.
Az elmúlt hónapokban szinte minden beszélgetésünk a mai helyzet értékelésével végződött. Hiába ismételjük évtizedek óta a javaslatainkat, a világunkban minden változatlan ütemben rosszabbodik. Többek szerint újra és újra kifejteni a jóra-vágyásunkat felesleges időtöltés és unalmas. De mi hisszük, minden alkalom egy kicsit más és más, és ezek a kis lépések is számítanak.
-
A következőkben néhány jellemző gondolatot emeltünk ki az elmúlt hónapok beszélgetéseiből. Nálunk mindig központi téma az emberben működő szellemi rendszer, de aminek a hitünk töretlenségét köszönhetjük, arra csak a közléseink egészéből derül fény. Ha minderre figyelünk és ezeket az értelmezésünk fókuszában tartjuk, akkor csökken a félreértések lehetősége.
-
Az ember értelmező gondolkodása a tudat fókuszában zajlik. Itt jelenik meg még az érzékszervi információk egy része is, és ez biztosítja azokat a gondolatokat, amikkel lényegében irányíthatjuk magunkat. Ezt befolyásolja még egy szinte ismeretlen keret-rendszer. Ez egy rejtett információ-tároló, ami a feltöltődésünk folyamán észrevétlenül a tudat alatti mezőben növekszik. Születésünk pillanatától a tanultak mellett a memóriánk a tudatalatti és a tudatos mezőben rögzíti az ösztöni és érzelmi reakciók meghatározó lenyomatait is. Ha időközben a tudatalattiból valami felbukkan és figyelünk rá, tudatosítható.
-
Egy egészséges emberben ezek a folyamatok biztosítják a környezetünk következetes feltérképezését és a fejlődni tudó ismerethalmaz kialakulását. Ez a komplex működés ad lehetőséget a mindenkori tudati fókusznak arra, hogy a megértés folyamata a jelenben ne véletlenszerűen álljon össze, hanem az stabil és kiszámítható legyen. Valahányszor ugyanarra a gondolatkörre világítunk rá, megvan a lehetősége a szisztematikus építkezésnek és általa az információk összegyűjtésének.
-
Amikor egy ember megszületik, ártatlan és tudatlan. Fogalma sincs arról, hogy ő egy ember. A nemétől és a körülményeitől függetlenül egy egészséges ember akkor válik igazán emberré, amikor megtanulja, ki Ő és mire hivatott. A bennünk működő természeti program spontán módon nem készít fel a valóságban elfoglalt helyünk és az életünk értékelésére. Meghatároz minket a környezet, az adott korszak trendje, az elképzeléseink és a tanultak. Így a világról alkotott képünk érték-tartalmát semmi sem biztosítja.
-
Ezért mindent folyamatosan át kell gondolnunk és a valóságtartalmát ellenőriznünk. A világról csak akkor kapunk hitelesebb információt, ha azt más személyekkel egyeztetjük. Ehhez kölcsönösen meg kell osztanunk a tapasztalatainkat, ami csak egymás elfogadása révén lehet eredményes. A tévedéseink felderítése az egyik legnehezebb feladat, mert a világ nem egy előre kitervelt recept szerint működik.
-
A természet szintjén az evolúció programja a végtelen sokféleség világában önmaga ellen dolgozna, ha bármelyik létet egy előre megszabott értékelő mechanizmussal egy másik fölé helyezne. Ezért önmagunktól és önmagunkban kell igaz emberré válnunk, a valóságnak megfelelő információkat összegyűjtenünk, a gondolkodásunkat javítanunk, és amennyiben szükséges, az adottságainkat tudatosan kompenzálnunk.
-
A mindenségben az egyetlen érték a létezés maga. A létezők egymásra gyakorolt hatása csak a keletkezésük után, a valóság világában aktualizálódik. Az ember tudata és a gondolkodási képessége sem azzal a céllal fejlődött ki az idők folyamán, hogy azzal a saját és mások életét ellehetetlenítse. De ezt mi a születésünkkor még nem tudjuk! Ezért kellene már kicsi korban megtanítani, hogy milyen csodás képesség van a birtokunkban. Ha ezt valaki a szellemi feltöltődés folyamán nem ismeri fel, akkor akaratlanul is károkozója lehet önmagának és a világnak.
-
A természet világában lényegi különbség van az összes létező élet-programja és az emberben működő élet-program között. Mi szellemi létezők is vagyunk. A világról alkotott képünket az értékrendünkben fejezzük ki, és itt alkotjuk meg az életünk szabályait is, amik csak akkor adnak békességet, ha azok figyelembe veszik a másik ember életét is. Ha mindezen elgondolkozunk és megértjük, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a tudati fókuszba olyan gondolatok kerüljenek, amik biztosítják a jó döntéshozatalt, a szeretni tudást és a békés életet. Ezen gondolatok alkotják a pozitív értékrendet.
-
Ha megértettük, miért nem készült a természetben egy másik létező életének figyelembevételét biztosító fegyelmező és korlátozó program, akkor tovább gondolva érthetővé válik, miért nevezzük igazi csodának az embert. A bennünk működő gondolkodási képesség, mint folyamatos alkotási lehetőség, sokkal több, mint a természet véletlenszerűen működő, kísérletező rendszere. Az ember a legfejlettebb lény a földön, és ez az a pont, ahol nyilvánvalóvá válik a forrás képére való teremtettségünk, a teremtő forrás és az ember hasonlósága.
-
Ebből a szempontból lényegtelen, hogy az evolúció az embert a földön közvetlenül vagy egy előttünk járó civilizáció által hozta létre, mert minden létezés kiindulópontja a Forrás, amiből csak egy van. A mindenséget működtető intelligencia mindenféle létezés lehetőségét biztosítja, de a létezők keletkezésének nem feltétele a már élőkre gyakorolt hatás figyelembevétele. Ezért sem lehet egy olyan természetes kényszert jelentő korlátozó program, ami egy másik élet figyelembevételére kényszerítene.
-
Az ember csak a pozitív irányú fejlődésével és a belátására alapozva alkothat önként vállalva korlátot a létezésében és a cselekvéseiben. Másképpen fogalmazva: csak az ember alkotta pozitív értékrendben lelhető fel az a határozott iránymutatás, amiből kiderül, hogy itt mi vagyunk a világunk őrzői, és jelenleg csak mi tehetünk valamit az egész Föld csodájának a megőrzéséért.