.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Ugyanarról másképpen
.
UGYANARRÓL MÁSKÉPPEN
.
Hátralapozás 1a Előrelapozás
.
A SZERETET PARANCSA

HITTEL ÉLNI

Szeretnék nektek írni egy-két dolgot Istenről, ami az én személyes meggyőződésem. Először is, le szeretném szögezni, hogy akit nem érdekel a téma, az teljesen korrekt, hisz mindenkinek megvan a szabad akarata, amit nekem nincs jogom befolyásolni.

Mi a legfőbb parancsolat? - tette fel a kérdést Jézusnak az egyik farizeus. Nézzük meg ezt Máté evangéliumában! Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. Mt 22:37-40 Tehát egyértelműen kiderül, hogy legfőbb, legfontosabb parancsként Isten a szeretetet jelölte ki, ami persze nem is csoda, hiszen Isten a szeretet maga. Érdemes rajta elgondolkodni!

Hadd ragadjak ki néhány igeverset, ami igazán magáért beszél: Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; tehát aki szeret(ni tud), az ismeri Istent] aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 1Jn 4:7-10 Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 1Jn 4:19

Igen, tudom, hogy rengeteg igeverset teszek be, de kérek minden olvasót, hogy szépen lassan, elgondolkodva olvasson mindent végig, mert nagyon mélyek ezek a mondanivalók.

Jézus=Isten, Isten=szeretet és e igevers alapján: Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. 1Kor 3:11 Életünk meghatározója kell, hogy legyen a szeretet, ha Istennek tetsző életet akarunk élni, hiszen: Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Róm 13:8

Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. 1Jn 4:21 Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét. 1Jn 2:11

Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; nem úgy, mint Káin, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak. 1Jn 3:10-12

Tényleg nagyon sok és hosszú igevers ez, de mindet nagyon fontosnak tartom, hogy gondolkodjunk el rajta. Még ha az olvasó azt is gondolja, hogy tényleg, ezek milyen jó és megfontolandó dolgok, én arra kérem, hogy ha legközelebb megélheti a szeretetet a valódi életében és nem csak önmagának, akkor tegye meg.

És a szeretet nem csupán annyit akar jelenteni, hogy ha egy jó barátunkkal találkozunk, adunk neki két puszit, még csak nem is azt, hogy szerelmünkkel csókolózunk. Az igazi feladat és kihívás az az, hogy olyan emberek felé közvetítsünk szeretetet, akikkel nem vagyunk olyan jóban, akik nem szeretnek bennünket.

Jézus mondja: Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. Lk 6:32-33

Lássuk meg, miféle élethelyzetekben bontakoztathatjuk ki igazi mélyről jövő szeretetünket, ami képmutatás nélküli. Aki csak eljátssza, hogy szeret, fejezze be és kezdje el újra. Szívből. Tudom, hogy nehéz. De aki erőt vesz magán és sikerrel teljesíti Isten parancsát, jutalmat kap. Isten megáldja életét. Nem is kicsit, hanem túláradóan. Természetesen mindehhez hozzájárul, hogy vállaljuk fel Istent.

Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. Mk 8:38 Vicces, hogy a nagy többség az embereknek akar megfelelni. Méghozzá olyan embereknek, akik olykor éppen bűneikkel és tisztátalanságaikkal dicsekednek mások előtt.

Én személy szerint inkább Istennek akarok megfelelni, mintsem, hogy az embereknek. Tegyük fel a kérdést magunknak! Kinek akarok megfelelni? A mindenható, szent és dicsőséges Istennek, aki örömöt, szeretetet, békességet hoz az életembe, vagy inkább nem vallom be annak a lakótelepi kocsmai "törzsvendégnek", hogy az Úré vagyok, ha megkérdezi? Fogadjuk be, fogadjuk el teljesen Jézust a szívünkbe és akarjuk megismerni őt!

Ha valóban akarjuk, olvassuk a Bibliát, amennyit csak lehet. Javaslom, először az Újszövetséget kezdjük el olvasni, ha már megvan, kezdjük el az elejétől. De össze-vissza is lehet, csak inkább az evangéliumok valamelyikével kezdjük. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy lassan, jól megemésztve olvassuk az Igét, csakúgy, mint itt is mondtam feljebb. Isten áldjon.

