.
Az elmúlt időszak bezártsága után nagyon örültünk a megújuló találkozásoknak. Most a legfrissebb történések kerültek a középpontba, és minden alkalommal közösen kívántunk békét a világnak! Sajnáltuk, hogy többen nem lehettek jelen a beszélgetéseinken. A következőkben az elhangzottakból felidézünk néhány kérdést és a válaszaink lényegét. Hogyan szüntethető meg a sok szenvedés? Mik a béke feltételei? Hogyan készüljünk fel a holnapra?
-
Megválaszolásuk az egész emberiség számára minél előbb szükséges lenne! Nekünk is félteni kell a több évtizede fennálló békénket. Minden élőlényt fenyeget az értelmetlen halál! A rémséget azon emberek okozták és táplálják ma is, akik nem képesek a szeretet gyakorlatára. A háború sokakat megfoszt az élet csodájától, és a mi találkozásaink örömét is beárnyékolja.
-
A kiindulópontunk alapgondolata: a békét biztosító értékrend átfogja a Mindenség egészét. Az ember megjelenése a Mindenségben nem a véletlen műve, hanem egy forrás, a mindenségben működő intelligencia jelenlétének köszönhető. A mindenségben csak egy teremtő forrást feltételezünk. Értelmetlen az egy helyett többet elképzelni, mert a több mindig az egy következménye.
-
A forrás-magot számtalan néven illették a legkülönfélébb kultúrákban. Mi a Mindenség Szíve névvel hivatkozunk rá. Az emberiség történetében nemcsak különböző néven beszélnek róla, hanem a világ és az élet forrásának kapcsolatát is igen sokféle formában képzelik el. Számunkra a Mindenség Szíve nemcsak a fizikai jelenlétünk forrása és működtetője, hanem a szellemi lényünk lényegi eleme, és mindennel együtt a Szeretet forrása.
-
A szeretet segít áthidalhatóvá tenni a megismerhetetlent. A mindenség szíve a szereteten keresztül lesz az életünk része. Sok milliárd évvel ezelőtti történésekről beszélünk, amiket csak elképzelhetünk. Amikor a létezésünk forrását és a teremtést úgy képzeljük el, hogy annak minden mozzanata teljesen pozitív, szeretet-alapú, akkor minden haragvó és büntető forrásképpel is véglegesen szakítunk.
-
A létezés forrása, a szeretetéből következően, teljesen odaadta magát a teremtett világnak, és a létezőktől cserében nem vár el semmit. Szeretetből kaptuk a szabadságunkat is! Ezért mi az embert teljesen szabad teremtménynek tekintjük. Csak akik másként hiszik, azok követelik az alárendeltséget, kérnek áldozatot, vagy várják a "hitetlenek" megbüntetését!
-
A teremtés mozzanata a végtelenség keretén belül valósul meg. Ez azt jelenti, hogy minden lehetséges, és ami létrejöhet, az létre is jön. Ez az alaptörvény. A teremtés folyamata ma is tart. A létezés egy megszakíthatatlan lánc. Minden ember közvetlen összeköttetésben van a teremtő forrással. A fényadásban ezt úgy fogalmaztuk, hogy a szívünkben hordjuk a Teremtő egy-egy darabkáját.
-
A világ teremtésének folyamata által alakultak ki a képességeink, és lett szabadságunk. Minden ember kizárólagos és egyedi birtokosa e szabadságnak, ami által mi is részt vehetünk a teremtés folyamatában. A szellemi lehetőség szabadságával nem rendelkező lények létezési rendje abban különbözik a mienktől, hogy bennük nincs meg az életük körülményeinek alapvető megváltoztatásának képessége.
-
Nekünk megadatott, mi akadályozhatjuk, vagy tudatosan támogathatjuk az életünk kiteljesedését. Irányíthatjuk úgy a cselekvéseinket, hogy az ne rombolja le azt a csodát, ami évmilliók óta épült. A szellemi képességeink lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük és befolyásoljuk a számunkra kedvező vagy előnytelen állapotok kialakulását. Ezért nem foghatjuk a döntéseink következményeit másra!
-
A bennünk működő darabka egy törvényi kötelezettséget is ránk ruház: a mi szabadságunk a másik ember szabadság-határánál nem terjeszkedhet tovább. Ha bárki vét egy másik ember ellen, működésbe lép a békétlenség és az ellenségesség törvénye. A szabadságunk birtokában sem ajánlatos áthágni a létezésünket biztosító törvényeket, mert ha ellene teszünk, azonnal érvénybe lép egy természetes ellenreakció. Ez maga a törvény.
-
A létezőkre vonatkozó törvények a mindenséget alkotó teljességnek való megfelelést követik. A szabadságunk révén sokszor hozhatunk a létezésünket ellehetetlenítő döntéseket is. A törvényeket csak mi, emberek vagyunk képesek az életünkben figyelmen kívül hagyni. Viszont ekkor a következmények közvetlenül meg is mutatkoznak, testet is öltenek. Az életünk ellehetetlenülésének és a boldogtalanságunknak közvetlen okai a rossz döntések. Nem véletlenül olyan az ember élete, amilyen! Erről az útról szól az egész fényadás.
-
Az is csak rajtunk múlik, hogyan viszonyulunk a másik emberhez. Ha többen szeretnénk egy irányba mutató döntést hozni és e szerint cselekedni, akkor miden egyes személynek egyformán kell ezt akarnia. A folytatás már a csoport érvényesítő képességén múlik. De, ha a teremtés törvényei ellen kívánunk tenni, azt sem egyénileg, sem egy csoport erejével nem léphetjük át! Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy mi a feltétele az emberiség szintjén is megvalósítható gyakorlatnak, ami meghozza számunkra a békés életet.
-
A földi ember kétnemű, és ez biztosítja a fennmaradásunkat. Mi egyértelműnek gondoljuk, a társadalom ezen egyének összessége. Ezért vezet hamis eredményhez, ha a félreértéseinkből, a tévképzeteinkből, vagy egyéb elvárások alapján vezetjük le az értékrendünket. Az új ideológiák ezen a ponton nagyot hibáznak. Ennek következménye a létezésünk természetes alapjainak megkérdőjelezése is. Ebből a helyzetből van kiút, csak fel kell ismernünk a mindenségben működő intelligenciától kapott csoda lényegét.
-
A szeretetre alapozott életet minden embernek a saját élete gyakorlatában kell megvalósítania. Senki se gondolja reménytelennek ezt az utat! Ne térítsen el bennünket például az, hogyha megpróbáljuk számba venni a földön kialakult élővilágot, akkor láthatjuk, az nem lehetséges, mert formában és élet-működésük tekintetében is végtelen a számuk. Mi is hasonlóképpen létezünk, de mi nem a külsőnkben és a fizikai működésünkben követjük a végtelenséget, hanem a szellemi megnyilvánulásainkban tükrözzük azt.
-
A feladatunk az, hogy rájöjjünk, az életünk sokfélesége nálunk nem okoz megoldhatatlan problémát. Ez a felismerés nyitja meg az utat ahhoz, hogy minden egyes emberben tudatosuljon, alakíthatja és frissítheti a természetes feltöltődéséből következő nézetrendszerét és érzésvilágát. Ha a különbözőségünket nem egymással szembeállítva értelmezzük, hanem a látásunk kibővítésére használjuk, akkor ez a kiteljesedésünket fogja szolgálni.