.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Ugyanarról másképpen
.
UGYANARRÓL MÁSKÉPPEN
.
Hátralapozás 7 Előrelapozás
.
A SZENTSÉGRŐL

A mai világban és a mindennapi életünkben a szentség fogalma szinte ismeretlen, pedig nélküle nincs létezés. A szentség nem morális kategória, hanem a valóság "alapenergiája". A szentség a valóságban értékfüggetlenül létezik, és jelenléte lényegit át minden életet.
A szenvedés egyik kiváltó oka, ha valaki nem érzékeli a szentséget a mindennapjaiban. A következőkben erről írok Nektek:

"Ahhoz, hogy a szentségeket befogadjátok, készen kell állnotok, és a szívbéli akaratotokkal, az isteni akarattal kell eggyé válnotok! Ekkor megtapasztaljátok, ahogy szívem szeretete felragyog, s egy fényszál, kiindulva belőle, összeköti szívedet az enyémmel. Ezen a fényszálon sugárzó energia pulzál át szívedbe. Neked nem kell mást tenned, mint megnyílva befogadnod ezt a Szeretet-fényt, és szétárasztanod magadban, és a szeretetedet teljes szívedből visszasugároznod. De ezt a szeretetáramlást ne akard irányítani, csak engedd útjára, s ha tiszta isteni szándék van benne, megtalál!
A Fény így elindul visszafelé az aranyfonálon, s szívemben felizzik a láng, felismer, majd újra elindul feléd. Ez háromszor történik meg közöttünk, és ha szeretetünkben felismersz, én elindulok feléd, átölellek, és összeolvadunk egyetlen fénylő testté, mely szeretetenergia maga az isteni Fénytest.
Ez a Fénytested válik alkalmassá arra, hogy a Szentségek edénye legyen, s megtelítődjön a Létezés ajándékaival."
-
"Ha képes vagy elfogadni, hogy Szentségben születtél s léted alapja nem más, mint Szeretet, akkor megérted. Megérted azt, hogy minden gondolattól, érzéstől vagy észleléstől függetlenül létezésed örök valósága vagy! Az lesz tiéd, mit elfogadsz, s mit magadba engedsz, hogy rajtad keresztül megmutatkozzon. Ez a Szentség! Az isteni valóság feltárulása, az emberi létben való megmutatkozása.
Nem elérhetetlen álom, misztikum. Csak felismerés, hálás elfogadás és kitárulkozás! Önmagad szentsége Te vagy! E felismerés kiépíti a Fénytestedet, és már csak rajtad múlik, megtelik-e a Szentségek ajándékaival.
Építsd e testet minden nap, míg képes vagy már minden pillanatban rákapcsolódni s benne létezni! Ekkor állsz készen, hogy feltöltsd, és általad az isteni Szentség valósággá váljon!"
-
"Az ember még él vagy már nem - egyformán itt van, létezik. A valóság egyetlen, mindent átfogó folyamatos létezés. Az, hogy mi múlt el, és mi maradt meg, nem lényeges. A határ élet és halál között ebből a szempontból elenyésző. Az élet örök fennállása a lényeg. Ez maga a létezés szentsége.
A transzcendencia szó átlépést, meghaladást jelent. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk a Valóság magasabb aspektusát, át kell lépnünk ennek a világnak a kapuján. Ez a kapu pedig mi magunk vagyunk. Mindenkinek saját magát kell meghaladnia. Saját magán kell átlépnie. Fel kell adnia az én-jét, hogy önmagára lelve, önvalójában feloldódva visszakapja azt a maga teljességében, a maga ragyogásában. A felemelkedett szemléletben mindenki én-je gyönyörű és teljes, minden hibájával és gyengeségével együtt - hiszen ez tesz bennünket egyedivé. Egyediségünk adja meg a változatosság gyönyörűségét, ami pont, hogy az emberi létforma egyedi jellegzetessége."
-
"Ezt a létezési módot, ezt a létformát mindenki pontosan azért választotta, hogy megtapasztalja, milyen embernek lenni. Milyen emberként élni. Milyen emberként látni, érezni, tudni ezt a világot, a valóságnak ezt a vetületét.
Az emberi élet az emberi tudatok által generált világ színterén zajlik. Ez a létezés szintje. A létezés: folyamatos keletkezés, a látszólagos tér-idő horizontján lefutó történések láncolata. Minden egyes létező pillanat egy előző pillanatot feltételez, és egy következő pillanatot indukál. Éppen ezért a relatív igazság szintjén észlelt világ folyamatos átalakulásban, változásban van. Itt minden állandó folyamatban van."
-
"Ezzel együtt a valóság nem csak ilyen. Van a Végső Valóság szintje is, amely nem a létezés és a létezők horizontja, hanem magáé a Lét-é.
A Lét és a létezés szintje között nem mennyiségi, hanem minőségi különbség van. Míg a létezők térben és időben vannak, a transzcendens tiszta lét semmilyen értelmezhető keret között nem mondható létező valóságnak. Valósága az örökké-valóság. Mint ilyen, a tér-idő szemlélet meghaladásán, a történeti események horizontján való felülemelkedésen keresztül élhető át. A lét megtapasztalása valójában egy ÉL-mény és nem tapasztalat."
-
"Tapasztalata az embernek csak a létező dolgokról lehet. A létezés horizontján megjelenő dolgok, számunkra mindig, mint megismerésünk tárgyai jelennek meg. Gondolkodási folyamatunkban ezeket a tárgyakat magunktól függetlennek és rajtunk kívül állónak gondoljuk. Ezért a relatív igazság szintjén élők a létezők világát egy objektív realitásnak feltételezik. Úgy viszonyulnak a dolgokhoz, mint amik rajtuk kívül és tőlük függetlenül léteznek. Ez teljesen paradox gondolat, hiszen az emberek magukat a létezőkhöz sorolják, így magukat is tárgyiasított létezőként fogják fel. Éppen ezért létezésüket térben és időben értelmezik, és magukat térhez és időhöz kötött lényként élik meg.

