.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Az út, amit végigjárhatunk
.
Amire mindig emlékezni fogunk

A jelenünket és a jövőnket is az értékrendünk határozza meg. Az itt megfogalmazottak az életünk végtelen sokszínűségében, a létezés szabadságában segítenek eligazodni. Fel kell ismernünk azt a követelménysort, ami az életünk beteljesítéséhez vár ránk. Amikor a mindenségről és benne az emberről szeretnénk képet alkotni, akkor a bennünk lévő teljesség igénye olyan dolgok megfogalmazását is szükségessé teszi, amihez nincs meg a tudásunk. Így jutottunk el egy forrás szükségszerű létezéséhez, a Teremtőhöz.
-
A létrejött világ keletkezésének folyamatát nevezzük teremtésnek, de a mozzanatot megragadó gondolatsorunk nem azonos tartalmú a hagyományos elképzelésekkel. Annak csupán az a célja, hogy legyen egy olyan gondolati modellünk, aminek alapján könnyebben megérthetjük a valóságot. Az emberi tudat gondolati minták alapján működik, így általuk könnyebb megérteni azt is, hogy miért csak a szeretet gyakorlatában élhetjük meg igazi önmagunkat.
-
Az általunk megfogalmazott, a Teremtőre ruházott tulajdonságok is csak akkor kapják meg igazi értelmüket, amikor azokat (a Teremtő teljes odaadottságának elképzelése révén) visszavetítjük a világra, legfőképpen önmagunkra. A Teremtő tulajdonságainak önmagunkra vetítése segít megértenünk, hogy az ember értékrendi szerveződései miért egyformán támogatottak, vagy miért lehetséges, hogy az egyes ember élete egy másik emberrel való együttműködés nélkül is teljes, és leélheti az egész életét az értékrendjétől függetlenül.
-
Minden megszületett ember egyszeri és teljesen szuverén. Ez az adottságunk képezi a fejlődési láncunk legnehezebb szemét. Az ember fejlődése a születésétől a haláláig egy egymásba fonódó láncolat. A felnőtté válás időszakában az életvezetésünket egyre jobban dominálja a tudatunkban felhalmozott kép, ami meghatározza majd az életünket. A bennünk lévő öntudatra ébredés lehetősége tesz minket képessé az értékrendünk kialakítására. De vigyázzunk, ne a hiedelmeink alapján próbáljuk megváltoztatni a valóságot, és megalkotni a világképünket!
-
A negatív értékrend alapvető tulajdonsága a kizárólagosság, ezért nincs fogadókézség a közös értékelésre (nem egyeztethetők a tapasztalatok, a gyakorlatban jól működő elképzelések). A konfliktusok következményei az életkörülményeinkben köszönnek vissza, és ezen csak úgy változtathatunk, ha az egyes ember szintjén sikerül az értékrend-váltás.
-
Teremtőből csak egy van, de emberből számtalan, és mi csak akkor tudunk egységes teremtés-törvényeket működtetni, ha az egyediségünk ellenére egységes képet tudunk alkotni a világról. Ehhez olyan gondolatokat kell követnünk, amik szinkronizálódnak a teremtett világ törvényeivel.
-
Csak a közösen kialakított pozitív értékrend révén alkotható meg az ember személyes csodájához illő társadalom. Kívülről senkit sem lehet rábírni, hogy az egyedi létén túl úgy gondoljon magára, mint az emberi közösség egy felelős tagjára. A szeretetben való együttélés is csak akkor valósítható meg, ha azt a döntéseinkkel direkt módon támogatjuk. Az út, amit végigjárunk, azokat a pontokat is megmutatja, ahol az egyes ember kiléphet a fejlődés folyamatából. Támogatjuk, vagy kilépünk!
-
Minden ember a Teremtő, a forrás megtestesülése. Ezért az egyéni életünkben a szabad döntéseink révén megalkotott értékrendünknek nem az adott kor erkölcsi rendjéhez kéne igazodnia, hanem abban a bennünk levő teljességhez tartozó erkölcsi hozzáállást kellene követnünk. Minden korban úgy érdemes élni, hogy mindig készen álljunk a fejlődésre. Ez a felkészültségi szint egyaránt szolgálja a jelenlegi életünket, és az emberiség számára egy jobb élet elérésének lehetőségét.

.
A lap tetejére
.
Amire mindig emlékezni fogunk
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_