.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Ugyanarról másképpen
.
UGYANARRÓL MÁSKÉPPEN
.
Hátralapozás 8 Előrelapozás
.
JOBB VILÁGOT SZERETNÉNK

Biegelbauer Páltól sok meglepetést okozó előadást és számtalan elgondolkoztató mondatot hallhattunk. Az egyik így hangzott: "Az ember teljesen szabadnak született", a másik pedig így: "Nincsenek véletlenek, az életünkben semmi sem történik véletlenül". Már lassan hozzászoktunk az izgalmas előadásokhoz, amikor váratlanul egy még különlegesebb témával lepett meg minket. Ebben az előadásában az evilág és a túlvilág eddig szétválasztott elképzeléseit ötvözte egy egésszé.
-
De Pali nemcsak érdekes gondolatokat vetett fel, hanem nehéz feladatokat is adott a hallgatóinak. Nevezetesen: Szeretni, odaadottnak lenni és kimondani, a Tiéd vagyok. Ekkor már nincs Én és nincs Te, és nincsenek határok, mert egyek vagyunk a teljességben. Az életünkben a legtöbb, amit elérhetünk, az az egy-egésszé válni tudása.
-
Másokat is megérintett a teljesebb világlátásról alkotott kép, mert az előadás után oly sok kérdést tett fel a hallgatóság, hogy az estének csak a kapuzárás vetett véget. Az emléket egy hasonló előadásával kapcsolatos történés hozta elő, ugyanis kiderült, azt túl sokan gondolják provokatívnak. Ez a Túlvilág a létezés szívéből című előadása, ami pedig csak részben hasonlít a régihez.
-
Ma is sokak életét meghatározzák az igaznak vélt elképzelések. Ezek következményeinek tükrében talán jobban látszik, miért tartottuk hitelesnek Pali gondolatait. És talán az sem véletlen, milyen sok embernek segítették jobbá tenni az életét a provokatívnak és eretnekségnek vélt mondatai.
-
A fényadás történetét is két időszakra bonthatjuk az előadásokat hallgatók oldaláról, mert még itt is tetten érhető, milyen könnyű félreérteni a legjobb szándékú felvetéseket. Az első az az időszak volt, amit az akkori fényadók úgy jellemeztek, hogy fenn voltunk a fellegekben. Idővel azonban tisztult a kép, és akik a valótlan magasságokat járták, visszaestek a földre. A második az ez utáni időszak, ezeket az éveket már kiegyensúlyozottabb megértés jellemezte.
-
Pali csodálatos előadó volt, és szokatlan dolgokat tanított. A mindenséget az elképzelt világ mellett a valóságos ember-lét szemszögéből mutatta be, és ezzel új látószögből festett képet a teljességről. Néha megesett, hogy többen elhagyták a termet, mert nem voltak képesek befogadni azt a sok elképesztő gondolatot, ami elhagyta az előadó száját. A magyarázat egyszerű, ezek a gondolatok gyökeresen szembe mennek azzal az értékrenddel, amit megszoktunk.
-
Milyen értékrendet szeretnénk?
A fényadás gondolatai az embert egy új világlátáshoz kívánják hozzásegíteni, amit, ha elfogadunk, akkor együttműködőek, sikeresek és boldogok lehetünk. Ha azt szeretnénk, hogy a létezés teljes skáláján lehetséges megvalósulásokból itt a Földön csak a számunkra kívánatos, szeretetteli és békés emberek és kultúrák legyenek, akkor minden egyes embernek az ezt támogató értékrendet kell követnie. (A következőkben a kívánatosra a jó, kerülendőre a rossz fogalommal utalunk).
-
Az élet forrása
Induljunk ki az ember életéből, aminek a kezdete az a pillanat, amikor megfoganunk. De már ezt megelőzőleg is volt létezés. A mindenség létezett, és mi ebbe születtünk bele. Amikor az egész mindenségről szeretnénk képet alkotni, tényként rögzíthetjük, hogy nemcsak mi születtünk meg, hanem az univerzumnak is volt kezdete. Gondoljuk végig, kellett lenni egy olyan forrásnak, aminek a létezését nem előzte meg más lét, és az életét nem kaphatta mástól. Ezt a forrást nevezzük a "Mindenség Szívének."
-
Mikor és hogyan lett a világ?
Azt nem tudjuk sem történéseiben, sem az időben meghatározni, hogyan keletkezett a világ, de ha elfogadtuk a Mindenség Szívének létezését, akkor ez azt is jelenti, hogy minden, ami létezik, van, csak innen származhat. A teremtés tényét megalkotva már el tudjuk képzelni és tudjuk értelmezni a mi születésünket, az életünket és a világ történéseinek eseményeit is. De a mindenség eseményeinek valóság-képét egy nézetbeli korlát nagyon eltorzítja. Ez az az elképzelés, ami elrendeltetés szerint osztja jóra és rosszra a világot.
-
A rossz kifejlődése megállítható!
Minden a világon, a jó és a rossz is, egy fejlődési lánc folyamataként jön létre. Ha azt szeretnénk, hogy csak a jó kelhessen életre, minden fejlődést már csírájában úgy kell kezelni (befolyásolni, irányítani), hogy az ne érhessen be, mint rossz végkifejlet. A szerető és odaadott létezés forrása a teljességéből következően ad lehetőséget mindenfajta létezésre. Ha felismeri az ember, hogy ez a szabadsága alapja, akkor a rossz kialakulását is képes megállítani.
-
A rossz építőelemei
