, ha alapját képezi az alkalmazandó terápiának. Ám arról elfeledkezni, hogy a diagnosztizálás maga is gyógyítói tevékenység, csaknem helyrehozhatatlan, súlyos károkat, kórokat(!) okozó bűn. Minden diagnosztizálásnak csak akkor van létjogosultsága, ha egyben terápia is! Vonatkozik ez a vizsgálat légkörére és legfőképp a diagnosztizálás során felismert betegség/ek/ közlésére.

A beteg mindig kiszolgáltatott! Nem tud különbséget tenni a gyógyítók tudásszintje között. A beteg számára a diagnoszta mindig autentikus személy. Hisz olyan dologban jártas, amiben ő nem, és senki sem feltételezi azt, hogy életfontosságú ügyekben hozzá nem értők is veszik a bátorságot nyilatkozni. Elkeserítő látni, hogy egy-egy "Életreform" vagy "Natúra" napon az önjelölt diagnoszták a művelődési házak folyosóin éppen hogy csak felcsippentett "tudásuk" birtokában ingájukat vagy vesszeiket lengetve, tekergetve vagy az íriszt "vizsgálva", milyen döbbenetes sikert érnek el kíváncsiskodó és beteg embertársaik hatékony rémisztgetése terén.

Nevethetnénk is ezen, ha a következmények nem lennének olykor tragikusak. Még tragikusabb azonban az a tény, hogy nemcsak e botcsinálta, önjelölt "diagnoszták" mondanak fellebbezhetetlen ítéletet a másik egészségi állapotáról, hanem az igazán nagy tudású, valóban megbízható kórismét megállapító természetgyógyászok is. Ez esetben nem az a baj, hogy téves a diagnózis, hanem az, hogy ezt mindenáron közlik is a beteggel.
...Ilyenkor "csak" egy dolog marad figyelmen kívül. Az, hogy a diagnosztizálás is terápia!

Minden természetgyógyász tudja, milyen fontos az egészségében megrendült ember számára a pozitív gondolatok megfogalmazása, gyakori ismételgetése, milyen fontos a psziché pozitív beállítódása. Azt is tudják, hogy a negatív gondolatok milyen iszonyatos rombolást végeznek az emberi testben. Tudni kell, hogy a negatív információ hatásfoka százszorosa a pozitívnak. Mi emberek sokkal fogékonyabbak vagyunk a nekünk ártó információk befogadására, mint a minket építőkre. A velünk született, életünkért való örökös zsigeri rettegés kap megerősítést és lobban pusztító lángra egy-egy lesújtó kórisme hallatán.
Akkor is "eredményes" a közölt diagnózis, ha téves. Ha addig nem volt meg az arcába vágott betegség, majd lesz. A negatív program elindul diadalmas útján.

Nem az a fontos, hogy mi a baja a betegnek, hanem az, hogyan lábaljon ki a kórságából. A természetgyógyász hitelét bőségesen megteremti az, ha a beteggel csak azokat a bajokat közli, amit már amúgy is tud. A többi, általa felismert betegségnek csak a tüneteire kérdezzen rá (kórélettani ismeretek). Ebből tudhatja meg, milyen stádiumban van a baj, nem rémiszti a beteget, és az ember, aki olykor szégyelli gyengeségét, gyakran tagadja is, a kérdés révén lehetőséget kap baja "leleplezésére".

A már ismert betegségek közlésekor megteremtett hitelesség bőven elegendő arra, hogy azokat a terápiás eljárásokat, módszereket - legyenek bár furcsák és fölöttébb rendhagyók -, amelyeket a betegség leküzdéséhez ajánlunk, a beteg elfogadja.
Így válik a természetgyógyász valóban gyógyítóvá és nem kórokozóvá. Így válik az irgalmatlan igazság az irgalom szerény, csendes, építő erejévé."
(Biegelbauer: A diagnózis felelőssége, részlet)

.
A lap tetejére
.
Amire mindig emlékezni fogunk
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_