.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Hozzászólások
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza
.
30. Judit

Kedves Péter! Ezúton szeretném megköszönni, hogy segítettél Pali könyvének beszerzésében. Olyan jó volt lapozgatni a sok régi emléket, mintha én is átéltem volna mindet. Most sajnálom csak igazán, hogy személyesen nem ismerhettem Őt.

Az unokáim már nagyok, így egyre kevesebbet beszélgetünk, pedig én szívesen mesélnék még ma is nekik, ha egy kicsit ráérnének velem is foglalkozni. Talán ezért ért váratlanul a következő eset, ami e könyv kapcsán megtörtént velünk. A nagyobbik most lesz tizenkilenc, a kisebbik most múlt tizennégy éves. Ha néha olyan a kedvük, komolyabb dolgokat is szóba hoznak, de valahogy nagyon mások lettek a mai gyerekek, nem minden érdekli őket abból, ami engem ilyen idős koromban már foglalkoztatott. Ők nem álmodoznak olyan sokat, mint ahogyan azt mi tettük, és szerintem sokkal értelmesebbek is, mint amilyenek mi voltunk ennyi idős korunkban. Úgy emlékszem, mi többet foglalkoztunk a felnőttek világával, mint a magunkéval. Ők most inkább magukkal vannak elfoglalva, ami szerintem részben szerencsés, mert legalább a saját korosztályukra egy kicsit nyitottabbak, és odafigyelnek egymásra.

A kisebbik unokám néhány hete a vasárnapi ebéd után elkérte a könyvet, és elvonult vele a sarokba. Már a délutáni kávézáshoz készültünk, amikor odajött elém és azt kérdezte: vajon mit gondolhattak a hallgatói, gondoltak-e a magánéletére, a gyermekeire? Majd azt mondta: a sok történetből, amit itt olvastam, ezek ragadtak meg leginkább az egész könyvből (be is jelölte nekem, pedig tudja, hogy nem szeretem).
-
"... Hálás vagyok, hogy Ő volt az Édesapám, és áradok, viszem tovább az üzenetet... Nemcsak szavakkal, hanem a szívem Fényével mások életében.
... Egyéves sem voltam, amikor elhagyott minket Anyuval, kisgyermekként zéró emlékem van róla. Én voltam az első gyermek, én hanyagolódtam el a legjobban, mármint apailag. ... Apu, mint a legtöbb nagy elme, vagy próféta, nem volt igazán apatípus, hiszen a hétköznapi életben vett "jó apa" nem fér meg a "prófétával". Apu nem volt senkié, így lett mindenkié. ..."
-
"... A legfontosabb dolog, amit kaptam, az az a szemlélet, hogy mindenki egy csoda, és ha valakivel bajom van, akkor csakis egy személlyel van bajom: és az én vagyok. Apa erre mondta azt, hogy az nyugtasson, ha a másik embernek van baja velem, akkor igazából magával van baja - így zárul be a kör. Nagyon sok kedves Fényadóval találkoztam életem során, bár a legmegdöbbentőbb az lehet, hogy én nem sokat tudok a Fényadásról tudatosan. Zsigerileg érzem, de ha valaki elkezd faggatni, hogy ez mi, akkor bajban vagyok. ..."
-
Mit adott, mit adhatott Ő a gyermekeinek? Engem nagyon elgondolkoztatott a kérdése. És tényleg, az összegyűjtött írásai, a visszaemlékezések, a személyes vallomások sok mindenről beszámolnak, de milyen volt Ő valójában? Ez kérdés, és igaza van - a ti odaadó lelkesedésetekkel és a vele vér szerinti kapcsolatban lévők vallomásaival együtt lesz teljes a kép.
Remélem, Te is egyetértesz ezzel!

Köszönet a fényadóknak, szeretettel ajánlom mindenkinek: Judit

(Szerkesztői megjegyzés: a két idézet a Fény könyve Mozaikok részéből való.)

.
A lap tetejére
.
Hozzászólások
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_