Ha megpróbálunk elképzelni egy ideális szülőt, akiben valódi szeretet él, és aki ebből a szeretetből dönt úgy, hogy minket világra hoz, két dolog talán mindannyiunknak eszébe jut. Az első az, hogy ez az apuka és anyuka örökké szeretne adni és adni a gyermekének, megóvni őt a veszélyektől, segíteni őt, hogy felnőjön, és boldog legyen.

Egy ilyen jó szülő biztos, hogy abban lelné nagy örömét, ha ezt az odaadó szeretetet a gyermekei is tovább tudnák adni, örömöt szerezve másoknak. Így jelentkezés és felvételi nélkül, a születésünk által, bejutottunk a föld legelitebb oktatási intézményébe, a szeretet iskolájába, ahol a fő tantárgy nem más, mint az önzetlen szeretet elsajátítása és annak fáradhatatlan gyakorlása minden arra járóval.

A SZÍV BIRODALMA

Mint minden tanulási folyamatban, a szeretet tanulásakor is szakaszokon megyünk keresztül, lépésről lépésre közelebb a szakértő szinthez.

A GYERMEKI SZERETET

Ez viszonylag könnyű szakasz. Egyeduralkodók vagyunk anyu és apu életében, minden úgy történik, ahogy a mi szükségleteink azt elrendelik: ha mi éhesek vagyunk, vagy fáj valami, ott más lényeknek megszűnik minden létjogosultsága.

Persze már itt is megmutatkoznak a szeretetünk csírái: egy elbűvölő mosollyal megjutalmazzuk anyut, hogy megetetett, szedünk neki virágot (akár a féltve gondozott kedvenc tulipános kertjéből is), segítünk apunak átfesteni a kerítést (hogy ő a munkánkat korrigálandó még egyszer befesthesse azt). Mivel a szüleink gyermekei maradunk az életünk végéig, egy odaadó szülő szeretete minket is arra késztet, hogy a hálánkat feléjük állandó támogatásunkkal és segítségünkkel fejezzük ki.

A TESTVÉRI SZERETET

Akiknek vannak testvérei, talán megkérdezhetnék: "a testvéri micsoda?" Igen, általában a bunyós és civakodós jelenetek ugranak be először. Ha azonban kicsit tovább gondoljuk, azért mégis jó volt együtt kifáradni az ugrándozásokban, jó volt, amikor a nagyobb tesó elvitt egy izgi motorozásra.

Persze, ha megerőltetjük a memóriánkat, az is eszünkbe jut, amit a szüleink mindig próbáltak belénk nevelni, a híres-neves osztozkodás. A testvéreket egyenlő rész illeti a csokiból, a játékokból és persze a szülők gondoskodásából is. Ugyanakkor megtanuljuk, hogy rajtunk kívül is léteznek emberek, saját igényekkel, szeretetéhséggel, amit ha megtanulunk tisztelni, figyelembe venni, akkor a szüleink felettébb boldogok lesznek.

Például amikor szépen csendben tudunk lenni, amikor az újszülött kistesónak aludnia kell, vagy amikor a testvérünk kedvenc meséjét képesek vagyunk megnézni még akkor is, ha az a film nekünk nem nyújt különösebb örömet. Kölcsönös szeretet ez, annyit adok, amennyit kapok, akkor adok, ha kapok, de ha kaptam, akkor én is tudok adni.

SZERETET A PÁRKAPCSOLATBAN

Ennek a szeretetnek fölöttébb bőséges az irodalma, és valószínűleg sokak számára a legérdekesebb téma. Mégis ez a szint az, ahol igazán megmutatkozik, ha valaki nem nőtt fel még a párkapcsolat elkezdéséig a megfelelő szeretetbeli érettségi szintre, mert itt jelentkeznek általában a gondok.

A személyes véleményem, hogy amikor egy pár közös útra indul, akkor a kétségek fedte felszín alatt egy örökké tartó kapcsolatban bíznak, egy közös életről álmodnak, tele szeretettel, örömmel, tanulással, meglepetésekkel és persze szenvedéllyel. Ahhoz, hogy ez a cél teljesüljön, kell, hogy a párnak legyen egy közös elképzelése a világról, az életük céljáról, közös értékeik, amelyek mellett kiállnak, és tudniuk kell gyakorolni a feltétel nélküli szeretetet.

