.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Gondolatok a fényadásról
.
TALÁLKOZÁSAINK EMLÉKEIBŐL
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Elfogadás
.
Miről szoktunk beszélgetni?

Születésünktől fogva az adottságaink és a környezetünk által meghatározottan fejlődünk, és egyszer csak elérjük a felnőttkort. Másságunk, különbözőségünk ellenére azonban van bennünk valami közös, ami a teremtés örök szentségében fogant, a "kezdetben vala az ige" csírája, a szellem, ami az emberi tudatban ölt testet.
-
A recept tehát egyszerű, kihasználva a tudatosság teremtő erejét ki kell tűzni elérendő célként az egymáshoz eljutni akarást, és közös akarattal csak végig kell sétálni az úton. A cél egyértelmű megfogalmazásához mindenkinek az adottsága szerint több vagy kevesebb szellemi munkát kell elvégeznie. A célhoz való eljutás eszközrendszere is más és más, de ami a lényeg, megvan rá a lehetőségünk. A nagy kérdés persze az, hogy a cél megvalósításában egyetértünk-e vagy sem? Ha igen, akkor megkezdhetjük a hídépítés munkáját, ha nem, akkor pedig addig gyötörjük egymást, amíg belehalunk (de ha a végén csak két ember maradna életben, akkor sem maradna más megoldás, mint a híd megépítése).
-
A pillanatok teremtő erejével, kis lépésekben épül fel bennünk az a "program", amivel megteremtjük a nem kívánatos helyzeteinket. Apró lépésekkel a saját hibáinkból vagy egy nagy hiba elkövetésével is könnyen kerülhetünk igen nehéz helyzetbe. Ekkor a visszafordíthatatlan dolgokat már úgy kell elfogadnunk, ahogyan azok a jelenben léteznek. Természetesen mindenből van kiút. A kiút keresésének az a legnehezebb része, amikor a változtatáshoz feltétlenül szükséges dolgok egy részét nem szeretnénk elveszíteni. A megoldáshoz elengedhetetlenül szükségünk van a teljes őszinteségre és az elfogadás gyakorlatára, hogy mihamarabb elérhessük a megtisztulást!
-
Az elfogadás csak önkéntes lehet. Ezt könnyebben megértjük, ha az emlékezetünkbe idézünk egy első hallásra igen elkeserítőnek tűnő megállapítást: ha valaki nekem okoz problémát, akkor az az én bajom, ha viszont valakinek én vagyok a problémája, akkor az az ő baja, vagyis minden problémám kizárólagos és egyedüli oka én vagyok. De ez a gondolat egyben vigasztaló is, mert ha valaminek egyedül én vagyok az oka, akkor annak megoldása is egyedül csak tőlem függhet. Ez alól nincs kivétel, minden kapcsolat csak akkor éri meg a holnapot, ha őszinte igyekezettel próbáljuk kiépíteni az egymáshoz elvezető utat. Ennek a gyakorlatnak a kulcsa az elfogadás, amivel a különbözőségünk ellenére képesek vagyunk felépíteni a hidat. Ha bármit meg szeretnénk valósítani, első lépésként azt el kell fogadni.
-
Ahányan vagyunk, annyiféle úton járunk, de minden út csak akkor vezet el a megoldáshoz, ha hiszünk is benne. Popper Péter erről így ír: "Hirtelen megéreztem, hogy mi az odatartozás az emberen túlihoz, mi a felbonthatatlan szövetség az ember és a művészete, az eszme között, s hogy ehhez képest mennyire lényegtelen minden más epizódja az életnek. Rájöttem, hogy legjobban arra kell vigyázni, hogy ki ne száradjon az ember szíve.
Abban higgyetek, amit életre akartok kelteni. Istenben, ha Istent akarjátok életre hívni, a Sátánban, ha a Sátánt akarjátok életre hívni és Önmagatokban, ha önmagatokat akarjátok életre hívni, az Örök Életben, ha örökké akartok élni, a Halálban, ha a nemlétre vágytok. Amiben hisztek, az számotokra - van. Amiben nem hisztek, az számotokra - nincs."
-
"Mindig belebotlunk valami kínos dologba az életünk során, és mindig csak egy jobb napra vágyunk kiutat keresve valamiből, vagy az idő legszélére átábrándozzuk pillanatainkkal az életünket. Minden attól függ, hogy milyen szögben állunk az élet geometriájában, milyen az árnyékolásunk, és mennyire fogadunk meg jó tanácsokat, hogy a sokban egyként, de legyünk valakik.
Mindenből megkapod, ami a te részed. És előfordulhat, hogy amikor egyszer innál, már nincs vized, és amikor elhinni kéne valamit, nem hiszed... mert elfogyott a víz és elfogyott a hit, ami a részed volt! Lehetséges - e, hogy ennyi és ennyi nevetés van, és ennyi meg ennyi a sírás a világban... az ételnek annyi és annyi a hiánya?
A biztonságot keresed? Legyél te a biztonság! Önmagad biztonsága. A békét keresed? Legyél te a béke! Önmagad békéje. A fényt keresed? Legyél te a fény! Önmagad fénye."

.
A lap tetejére
.
Miről szoktunk beszélgetni?
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_