.
A CSEND MÁSIK OLDALA
.
Hozzászólások
.
Gondolatok a fényadásról
.
Vissza
.
55. A fényadók üzenete
Békét a világnak!

Az elmúlt időszak bezártsága után nagyon örültünk a megújuló találkozásoknak. Most a legfrissebb történések kerültek a középpontba, és minden alkalommal közösen kívántunk békét a világnak! Sajnáltuk, hogy többen nem lehettek jelen a beszélgetéseinken. A következőkben az elhangzottakból felidézünk néhány kérdést és a válaszaink lényegét. Hogyan szüntethető meg a sok szenvedés? Mik a béke feltételei? Hogyan készüljünk fel a holnapra?
-
Megválaszolásuk az egész emberiség számára minél előbb szükséges lenne! Nekünk is félteni kell a több évtizede fennálló békénket. Minden élőlényt fenyeget az értelmetlen halál! A rémséget azon emberek okozták és táplálják ma is, akik nem képesek a szeretet gyakorlatára. A háború sokakat megfoszt az élet csodájától, és a mi találkozásaink örömét is beárnyékolja.
-
A kiindulópontunk alapgondolata: a békét biztosító értékrend átfogja a Mindenség egészét. Az ember megjelenése a Mindenségben nem a véletlen műve, hanem egy forrás, a mindenségben működő intelligencia jelenlétének köszönhető. A mindenségben csak egy teremtő forrást feltételezünk. (Értelmetlen az egy helyett többet elképzelni, mert a több mindig az egy következménye).
-
A forrás-magot számtalan néven illették a legkülönfélébb kultúrákban. Mi a Mindenség Szíve névvel hivatkozunk rá. Az emberiség történetében nemcsak különböző néven beszélnek róla, hanem a világ és az élet forrásának kapcsolatát is igen sokféle formában képzelik el. Számunkra a Mindenség Szíve nemcsak a fizikai jelenlétünk forrása és működtetője, hanem a szellemi lényünk lényegi eleme, és mindennel együtt a Szeretet forrása.
-
A szeretet segít áthidalhatóvá tenni a megismerhetetlent. A Mindenség szíve a szereteten keresztül lesz az életünk része. Sok milliárd évvel ezelőtti történésekről beszélünk, amiket csak elképzelhetünk. Amikor a létezésünk forrását és a teremtést úgy képzeljük el, hogy annak minden mozzanata teljesen pozitív, szeretet-alapú, akkor minden haragvó és büntető forrásképpel is véglegesen szakítunk.
-
A létezés forrása, a szeretetéből következően, teljesen odaadta magát a teremtett világnak, és a létezőktől cserében nem vár el semmit. Szeretetből kaptuk a szabadságunkat is! Ezért mi az embert teljesen szabad teremtménynek tekintjük. Csak akik másként hiszik, azok követelik az alárendeltséget, kérnek áldozatot, vagy várják a "hitetlenek" megbüntetését!
-
A teremtés mozzanata a végtelenség keretén belül valósul meg. Ez azt jelenti, hogy minden lehetséges, és ami létrejöhet, az létre is jön. Ez az alaptörvény. A teremtés folyamata ma is tart. A létezés egy megszakíthatatlan lánc. Minden ember közvetlen összeköttetésben van a teremtő forrással. A fényadásban ezt úgy fogalmaztuk, hogy a szívünkben hordjuk a Teremtő egy-egy darabkáját.
-
A világ teremtésének folyamata által alakultak ki a képességeink, és lett szabadságunk. Minden ember kizárólagos és egyedi birtokosa e szabadságnak, ami által mi is részt vehetünk a teremtés folyamatában. A szellemi lehetőség szabadságával nem rendelkező lények létezési rendje abban különbözik a mienktől, hogy bennük nincs meg az életük körülményeinek alapvető megváltoztatásának képessége.
-
Nekünk megadatott, mi akadályozhatjuk, vagy tudatosan támogathatjuk az életünk kiteljesedését. Irányíthatjuk úgy a cselekvéseinket, hogy az ne rombolja le azt a csodát, ami évmilliók óta épült. A szellemi képességeink lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük és befolyásoljuk a számunkra kedvező vagy előnytelen állapotok kialakulását. Ezért nem foghatjuk a döntéseink következményeit másra!
-
A bennünk működő darabka egy törvényi kötelezettséget is ránk ruház: a mi szabadságunk a másik ember szabadság-határánál nem terjeszkedhet tovább. Ha bárki vét egy másik ember ellen, működésbe lép a békétlenség és az ellenségesség törvénye. A szabadságunk birtokában sem ajánlatos áthágni a létezésünket biztosító törvényeket, mert ha ellene teszünk, azonnal érvénybe lép egy természetes ellenreakció (ez maga a törvény).