A párkapcsolat viszont, még ha mindezek az előfeltételek teljesülnek is, rejtvény marad, felfedezés, néha harc, de leginkább hídépítés. A férfiak és a nők természetüknél fogva két teljesen eltérő világot képviselnek. Mást élveznek, más köti le őket, máshogy keresnek megoldást a problémáikra, és máshogy fejezik ki az érzelmeiket. Ezek mind komoly félreértéseket szülhetnek, amelyek sok esetben elhidegüléssé és szakítássá fajulnak.

A BIZALOM

A szeretet ekkor a bizalmat jelenti a másik jó szándékában, erőt ad a megértésre, hogy a másik megbántásai mögé tudjunk látni, felismerve, hogy csak saját problémáival küzd. Illetve a szeretet segít, hogy képesek legyünk bocsánatot kérni, ha mi hibáztunk. Tekintsünk magunkra hídépítő mesterként! Ha elfogadjuk, hogy a férfiak és a nők máshogyan működnek, és igyekszünk a két végletet egy közös nevezőre hozni, akkor a kapcsolat viharait és buktatóit nem nehézségként éljük meg, hanem kihívásként, amely csodás eredménnyel jár: egyre nagyobb lesz az egység köztünk, mélyebb a szeretet.

SZÜLŐNEK LENNI

A nagy szeretetiskolában akkor leszünk végzős diákok, ha szülőkké válunk. A gyermek, mint egykor mi is, a mindenek fölött uralkodó kiskirály, életünk központja, minden tettünk mozgatója. A szülők szíve az abszolút önmegtagadás, önzetlen szeretet birodalma, napi 24 órában, 365 nap egy évben, csak a másikért élve.

Szülőkké igazán csak a gyermekek által válunk, de nem automatikusan! Jó szülővé válni nem lehet egy pillanat alatt. Évek kitartó munkája kell hozzá.

Egy jó szülő nem csak önzetlen próbál lenni, nem csak megtanítja a gyermekeinek mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. A gyermekeknek a szülő az Isten, ezért a szülők abszolút autoritást és bizalmat élveznek. Ez teszi a kapcsolatot szorossá, élővé, ha a szülő nem él vissza ezzel a hatalommal.

Egy jó szülő elég alázatos ahhoz, hogy képes legyen tanulni, beismerni, ha hibázott a gyermekeivel szemben, ha jogtalanul kiabált rájuk, képes bocsánatot kérni. Ha csalódunk az "istenünk", a szülőnk szeretetében, a negatív otthoni tapasztalat általános érvényű törvénnyé válik. Ezért kell megtanulnunk felelősségteljesen, igazságosan, óvatosan és változatlanul szeretni a gyermekeinket.

A saját gyermekünk csak az első lépés, utána jönnek mások gyermekei, és persze ebbe a kategóriába már minden egyes ember beletartozik, s ha bővíteni akarjuk a kört, az állatok, a növények és még a tárgyak is "születtek" valakitől, tehát minden létezőre kiterjeszthetjük a szülői gondoskodásunkat.

AZ ESZMÉNY ÉS A VALÓSÁG

A SZÉP ELMÉLET

"Na, persze, szép elmélet!" - gondolhatja az olvasó. Egyrészt szép ez a gondolkodás, mert szerintem azt a legcsalódottabb ember sem tagadhatja, hogy ha valaki önzetlenül kedves hozzá, az ne esne jól. Valaki segít felcipelni a csomagot a lépcsőn, valaki felteszi az órajegyzeteket a netre, valaki meghallgat, amikor őrületbe kergetett a napi hajtás. Jóleső érzés, amikor szeretnek.

Sőt továbbmegyek, a szeretet nemcsak jólesik, ha kapjuk, de egyenesen szükségünk van rá, e nélkül nem kerek a világ, nem is süt szépen a nap. Ha úgy érezzük, hogy senki nem szeret, akkor minden mosolygó ember furcsán grimaszoló idegennek tűnik. Azt szoktam mondani: a szeretet olyan, mint a reggeli: minden nap szükségünk van rá.

Ritka, amikor az emberek nem érnek rá enni. Általában nyíltan vállalják, ha farkaséhesek, és minden egyéb tevékenységet félretéve, először elmennek enni. A szeretetéhséget már kevésbé szoktuk felvállalni, hajlamosabbak vagyunk a lista végére hagyni vagy épp törölni.