Az emberi szemlélet a létezés horizontját tér-idő keretben értelmezi, és úgy véli, minden esemény valamilyen képzelt időben és képzelt helyen történik. A megtapasztalt események közötti kapcsolatot egy nagyon egyszerű, unilineáris logikai kényszert követve, egymásra következésükben képes csak szemlélni. Azaz minden eseményt a múlt-jelen-jövő szemléleti kerethez igazítja. Minden jelen esemény okaként valamilyen múltbéli eseményt jelölünk meg (teszünk felelőssé), ahol a létező jelen esemény jelen-tőségét a korábbi események adják."
-
"A jelen pillanatban történő események mindig jelzésértékűek, hiszen ezen események mindig számunkra vannak jelen. Ami jelen van, annak jelentősége is van, valamire utal, jelez. Tehát minden esemény jel-értékű. Az emberek a jelen pillanat eseményeit értelmezve és annak jelentőségét tovább projektálva, egy képzelt jövőbe vetítik az így létesült elvárásaikat, amelyek megszülik a következő jelen pillanatot. Noha minden ember az örök jelen pillanatban él, úgy gondolja, úgy hiszi, hogy az időben halad valamiféle múlt felől a jövő irányába. Valójában mozdulatlanul áll egyhelyben, csak a tudatán áramlik át megannyi észlelet. A tudatfolyamatok örökös változása kelti azt a képzetet, hogy az idő halad, vagy, hogy a dolgok változnak.

A jelen pillanatot, bárhol is legyen a létezés horizontján, azaz egészen pontosan bárhol és bármikor is legyünk, mindig áthatja a lét teljessége, amely az örökkévalóság mozdulatlan síkjáról árasztja fényét. Ezt a kiáradást nevezzük a szentség érzésének. A szentség érzése annak az élménynek a vetülete, amelyben megtapasztaljuk a transzcendencia lényegét. Amely élményben kilépünk a létezés horizontjáról, hogy magunkon túllépve közelebb kerüljünk önvalónkhoz. A szentség megtapasztalásának feltétele, hogy felülemelkedjünk magunkon, én-képzetünkön, és megengedjük magunknak, hogy tudatunk egyesüljön eredeti természetes állapotával, ami a LÉT teljessége."
-
"Az önmagunkhoz vezető út egybeesik az Istenhez vezető úttal, hiszen a végső valóság dimenziójában az önvaló és Isten egy és ugyanaz. Csak fel kell ismernünk, hogy a lét teljessége jelen van mindig és mindenhol, mert mindig és mindenhol jelen volt és jelen is lesz. A boldogság az ember elvitathatatlan sajátja, benső természete, ezért sem elhagyni, sem megtalálni nem lehet, mert elveszíthetetlen örök birtoka mindenkinek."
.
Szerkesztői megjegyzés

Kedves Közvetítő! Írásod egyik felét itt, a másik felét a
Hozzászólások oldalán adtuk közre.

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás 7 Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_