.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Hozzászólások
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza
.
51. B.K.

Sikerült megtalálnom az említett előadás-részletet.
"Ha valamilyen problémával kerülünk szembe, ha valami nehéz, ha valami egyértelműen igazságtalan támadás velünk szemben, ne engedjük az első reakciónkat érvényre jutni! Az első reakcióm annak az állatnak a reakciója, ami a testünk, ami végigment azon a fejlődési folyamaton édesanyánk szíve alatt, és lettünk egysejtűből többmilliárd sejtű csodalények. Annak az állatnak a reakciója, aki zsigerében hordozza a félelmet, és a félelmet az erővel próbálja eloszlatni.
-
Ne hallgassunk az ezt követő második reakcióra sem! Mert ennek a reakciónak a forrása az az értékrend, amely úgymond a mi túlélés-technikánkhoz tartozik, és amire minket a szocializációnk során neveltek. Az első két reakcióm mélységesen emberi, de nem teljesen emberi. Mert mi nemcsak gondolkodó állatok vagyunk (ez szomatikus és pszichés összetevőnk), hanem a megismerés határán túl, éppen lényegünknél fogva, a mindenségbe ágyazottak vagyunk, és közvetlen a Mindenség Szívére kapcsolódunk.
-
Ember-életünk teljességéhez tartozik (és élünk mi lételméletileg is teljes életet), ha a bennünk lévő mindenségre, aki bennünk van, és csak itt bennünk található meg, és nem kívül - ennek az igazságtalan igazságára támaszkodva fordulunk afelé, aki bánt minket. Sokszor milyen torzan fogalmazzuk meg azt, hogy örülök, hogy hazajöttél. Támadó formában fogalmazzuk meg. A minket ért támadások, sértések, a minket kifosztó bántások torz megfogalmazásai annak, hogy szeretném, ha szeretnél, elfogadnál.
-
És ekkor egyetlen egy lehetőségünk van, hogy segítsünk, az, hogy elfogadóvá tesszük magunkat a másik irányába. Elfogadlak, akárki vagy, elfogadlak, akármilyen vagy, Te vagy a legfontosabb a számomra, mert vagy. Hogy így kínlódsz és így bántasz, annak én is oka vagyok. És éppen ezt az okot kell fölszámolnom, hogy elfogadóvá tehesd te is magadat. Nincs más utunk ahhoz, hogy teljes életet éljünk. Az első és a második reakciónk nem más, mint az erő fitogtatása, és az nem old meg semmit. Semmit nem old meg.
-
Hogy ez nem a nagy dolgokban nyilvánvaló (hogyha úgy gondoljátok), gondoljuk majd végig a meditáció csendjében a táborban eltöltött időpillanatainkat! Gondoljuk végig, hogy hogy reagáltam az apró-cseprő emberi gyengeségekre, és hogy reagáltam a saját apró-cseprő emberi gyengeségeimre. Mert nemcsak a másik gyengesége jele az elfogadás- és az elfogadottság-hiánynak, hanem a saját gyengeségeink is az önmagunk elfogadás-hiányának a jelei."


Most, hogy az itthoni napjainkat valamivel mi is feldobjuk, nekikezdtünk a többi anyagnak, és reméljük, ezek hamarosan olvashatók és hallhatók lesznek az emlékeink között. A hasonló tartalmú anyagokból először azokat igyekeztünk közkinccsé tenni, amik alapvetésnek tekinthetők. Arra gondoltunk, ha a darabokat egy egységnek összefűzzük, talán jobban rávilágíthatunk a múltunk szépségére és a lényegre. A fényadás több évtizede alatt számtalan Pali-emlék keletkezett, amiből számunkra sohasem elég. Kérünk, ha bármivel találkozol, adj hírt róla ezután is! Ígérjük, mi is jelezzük, ha rátalálunk valamire, ami eddig nem volt meg.
-
Sokszor meséltünk már arról, hogy Pali halála előtt néhányan rendszeresen találkoztunk Vele. Az izgalmas beszélgetések a teljesebb életről, a jövőbe vezető útról szóltak. Idővel sikerült összegyűjteni a jegyzeteinket, és mindent átírtunk, amit akkor többen lejegyeztünk. Külön érdemes kiemelni azt az óriási utat, amit Pali velünk együtt bejárt. Szerencsénkre a lejegyzéseknek köszönhetően össze tudjuk hasonlítani a kezdeti időkben elmondottakat a halála előtti években elhangzottakkal.
-
"Ha valamilyen problémával kerülünk szembe, ha valami nehéz, ha egyértelműen igazságtalan támadás ér bennünket, ne engedjük az első reakciónkat érvényre jutni! Az első reakció a testünk reakciója, ami édesanyánk szíve alatt végigment azon a fejlődési folyamaton, aminek eredményeként lettünk egysejtűből többmilliárd sejtű csodalények. Ez a félelem érzésének a reakciója, amit mélyen a zsigereinkben hordozunk, ami arra késztet minket, hogy erővel próbáljuk megoldani a helyzetet. És ne hallgassunk az ezt követő második reakcióra sem, mert annak forrása az az értékrend, amire a szocializációnk során neveltek minket!
-
Az első két reakció mélységesen emberi, de mi nemcsak érző lények, hanem gondolkodó lények is vagyunk. A megismerés határán túl, a lényegünknél fogva, a Mindenség Szívébe vagyunk ágyazva, és az ember-életünk teljességéhez tartozik az ebből következő igazságtalan igazság, amire támaszkodva fordulunk afelé, aki bánt minket. Tudjuk, a minket ért támadások, sértések, a minket kifosztó bántások torz megfogalmazásai annak a kívánságnak, hogy szeretném, ha szeretnél, elfogadnál!
-
Az első és a második reakció nem képes kezelni a másikban jelenlévő nemkívánatos információkat, pedig az ember fizikai és szellemi fejlődése egy közös forrásból táplálkozik, és ebből a végtelen információ-halmazból épülve váltunk egymástól különbözővé. A teljes élet megvalósításához minden információt kezelni képes hozzáállás szükséges, hogy minden embert, az egyedi megvalósulásával együtt, képesek legyünk megérteni és elfogadni. Az elfogadás a teljes élethez vezető út kapuja. Ebből következően csak egyetlen lehetőségünk van, hogy segítsünk magunkon és egymáson, elfogadóvá kell tenni magunkat a másik irányába."
-
A két részlet jól mutatja azt a lényeg felé törekvő változást, amiből sajnos a fényadók nagy többsége a vége felé már kimaradt. Mindent köszönve, hálával gondolunk a segítőinkre, hogy megoszthattuk a múlt csodáit!

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Hozzászólások
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_