.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Hozzászólások
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza
.
3. Misák Erika (Kaposvár)

Három feltett kérdésemre szeretnék válaszolni, gondolataimat így szeretném megosztani másokkal.
1. Hogyan találkoztam a fényadókkal? 2. Mit értettem meg a fényadásból, és mit jelent nekem a fényadás? 3. Mi változott meg az életemben?

1. Beteg volt a nagyláb ujjam. Két barátnőm (kikről nem tudtam, hogy fényadók,) segíteni akart nekem. Épp náluk voltam, amikor „fényadó barátnőjük” megérkezett. Mindannyian beszélgettünk, s azon vettem észre magam, hogy meghívtak a következő hétvégére, hogy főzzünk náluk bográcsban ételt. A közös főzés ugyan elmaradt, de a vendéglátás olyan természetes, kedves, mélyről jövő volt, hogy nem értettem miért érzem idegen emberekkel ilyen jól magam? A válasz egyszerű volt, fényadók közt voltam.

2. A fényadás az nekem a szeretet. Úgy adj másnak a szeretetedből, ahogy te szeretnéd azt kapni. A legnehezebb dolog elfogadni másokat a hibáikkal együtt – gondoltam, s úgy szeretni őket. Mi van akkor, ha megpróbáljuk az ő szemükkel nézni a dolgokat? Már nem is olyan nehéz, megérteni őket. Elfogadni, vagy szeretni őket, mindig rajtunk múlik ez a mi döntésünk.

3. A nyár elején voltam egy 3 napos „fénytáborban”, ahol a „régi” fényadókkal beszélgethettem. Sok élményüket megosztották. Akkor sok mindent nem értettem meg, és ezért keresgélni kezdtem, mi is az a fényadás? Aki keres, talál. Az idő telt és én találkoztam egyre több fényadóval. Mindenki mást lát a világból, s én egyre tisztábban azt látom, hogy az önzetlen szeretet nagyon fontos az életünkben, s merjünk önmagunk lenni. Változtam sokat, s elemzőbb is lettem, a dolgok mögé szeretnék sokszor látni. Családi kapcsolataim pedig jó irányba megváltoztak, amire régóta vágytam.

Szia: Erika
Kaposvár, 2009.10.05.

.
A lap tetejére
.
Hozzászólások
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_