.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Ugyanarról másképpen
.
UGYANARRÓL MÁSKÉPPEN
.
Hátralapozás 6b Előrelapozás
.
AZ OROSZ FÉNYADÁSRÓL

Gondolatok a teremtésről és a létezésről
.
Aki, ami létezik, van, az a létezését egy másik létezőtől kapja. A teremtést pedig valahol el kellett kezdeni. A teremtő az első, aki kezdettől fogva van. A lehetőség a teremtésre. A megvalósult teremtés a létezés. Nincs az emberiségnek minden kérdésre kézzel fogható, tudományos válasza. A hit szerepe óriási ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. A teremtő mindent átjáró végtelen szeretete tükröződik rajtunk, a teremtett világon.
-
Ez a szeretet fogalmazódik meg minden létezőben, a részekből tökéletesen összeillő teljesség válik. A létezés teljessége nem egy kimerevített pillanat, hanem folyamatos változás. Minden létező teremtése pillanatától kezdve birtokolja azokat az információkat, ami teljes létezéséhez és létezésének teljességéhez szükséges. Létezésének első pillanatától az utolsóig.
-
Az ember létezésének első pillanata a megfogantatás, a megtermékenyülés pillanata. Attól a pillanattól kezdve a parányi sejtecske magában foglalja a teljességet. És mint minden kezdetben, benne van a folytatás, és benne van az elmúlás. Nincsen rövid, vagy hosszú létezés, csak teljes létezés. Minden élet teljes, ugyanakkora a szeretet-megnyilvánulása a teremtőnek, nincs köztük különbség.
-
Csak az időhöz görcsösen ragaszkodó ember tud rövid életről, korán érkezett halálról beszélni. A mindenség számára ez csak egy tény. Nem szomorítja el, és nem teszi boldoggá. Az ember megjelenése előtt is forgott a Föld, éjjelre nappal következett. Létezők teremtettek és múltak el, de a mindenség nem rendült meg. A létezésnek legfontosabb törvénye: a teljes szabadság. Az ember csak a saját maga által teremtett törvényeket hághatja át, a teremtését nem.
-
A teremtés törvénye szerint minden megvalósulhat, minden és mindenki a saját útját járhatja, minden megtörténhet. A létezés formáit semmi nem választja el, hiszen a létezés maga a folyamatosság, az anyag és az információ közti folyamatos átmenet. Az ember maga is teremtő. Nemcsak teremtettként van jelen a világban, hanem tudatos lényként maga is szellemi teremtővé válik. Minden gondolat, amit megfogalmazunk, valóságos szellemi létező.
-
"Jézus a kereszténység hite szerint nemcsak ember, hanem Isten is: az egy isteni lényeget bíró három isteni személy (Atya, Fiú, Szentlélek) közül ő, a Fiúisten, a második isteni személy emberré lett.
Isten egy mivoltának lényege az egység. Az egy Isten belső élete az odaadottság, azaz szeretetközösség: az önmagát maradéktalanul odaadó Atya áradása létesül a Fiúban, aki a viszont-odaadottsága révén személyesül. A kölcsönös odaadottság, a kettő csókja személyesül meg a harmadikban, a Szeretet lelke, a Szentlélek.
-
A második isteni személy tehát nem más, mint a megszemélyesült odaadottság: az Atya odaadottsága, az önmaga Atya iránti odaadottsága. Az odaadottság által van. Létezni ("vanni") annyi, mint odaadottnak lenni.
A teremtés Isten odaadottsága. Ezért minden teremtett "olyan, mint az Isten": Isten odaadottsága révén létesül és önmaga odaadottsága révén van (nézzünk körül: minden adja magát nekünk; a napfény, a szél, a virág, a vízesés, minden ingyenes ajándékként árad). Jézus - az Isten megtestesült odaadottsága. A láthatatlan láthatóvá, a megtapasztalhatatlan megtapasztalhatóvá, a megfoghatatlan megfoghatóvá vált. Általa megnyilvánult a Teljesség, kinyilatkoztatta önmagát. - Krisztus születése Isten kiáltása a Világ csendjébe" -
(Alexandriai Szt. Kelemen).
.
A kisded
.
"A betlehemi istálló éjszakai csendjében szólt először az Isten. Isten első hallható szava a sírás volt. Egy végtelenül kiszolgáltatott, védtelen, csupasz kis csecsemő jajkiáltása. Az első üzenet: itt vagyok. Azóta tudhatjuk, hogy minden kiszolgáltatott, védtelen ember sírása Isten személyesen hozzánk szóló üzenete: itt vagyok. A könnyek és a jajkiáltás nem ismer sem nyelvi, sem kulturális határokat, mindenki számára érthető. A védtelen, a kiszolgáltatott, a gyenge ember - az odaadott ember. Mindenkinek, akivel találkozik, odaadja magát. Mert nem tud, mert képtelen mást tenni. Csak az tud szeretni, csak az tudja magát odaadni, akinek már semmi ereje, semmi védelme, semmi lényegtelenje nincs, csak önmaga.
-
A gyengeség, a védtelenség, a másokra való rászorultság nem más, mint a Teljesség láthatóvá válása. A sírás az odaadottság nemzetközi igéje. Bennünk ragyog a szabadság. Visszautasíthatjuk a nekünk kiszolgáltatottat, és a szívünkre is ölelhetjük. Mint ott, Betlehemben. A sírást az anyai odaadottságban a mellet kereső ajkak mohó cuppanásai, a szuszogó nyelés, az elégedett büfizés váltotta fel. Az odaadás halk suttogásai. Isten gyengéd mosolya. Majd a beteljesedés csendje, az áradás alélt ájultsága. Isten ajkán egy csepp tej." (Biegelbauer Pál: Az egészség szívében)
-
A fényadás nem vallási alapokon nyugvó tan, független ettől. Bárki lehet fényadó, lehet bármilyen vallású, vagy ateista. Nem spirituális alapokon nyugvó tan, mellőzi az okkultizmus tudományát, nem lengi körül a titokzatosság, a beavatottság misztikuma. Nem csak a kiválasztottak képesek fényt adni. Függetlenül attól, hogy milyen vallású, milyen nézeteket képviselő az egyén, a Föld mely pontjára született, egy biztos: képes szeretni. A fényadás pedig csak maga a tiszta szeretet. Ahogyan a teremtő sugározza ránk, és mi viszont. A létezésünk a teremtő szeretete.

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás 6b Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_