A gondolkodásunk apró téglái is önmagukban csupán a lehetőség elemei. Az elemek szintjén nem különböznek a rossz és a jó építőelemei, ezért nagyon nehéz számunkra a felismerés, mely elemek kombinációi adják végül a nemkívánatos eredményt. Ha a kifejlődés szintje már hordozza a negatív jeleket, még akkor is arra gondolnak sokan, hogy majd idővel jó irányba változnak a dolgok. Sajnálatos, hogy még ma sem tudjuk idejében megakadályozni a valótlan világlátásból kibontakozó katasztrófákat.
-
Ne tetézzük a bajt!
Az emberiség problémáinak orvoslása nem könnyű feladat, mert alig tudunk valamit az életről. Ne tetézzük a bajt azzal, hogy nemcsak a cselekvő állapotunk keretében keressük a kiutat! A halál utáni állapot számunkra megismerhetetlen, és csak növeljük a káoszt, ha ilyen elképzelésektől várjuk a megoldást. Gondoljuk végig még egyszer, hogyan keletkeznek, és miért nem tudjuk már évezredek óta visszaszorítani a rossz megvalósulásokat!
-
Minden élet támogatott
Az ember és a teremtő intelligencia között mérhetetlenül nagy a különbség. A befogadó ember Teremtő-képe olyan, amibe minden beletartozik, ami a mindenségben létezik. Mindenben jelen van a teremtő erő. Mi is általa változunk, és folyamatosan alakulunk. Egy csecsemőből bármilyen ember (jó vagy rossz is) válhat. Mi egy örökké megújuló körforgásos életben vagyunk, amiben minden a teremtés végtelenségében zajlik. Ebben a végtelen fejlődési keretben értelmezzük az ember megjelenését és az életét.
-
Csak az élő változhat!
Mi örökké részei maradunk az univerzum egészének. Ha a személyemben már nem létezem, akkor nem változtathatok semmin. Én csupán arra az időre lehetek cselekvő részese a létezésnek és gazdagíthatom a mindenséget, amíg élek. Aki a lét forrását az univerzum részeként fogja fel, az tudja, az élet utáni létezés valóban nem más, mint egy új élet lehetősége. Ha a jó értékrend alapján alakítjuk ki az érzéseinket és ennek megfelelően gondolkodunk, lélekben oly erőssé válhatunk, hogy teljes bizalommal átadhatjuk magunkat e nagy változásnak.
-
Csak magamat irányíthatom!
Csak egyetlenegy létező van, akinek az irányultságát, a cselekvéssorozatát tudjuk befolyásolni, és azok mi magunk vagyunk. A jövőnk megalapozásához sok mindenen kell még változtatnunk ahhoz, hogy felnőhessünk a feladathoz, és beteljesítsük, amit kaptunk: "Az Isten emberré lett, hogy az ember Istenné válhasson."
-
A létezésben van egy csodálatos, a patikamérlegnél milliárdszor finomabb egyensúlyt biztosító törvény-rendszer. Ha megsértem a törvényeket, azok következményei automatikusan érvényesülnek. Gondoljunk a béke alaptörvényére, ami így hangzik: A másik ember szabadságának tiszteletben tartása legyen minden ember személyes szabadságának természetes korlátja! Mindenki megtapasztalhatja, ha megsérti, az élete nem lehet boldog. Pedig a boldogság törvényét mindenki a szívében hordozza, és így hangzik: Szeressétek egymást!
-
Végezetül néhány példa a provokatívnak minősített gondolatokból: "Van-e büntetés és jutalmazás a túlvilágon? Hát ez a mi elképesztő rövidlátásunk szüleménye. De kell nekünk ez a vigasztalás! Van egy valóban vigasztaló gondolat, ami valódi egységbe forraszt a teljességgel, így hangzik: Szeretet az Isten. Aki szeret, az nem igazságos, az nem viszonozza a rosszat és nem vár a jóért semmit sem cserébe. A szeretet forrása minket soha nem jutalmaz, vagy büntet!"
-
"Van-e újjászületés? Igen, folyamatosan ez történik. Bennünk van az idők teljessége, amely mindig a jelenbe sűrűsödik. Van-e pokol és mennyország? Van. Van-e tisztítótűz? Persze, hogy van. Hol? Hát itt a világunkban! Mi magunkban hordjuk a poklot és a mennyet. A tisztítótűz pedig az a fájdalom, amit akkor érzünk, amikor ráébredünk, hogy mekkora hülyeséget csináltunk!"
-
Létezésünk az idő tükrében
"Amit életnek nevezünk, az biológiailag egy folytonos újjászületés és halál. A mi testünk minden molekulája állandó újjászületésben és halálban van. És mi nemcsak testileg halunk meg, hanem szellemileg is! De folyamatosan újjászületünk lelkileg is. Aki nem hal meg, az nem tud élni. Az időben, ami volt, az már nincs. Ami lesz, az még nincs. Mi van? A most. A létezésem helye és ideje az itt és most, és ezen kívül nincs más!"
-
A jövő a jelenből bontakozik ki
"Minden egyes létpillanat lezárja a teljes eddigi múltamat, és egy tiszta, nyitott lapként adja a jelenemet. Ha meghalunk, az a múlt lezárása. Nem tudok a jelenben lenni, ha nem haltam meg. Nem tudok továbblépni a jövőbe, ha nem halok meg. A halál egy olyan ajtó, aminek az egyik oldalára az van kiírva, hogy halál, a másik oldalára az, hogy feltámadás, új élet."
-
Szerkesztői megjegyzés

Az idézetek Biegelbauer Páltól valók. Mindenkinek köszönjük az írás elkészítéséhez nyújtott segítséget! Egyetértünk, talán az sem véletlen, hogy a régi idők felidézése idén egybeesett Pali születésének 77. évfordulójával.

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás 8 Előrelapozás
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_