-
A létezőkre vonatkozó törvények a mindenséget alkotó teljességnek való megfelelést követik. A szabadságunk révén sokszor hozhatunk a létezésünket ellehetetlenítő döntéseket is. A törvényeket csak mi, emberek vagyunk képesek az életünkben figyelmen kívül hagyni. Viszont ekkor a következmények közvetlenül meg is mutatkoznak, testet is öltenek. Az életünk ellehetetlenülésének és a boldogtalanságunknak közvetlen okai a rossz döntések. Nem véletlenül olyan az ember élete, amilyen! Erről az útról szól az egész fényadás.
-
Az is csak rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk a másik emberhez. Ha többen szeretnénk egy irányba mutató döntést hozni és e szerint cselekedni, akkor miden egyes személynek egyformán kell ezt akarnia. A folytatás már a csoport érvényesítő képességén múlik. De, ha a teremtés törvényei ellen kívánunk tenni, azt sem egyénileg, sem egy csoport erejével nem léphetjük át! Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy mi a feltétele az emberiség szintjén is megvalósítható gyakorlatnak, ami meghozza számunkra a békés életet.
-
A földi ember kétnemű, és ez biztosítja a fennmaradásunkat. Mi egyértelműnek gondoljuk, a társadalom ezen egyének összessége. Ezért vezet hamis eredményhez, ha a félreértéseinkből, a tévképzeteinkből, vagy egyéb elvárások alapján vezetjük le az értékrendünket. Az új ideológiák ezen a ponton nagyot hibáznak. Ennek következménye a létezésünk természetes alapjainak megkérdőjelezése is. Ebből a helyzetből van kiút, csak fel kell ismernünk a mindenségben működő intelligenciától kapott csoda lényegét.
-
A szeretetre alapozott életet minden embernek a saját élete gyakorlatában kell megvalósítania. Senki se gondolja reménytelennek ezt az utat! Ne térítsen el bennünket például az, hogyha megpróbáljuk számba venni a földön kialakult élővilágot, akkor láthatjuk, az nem lehetséges, mert formában és élet-működésük tekintetében is végtelen a számuk. Mi is hasonlóképpen létezünk, de mi nem a külsőnkben és a fizikai működésünkben követjük a végtelenséget, hanem a szellemi megnyilvánulásainkban tükrözzük azt.
-
A feladatunk az, hogy rájöjjünk, az életünk sokfélesége nálunk nem okoz megoldhatatlan problémát. Ez a felismerés nyitja meg az utat ahhoz, hogy minden egyes emberben tudatosuljon, alakíthatja és frissítheti a természetes feltöltődéséből következő nézetrendszerét és érzésvilágát. Ha a különbözőségünket nem egymással szembeállítva értelmezzük, hanem a látásunk kibővítésére használjuk, akkor ez a kiteljesedésünket fogja szolgálni.
-
Az ide vezető utunk során megtanulhatjuk az érzelmeink koordinálását is, ami segíti az egy irányba mutató közös döntés meghozatalát. Létrehozhatjuk az egymáshoz közelített gondolataink és érzésvilágunk eredményeként a közös értékrendünket. Ha a különbözőségeink ellenére sikerül megvalósítani az egymásnak nem ellentmondó, élhető és ésszerű gyakorlatot, a problémáink megoldása is lehetségessé válik.
-
A közös, egységes döntés megvalósítása azon múlik, felismerjük-e, hogy a szabad cselekvés adottsága kiszolgáltatottá tesz minket egymásnak. Ha a másik nem tud vagy nem akar eljutni a kölcsönösség jegyében megvalósított élet gyakorlatához, akkor mi ezt vagy elfogadjuk, vagy fellépünk ellene. Minden ember egyformán megkapta a szabadságot. Csak a személyes utunkon múlik, a teremtés értékeit tiszteljük és megtartjuk, vagy azzal szembe kívánunk menni.
-
Az egyik ember építhet, a másik rombolhat. Alapvetően ez a két gyakorlat küzd egymással napjainkban is. A szabadság önmagában nem hordoz értéket, az a cselekvéseinkben ölt ilyen vagy olyan testet. Az értékrendek építőkockái sem hordoznak önmagukban ilyen vagy olyan értéket. Ezért szinte lehetetlen, hogy az egyik oldal a gondolati felépítménye elemeivel érvelve meggyőzze a másik oldalt arról, hogy miért nem megfelelő az ő építménye. Addig nem leljük meg a békét, amíg mindenki az képzel, amit akar, és úgy cselekszik, ahogy akar.
-
A békétlenség feloldáshoz az elfogadás adja a kulcsot. Ami megtörtént, azt már nem lehet nem megtörténté tenni, és aki bármit bármilyen okból elkövetett, az a jelen pillanatban már a valóság tényei közé tartozik. Ezért mi a szeretetünk gyakorlatában mindent és mindenkit úgy fogadunk el, ahogyan az a valóságban van. De ez nem azt jelenti, hogy támogatjuk a negatív értékrendet, vagy egyetértünk vele. A gyakorlatban ezért kell tisztában lennünk, mivel ajánlatos azonosulnunk, és mivel nem.
