.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Hozzászólások
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza
.
7. Albertus Julianna

2011 februárjában volt a Házasság hete, és úgy gondoltam, erről írni szeretnék. Szeretettel küldöm mindenkinek e sorokat.

A férfi és a nő egy egészet alkotnak, amióta a világ világ. Mindkettő keresi a másik (férfi vagy női) társát.
Mindenki azon buzgólkodik, hogy ez minél előbb meglegyen. A találkozások és elválások sora egyre szomorúbbá és elkeseredettebbé teszi őket, de nem adják fel. Mindig új módszert találnak ki, hátha valamelyik bejön, és talán sikerülhet nekik is valaki mellett örömteli életet élni. Rengeteg dologra képes az ember, hogy elérje a célját. Ha kell, még önmagát is feladja. Gyakran játszik különféle szerepeket, csak azért, hogy maradhasson a választottja mellett. De sajnos egyről megfeledkezik mindenki. Rövidtávon szomszédot vagy bárki mást be lehet csapni, vagy félre is lehet vezetni, csak hogy ezt önmagunkkal hosszú távon nem lehet megtenni. Akárhogyan is szeretnénk, pont mi nem fogjuk jól érezni magunkat a másik mellett, ha nem lehetünk azok, akik valójában vagyunk.
A boldogság pedig csak egy módon érhető el! Legyünk mindig, mindenhol önmagunk. Legyünk őszinték magunkhoz, ezáltal megtaláljuk a belső nyugalmunkat, ami már önmagában is fél siker.
Amikor a saját értékeinket elfogadva éljük a mindennapjainkat, észre sem vesszük, hogy az így kialakult életkép pontosan az, ami, bennünk él. Ne a másik emberhez viszonyítsuk magunkat, hanem csakis önmagunkhoz. Nekünk a saját gondolatmenetünk mentén kell élnünk a saját életünket! Abból, ami körülvesz minket, gondoljunk át mindent alaposan, és ha kell, módosításokkal tegyük magunkévá a tapasztaltakat. Mért írtam le mindezt? Azért, mert egy kapcsolatban, a házasságban ez még nagyobb hangsúlyt kap.

Nem az a fontos hogy engem szeretnek. Sokkal fontosabb az, hogy vajon én tudom-e szeretni, elfogadni azt a személyt, aki úgy döntött, velem szeretné élni az életét. Együtt élni csak önkéntes odaadottságban lehet, amikor természetes bennünk a másik tisztelete. Attól érzem jól magam, hogy szeretettel kiszolgálom őt. Figyelek arra, ha fáradt, vagy csak nyugalomra vágyik, amikor örömmel tölt el, ha látom, hogy jól érzi magát. Sorolhatnám tovább, de igen hosszú lenne. Sokan azt gondolják, ezt hosszútávon nem lehet csinálni, mert akkor mikor lesz magamra időm?
Bennem nincsenek kérdések. Természetes számomra az, ha szeretem, tőlem a lehető legjobbat és legtöbbet kapja. Fontos, hogy a magam módján adjam magamat a másiknak.

Egyszer a férjemnek mondtam, mire belejövünk, hogyan kell egymás mellett élnünk, addigra pont meghalunk. Sajnos ez valóban lehet, hogy így lesz. Sok hibát követünk el az életünk során úgy, hogy sokszor észre sem vesszük azt, hogy a másiknak ez nem volt jó. A Pali mondta, hogy akivel az ember együtt él, attól kell a legtöbbet tanulnia.
Pontosan így van. Mindig legyen arra időnk, hogy bocsánatot kérjünk a másiktól. Mindig legyen arra figyelmünk, hogy bocsássunk meg bármiért önmagunknak és a társunknak egyaránt. Éljünk minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó napunk egymás mellett. Meg fogjuk látni, nem lesz értelme a civódásnak. Értelmetlenség lenne elfecsérelni az időt arra, hogy "ki kezdte", vagy egyéb butaságokra.

Egyszer egy 63 éves néninek adtam Fényt. Előtte beszélgettünk egy keveset. Elmesélte, még mindig nagyon szereti a férjét, olyan jó ember, szerencséje volt, hogy az élet ajándékba adta neki Őt. De van egy igen nagy bosszúsága vele kapcsolatban. Minden évben a megtermelt kevés kis borukat fogyasztja, igaz nem sokat, csak 2-3 pohárral iszik meg naponta.
Soha nem szólt neki régebben. Igya meg hát, azért van - mondta. Mostanában azonban ideges lesz, ha a férje felemeli a poharát, és mindig szól is neki, hogy ne igya meg.
Gondolkoztam: mit tegyen? Megmondjam-e neki, hogy ne szóljon mindig rá, de végül csak ennyit mondtam: örüljön, amíg megissza a kis borát, mert addig is magával él. Csak azért szól rá mostanában, mert fél, hogy nem lesz vele mindig, és meghal. Gondoljon arra, hogy ne veszekedjenek ilyen dolgok miatt. A néni rám nézett, és elkezdett sírni. Valóban ettől fél, hogy elveszíti Őt - mondta - többet nem szól neki ezért. Megnyugodott. Öröm volt nézni a kedves arcát, amikor fogadta a Fényt. Lehetett látni rajta, hogy értett mindent, és teljes nyugalommal megy haza a párjához.

Nagyon hálás vagyok én is, hogy a férjem velem él. Számomra az élet szebb ajándékot nem is adhatott volna.
Kívánom, érezze meg más is azt a nyugalmat, hogy tudja: a másik mellette van, szereti és bármiben számíthat rá. "Felismerhetem a benned és a bennem lakozó mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk."

Soraimat néhány, a mindennapokra szánt gondolattal zárom.
Minden ember egy csodalény. De ezt a csodát minden nap sajátmagunknak kell észrevenni magunkban és másokban is egyaránt.
Soha ne a másik emberhez akarj hasonlítani, hanem önmagadhoz. Ha nem így teszel, akkor mindig elégedetlen leszel magaddal és az életeddel.
Az élet rövid és túl szép ahhoz, hogy ne legyünk boldogok és örömteljesek amennyire csak lehet. Akit szeretsz, annak ne feledd elmondani! Azzal nem ártasz senkinek.
Ne azt figyeld, ami elmúlt, a jelenben sokkal többet tudsz tenni önmagadért és másokért is. Minden, ami éppen megérint, arra szükséged van. Legyen az sírás vagy öröm. Éld meg a pillanatot, a jelen minden percét, ráérsz később eldönteni, hogy jó volt-e "valamire", amit az élet adott neked.

Minden ember szabad. Az én szabadságom ott ér véget, ahol a másik ember szabadsága kezdődik.
Az életben, amikor valaki úgy döntött, hogy velem fog élni, ez az Ő szabad döntése volt. Amikor én szabadon úgy döntöttem, vele fogok élni, elfogadtam a vele való új életet.
Az igen és a nem szavaknak az együttélésnél is igen fontos szerepük van, amit mind a ketten mondhatunk bármire és bármikor. Érvényüket nem veszítik el a házasságban sem. Szerintem nagyon meghatározza a mindennapok békés nyugalmát, ha tiszteletben tartjuk a másik személy kérését, döntését, véleményét. A viták nagyon jók, csak tudjuk mindig, semmi gond, ha nem vagyunk egy véleményen a társunkkal. Sőt jobb, ha más oldalról is megismerhetjük az élet eseményeit. Rengeteg új ismerettel gazdagodhatunk, ha nem vagyunk szűklátókörűek vagy egyoldalúak.

Köszönöm, hogy leírhattam a gondolataimat.

.
A lap tetejére
.
Hozzászólások
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_