.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Hozzászólások
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza
.
43. JI.

Kedves beszélgetőtársaim, annyira jól éreztem magam megint Veletek! Napokra elringatott a szeretet érzése, feltöltött a sok őszinte gondolat emléke. Most is jó érzéssel ültem a gép elé, és szeretném felidézni az utolsó beszélgetésünk néhány gondolatát. Kérlek benneteket, egészítsétek ki, és írjatok hozzá Ti is! Segítsük megtalálni a választ, miért örömhír a létezés! - És valóban, "Nekünk soha semmi sem elég!" Köszönök mindent!
.
Az én-képünkről
.
A végtelenség világában gyakran kísérletezünk, törekszünk egy megfelelő kiindulópont meghatározására, amire építve eljuthatunk a jelen önfeledt megéléséhez. De miért is oly nehéz ezt elérni? - Mert a tudati képünk valóságfelismerő képessége önmagunk fejlődésének és felépítésének függvénye. Sajnos a megoldásban a környezetünktől kapott információk sem segítenek. Hadd idézzek a régi előadásokból néhány percet, ami a nehézségeinket jól láttatja, már a megszületésünktől. Az Énképről: (2,3MB-6:51mp3)
.
A gondolatok ereje
.
Az önmagunkról és a világunkról alkotott képünk megújítása folyamatos feladat a számunkra. Érdemes megjegyezni: ha valamiben nem hiszünk, az a további gondolatoktól és magától a cselekvés lehetőségétől vonja el a belső energiát. Úgy működik, mint egy fekete lyuk, magába nyel mindent, és nélküle a hitünknek sem marad elég támogató ereje. Megtapasztalhatjuk, aminek a megváltoztatását lehetetlennek gondoljuk, az a megoldást el is lehetetlenítheti.
-
A megismerést is könnyebbé teszi, ha az ismereteink révén növekedhet bennünk a lehetségesnek tartott dolgok száma, és hinni is könnyebb olyan dolgokban, amit a tudatunk a 'lehetséges' tartományába sorol. Ha már tudjuk, érezzük, jó úton járunk, ne engedjük elbizonytalanítani magunkat, mert az általában negatív történésekhez vezet. Az elvárásaink legyenek mindig megalapozottak és határozottak! Ekkor biztosan megkapjuk a megfelelő pozitív energiát, ami feltölt bennünket, és a valóság-ismeretünkkel együtt jól szolgálja majd a kiteljesedésünket.
.
A létezés gyökere
.
Az életünk kezdetétől nehezen rágjuk át magunkat mindazon, amit a saját én-képünk hordoz. Az első lépések talán a legnehezebbek, mert évezredek óta fennálló felfogásokon kell változtatnunk, hogy végre egy reményt adó építkezésbe kezdhessünk és rátaláljunk a valódi énünkre. Hogy megfejtsük a lényünk titkát, ismét a régi előadások gondolatait idézem. Talán emlékeztek még, amikor e témát Pali a megismerés oldaláról járta körül.
-
Az ember és a valóság viszonyát a mindenség modelljében vázolta fel nekünk. Először a közvetlenül megtapasztalható anyagi, majd az ebből következtethető szellemi világot mutatta be, meghatározva az anyagi és a szellemi létsíkokat. Az általunk megismerhető két létsíkba maradéktalanul bele vagyunk ágyazódva: az anyagi létsíkba a testünkkel, a szellemi létsíkba a pszichénkkel. Ez az, amit az emberből megismerhetünk, - és húzott egy vonalat a létsíkok alá, jelezve, idáig tudunk eljutni, ez a megismerés határa.
-
Mivel e létsíkokban nem találtuk meg a létezésünk okát, kénytelenek voltunk az oksági láncot tovább vizsgálni. Emlékeztek még? "Minden létező egy másik létezőtől kapta a létét. Ámde minden létező nem kaphatta egy másik létezőtől a létet, mert a mindenen kívül nincs más. Tehát fel kell vennünk egy olyan létezőt, aki nem egy másik létezőtől kapta a létet, hanem a létezést önmagában birtokolja. Ő az Abszolút Létező."
-
Ezután úgy bővítette a modell keretét, hogy minden benne legyen, ami van. A mindenséget ábrázolva a (megismerhető két létsík alá húzott) határvonalat meghajlította, lett belőle egy kör, majd a kör közepére rajzolt egy pontot, és itt, minden esetleges létezés okaként, logikai posztulátumként vette föl a Mindenség Szívét.
.
Milyen legyen az Isten?
.
Az Abszolút Létezőt, amire csak logikailag következtethetek, nem ismerhetem meg a természeténél és lényegénél fogva. A szükségszerű létezőt ezért mindegy, hogy minek nevezem, nevezhetem akár Istennek is. - Az igazi kérdés az, milyen Istent értünk e fogalom alatt, "mert mindaz, amire neveltek minket, mindaz, amibe beágyazódtunk, mindaz, ami számunkra érték, mi azt szeretnénk, azt képviselje az Isten. És milyen legyen ez az Isten? Hatalmas, nagy, erős, uralkodó, dicsőséges.
-
De ezek a mi értékeink! Mert mi akarunk hatalmasak, erősek, és dicsőségesek lenni! És ebbe az isten-képbe fér bele az az igazság-szemlélet, ami az emberi közösség etikai csúcsteljesítménye - az igazságosság: ha valami rosszat követek el, a mérleg másik serpenyőjébe ugyanannyi rosszat kell tenni, hogy kiegyensúlyozottá váljék, s ha valami jót teszek, a jutalom egyensúlyozza ki a kibillent mérleget."
.
A szabad létező
.
Bárhogyan is van, valamikor jó lenne eljutnunk oda, hogy felfogjuk, egyedül mi vagyunk szabad létezők, és rajtunk kívül minden más létező csak a törvények kényszerpályáján képes mozogni. Mivel a létezésben másoknak nincs szabad döntési lehetőségük, ezért van az, "ha az Isten a mindenséghez akar szólni, akkor hozzánk, emberekhez szól, és ha a mindenséget akarom megérinteni, akkor nekem az embert kell megérinteni!" Ha ezen az úton haladunk tovább, megértjük, "az egész létezésnek az az egyetlen értelme, hogy legyen valaki, aki azt elfogadja. Az emberben csúcsosodik ki az egész teremtés, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik el tudjuk fogadni a teljesség örömét!"

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Hozzászólások
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_