A szeretetvágyat legtöbbször pótoljuk valamivel, s azt tesszük reflektorfénybe az életünkben. Lásd: munkamánia, nők illetve pasik vadászása a trófeagyűjteménybe, trófeaként való levadászása, játékszenvedély. A legártatlanabb tevékenység is, ami kellemes hobbinak indult, káros szenvedéllyé válhat. Ha ezt tesszük a szeretetünk egyetlen tárgyává és forrásává, kizárólagos társunkká, s ezáltal döntéseink irányítójává, személyiségünk befolyásolójává válik.

Ha elismerjük, hogy szükségünk van a szeretetre, akkor egyértelművé válik, hogy mindenki ugyanígy érez. Ez adja azt az erőt, hogy mi is kezdeményezőkké váljunk, hogy kapcsolódjunk egy kimeríthetetlen forráshoz, a "szereteterőműhöz"; hogy szeretetteli légkört teremtsünk magunk körül, és örömet szerezzünk másoknak.

Most jön a "szép elmélet" kifejezés elmélet-része. Igen, elismerem, elég idealisztikus ezt a világot a szeretet iskolájának titulálni, és merész dolog azt mondani, hogy a szeretet vett körül mindenkit gyermekkorában. Sőt, mi több, mit emlegetem én a szeretetéhség felvállalását, ha az ember toporzékolhat és kiírhatja magára, hogy "kérek szeretetet, adjatok!", akkor sem hederít rá senki. Ez mind jogos.

Túlzás azt mondani, hogy csupa szeretet vesz körül, hogy milyen jó szeretettanáraink vannak. Túlzás azt gondolni, hogy a szeretetre való vágy felvállalása nem okoz több fájdalmat, mintha egyszerűen elsiklanánk a tény fölött. A szeretetre való vágy másokhoz köt minket, kiszolgáltat, mert másoktól kapjuk, az ő szabad akaratukból; kiharcolni, elvenni, megvenni nem lehet, csak kiérdemelni.

ÉRDEMES ÚSZNI AZ ÁRRAL SZEMBEN?

Akkor meg mégis miért merek erről írni? Ez az elmélet olyan, mint a gravitáció törvénye. Akár elismerik, akár nem, létezik, és ami még fontosabb, hat ránk, sőt meghatározza az életünket. Ezért érdemes tanulmányozni a szeretet törvényét, annak hatását a mi életünkre.

A szeretet forrása mindenkiben ott él, mindenki képes önzetlen lenni, mindenkinek van egy jobbik énje. Ahogy minden egészséges emberben ott a lehetőség, hogy gyermeket hozzon a világra, ugyanúgy ott van a szülői szeretet magja is.

Szeretetet kezdeményezni annak ellenére, hogy mi nem eleget, vagy épp az ellenkezőjét - gonoszságot - kaptunk, nagyon nehéz. Mégis érdemes küzdeni érte, mert gyógyít. Másoknak a tőlünk kapott szeretetnek köszönhetően több ereje lesz szeretni, s ebből biztosan kapunk mi is, s akkor máris szeretnek, és minden rendben lesz.

Szeretni nem egyből tudunk, s ha pedig akarunk adni és adunk is szeretetet, az sem lesz elég jó eleinte, és aligha lesz tökéletes. Mégis, nekünk az a felelősségünk, hogy ma jobbak legyünk ebben a művészetben, mint tegnap, jobban megértve mi az, ami a másiknak igazi örömöt szerez.

A szeretet iskolájába járni kötelező, de élvezetes is. Minél több osztályt végzünk el az iskolában, annál több emberrel tudunk kedvesek lenni, legyenek ők bármilyenek.

Mi lesz a diploma? Valaki azt mondta, az ember értéke és szeretetbeli eredményessége abban mutatkozik meg, hogy mekkora űrt hagy maga után, amikor elmegy.

A kitartó és örökös tanulásnak köszönhetően olyan emberekké válunk, akik képesek mindenkinek adni, mindenkit szeretni, következésképpen nagyon sokaknak fontossá válunk, az életünk egy műalkotás lesz, amit sokak megbecsülnek, megköszönnek. Egyszóval boldogok leszünk, s boldoggá tesszük a körülöttünk élőket, s az erre való képességet adjuk tovább, s visszük magunkkal.

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás 1a Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_