-
Ebben az értelemben sem szellemileg, sem gyakorlatilag nem szabad támogatnunk a másik ember gondolkodását és cselekvéseit, ha azok mások életét nehezítik, vagy ellehetetlenítik. A szeretet gyakorlatában ez egy vízválasztó határ, mert az élet értékeit áthágó ember, a szabadsága révén, továbbra is képes marad a negatív cselekvés folytatására. Az elfogadás nem érzelmi attitűd, hanem tudatos érték-támogatás.
-
Ha valaki a szeretet értékrendjéből következően nem akar áldozattá válni, akkor nem szabad elfogadni az elfogadhatatlant! Az elfogadás ismerete, a látókörünket bővítő gondolkodás nemcsak a nemkívánatos kapcsolódásoktól és eredményektől véd, hanem segíti a világ valóságának megismerését, és általa megkönnyíti a teremtés törvényeinek megtartását is. Mindenkinek saját magában kell a tudatosság azon szintjére fejlődni, ami elég erőt ad az önálló döntéshozatalhoz.
-
Amikor már képesek vagyunk ellenállni bármilyen hatalom befolyásolásának, akkor együtt képessé válunk az egész földi létezés irányítására is. Vannak már ma is a kommunikáció szintjén ebbe az irányba tartó csoportok, de ezek a gyakorlatukban még nem példamutatók. Változás csak akkor remélhető, ha egy csoport az élet minden területén képes bemutatni a különbséget egy másik elképzelést követő csoport gyakorlatával szemben.
-
Külön érdemes a hívő emberek csoportjairól is szólni, mert a különböző vallási csoportok szembenállása komoly akadályt képez a közös értékrend elfogadásában. Itt a legnehezebb túllépni az egyéni kötődésen! A tényeknél egyetlen makacsabb dolog van, az emberi meggyőződés, és nincs ennél elszakíthatatlanabb kötelék.
-
A születésünk adottságai és a feltöltődésünk az életünk folyamán teljesen egyedi gondolati és érzelmi világot hoznak létre. Felnőve hiába tanulunk meg beszélni, a magunk valóságáról, a bennünk megtestesült információkból jó esetben is csak néhány százalékot tudunk megosztani egymással. Így állunk egymással szemben, és néha tényleg úgy tűnik, megvalósíthatatlan a feladat. Mikor leszünk képesek oly közel kerülni egymáshoz, hogy a másságunk valósága összegeződjék bennünk, ami által képesek leszünk felfogni és megérteni egymás csodáját?
-
Szerencsénkre a személyes utunk során a bennünk összegyűlt információ nagy része a gondolat-alkotás terében zajlik, ezért nem ismeretlen számunkra, ha úgy fogalmazunk, minden emberi tapasztalásunk a bensőnk virtuális terében születik és zajlik. A virtualitás egy olyan eszköz a kezünkben, amit, ha tudatosan és célzatosan használunk, az egyetlen kulcs lehet ahhoz, hogy valódi következmények nélkül megismerhessük a döntéseink helyénvalóságát, és az egymással kialakítandó viszony helyességét. Csak így valósíthatjuk meg a mindennapjainkra vonatkozó terveinket, és készülhetünk fel a holnapra.
-
Ha ezzel az eszközzel közelítünk egymáshoz, könnyen megalkothatjuk azt a nézetrendszert, ami végül elvezet a helyes és közös értékrendhez. A virtuális gondolati lehetőség hatalmas előrelépést jelent az érzelmeink irányíthatósága terén is. Kár, hogy a természetes fejlődés ütemét senkiben sem tudjuk a másik ember akarata nélkül felgyorsítani!
-
A gondolkodásunk fejlődése egy természetes folyamat a létezés evolúciójában. A szabadságunk révén mi már oly nagy teremtő (és pusztító) képességgel rendelkezünk, amivel a földön megsemmisíthetünk minden magasrendű életet. Ezért nem hozhatunk olyan döntést, amiből már nincs visszaút. Nem hibázhatunk egyszer sem, mert ha megsemmisítettük magunkat, már nem tanulhatunk a hibáinkból!
-
A virtuális gondolati térben minden döntés és annak nemkívánatos eredménye is visszavonható. A virtuális gondolati tér ezért kap napjainkban meghatározó szerepet, mert benne lejátszva eldönthetjük, meghozzuk-e a halálos ítéletünket. Az életünk legkisebb döntéseiben, és nagyban is csak ez az út járható! Mindegy, hogy meggondolatlanságból vagy érzelmi indíttatásból hozunk meg egy döntést, a valóságban mindenért fizetnünk kell!
-
Használjuk ki a gondolkodási képesség csodálatos ajándékát! Ne fizessünk hát, ha nem muszáj! Akinek van elég hite és kitartása, annak biztos lesz elég lelki ereje végigjárni ezt az utat! Ha sokunknak sikerül, elérhetjük a békességet! Kívánjuk, mihamarabb legyen része mindenkinek egy jobb, szeretetteli életben!

.
A lap tetejére
.
Hátralapozás Előrelapozás
.
Hozzászólások
.
Honlaptérkép
.
Vissza
_