.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Szerepjátszók vagyunk
.
Amire mindig emlékezni fogunk

Mindannyiunkban van szeretetvágy, és ez az, amellyel élve, vagy visszaélve, mi megváltoztatjuk, és meg is tudjuk változtatni a másikat. A visszaélés leggyakoribb eszköze az érzelmi zsarolás, amikor azt mondjuk a másiknak, jó, szeretlek, de csak akkor, ha te eleget teszel az én elvárásaimnak. Az ilyen elvárások tégláiból építjük fel a szívünket védő falat, és be is engedjük azokat, akik megfelelnek az elvárásaimnak. Sokakat beengedek, és közben csak egyet nem értek, miért vagyok mégis olyan iszonyatosan magányos?
-
A társadalomtudományok a közösségi elvárásoknak való megfelelést szerepjátéknak nevezik. Mi a hétköznapjaink során rengeteg szerepet játszunk, és ez a szerepjáték létfontosságú egy közösség életében. A mai napon is otthonról jöttünk, vagyunk lakók, bérlők vagy tulajdonosok, de egyben vagyunk férjek, feleségek és szülők. Utána kiléptünk az ajtón, lettünk járókelők vagy utasok, vagy gépkocsivezetők, és megtartjuk a szabályokat, eljátsszuk a magunk szerepét. És nagyon fontos, a szerepből kiesni súlyos vétséget jelent. És ez így természetes.
-
Mit jelent hibázni? Hibázni annyit jelent, mint nem a szerepnek megfelelően viselkedni. Akik a mi elvárásaink tégláiból épült falaink mögött vannak, azok mind szerepjátszók. Nem ők vannak bent, hanem a szerep. A legmegrendítőbb, hogy nem is vagyunk kíváncsiak rájuk! Amikor hibáznak, kiesnek a szerepből, akkor mi azt mondjuk, hogy csalódtam benned! Akiben valaha csalódtunk, azt az embert mi soha nem szerettük! Ugyanis csalódni a másikban sosem lehet, hiszen bármit csinál, azt ő csinálja, ő teszi.
-
Mi abban a képben csalódunk, amit a másikról alkottunk. Csalódtunk a szerepjátszóban. És mi is így vagyunk a másik falai mögött, rettegve, hogy ki ne essünk a szerepből, mert amikor ott állunk maszk nélkül csupaszon, és akkor rúgnak ki minket. Akkor jön az, hogy csalódtam benned! Hogy lehet ilyet mondani? Úgy, hogy nem szerettem azt, akiben én csalódtam! Azért nem, mert a szeretet nem az, hogy akkor elfogadlak, ha olyan vagy, amilyennek én szeretnélek.

Falak nélkül lenni

Az elvárások fala egy nagyon biztos elválasztó. Az tényleg megóv engem minden ellenem irányuló, úgymond rossztól, de annyira jó ez a fal, hogy azt is megakadályozza, hogy a másik szeretete eljusson hozzám. A fal nem enged közel jutnunk egymáshoz. Szeretni annyi jelent, mint falak nélkül lenni, és amíg a fal van, még van-ni sem tudok, és amíg nem vagyok, addig odaadott sem tudok lenni. Ezért le kell bontani a falat! Hogy lehet ezt megtenni? Úgy, hogy elengedem az elvárásaimat, nem várok tőled semmit, elfogadlak téged annak, aki vagy, és olyannak, amilyen vagy.
-
Ha nincs a fal, akkor a másik megváltoztatására irányuló erő megszűnik, nincs erő, és ha nincs erő, akkor gyenge vagyok. Nincs fal, védtelen vagyok, nincs fal, kiszolgáltatott vagyok. Aki már szeretett valaha életében, az tudja, hogy aki szeret, az védtelen, kiszolgáltatott és gyenge. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, a szeretet ellentéte a félelem. A gyűlölet a kedvelés ellentéte. Kedvelni vagy nem kedvelni valakit, az nem az én szabad döntésem eredménye, hanem az én biológiai lényem automatikus reflexiója a tárgyi és emberi környezetre.
-
A testünk mérhetetlen mennyiségű információt dolgoz fel pillanatról pillanatra. Ez hatalmas, 16 milliárd bitnyi információ, ahogy a Stanford egyetem agykutatói felbecsülték. Az agy másodpercenként ennyi információt dolgoz fel, és ez az információ egy aktussal bukkan fel bennünk, egy állásfoglalásként, hogy kerüld, mert veszélyes, rossz a te szervezetednek, élő mivoltodnak, vagy keresd, mert ez hasznos neked! Ahogy elneveztük, ez az ösztönös vonzalom és az ösztönös taszítás. Ki szimpatikus és ki antipatikus, arról két ember nem tehet, ahhoz az én döntésemnek semmi köze nincs.
-
A testem és a szellemi mivoltom nem tud nem odaadott lenni. Nem akadályozhatom meg, hogy gyönyörködjön valaki bennem, és azt sem akadályozhatom meg, hogy ne legyen rosszul tőlem, mert hát ilyen vagyok. Mihelyt a tevékenységem nyilvánvalóvá válik bármilyen szintű közlésben, annak megvan a maga törvénye, az eljut a másikhoz. Nem tudom megakadályozni, mert a testem és a szellemi mivoltom fölött nincs maradéktalan rendelkezési lehetőségem.
-
De amikor szeretek, az már nem az én élő mivoltom ösztönös reakciója. A szeretet az én belső, szabad döntésemből ered, hogy elfogadlak téged annak, aki vagy és olyannak, amilyen. Odaadom magam, vagyok neked, a tied vagyok.
A szabadságom forrása, hogy mindezt megtehetem, a létezésem legmélyebb zónájából fakad. Nem a testemnek és nem is a szellemi mivoltomnak köszönhetem, hanem a bennem rejlő ÉN-nek, aminek révén vagyok az, aki vagyok.
-
Felmerül a kérdés, én mitől vagyok az, aki vagyok? A testem és a szellemem is teljesen más, mint volt az előző pillanatban, állandóan változik mind a kettő. Én sohasem vagyok ugyanolyan, de én mégis mindig ugyanaz vagyok. Én most is ugyanaz vagyok, mint újszülött koromban, kisgyerek-, kamasz-, vagy felnőtt koromban, ugyanaz vagyok, de korántsem vagyok ugyanolyan. Az ugyanazságom az, amelynek révén vagyok az, aki vagyok, a bennem lévő konstans, a változatlan révén vagyok az, aki vagyok. Efölött van rendelkezésem és maradéktalan szabadságom.

.
A lap tetejére
.
Amire mindig emlékezni fogunk
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_